Szerda este, kilenc óra, a napvilág felhőtakaróba ütközik. E sorok írója Yonderboi performanszára ér be a tavalyihoz képest szinte teljességgel változatlan fesztiválterületre, s állapítja meg: a magyar downtempo legismertebb hírvivője sapkásabb és bőrkabátosabb, mint valaha. Ellenben érzi azt is: Kutzora Edina énekesnő és Zságer Balázs billentyűs kiszállása bizony mintha megsínylette volna a live actet, noha cáfolhatatlan tény az is, hogy Szűcs "HS7" Krisztián brites popja új aromával gazdagította azt.
Körülnézvést leszűrhető, hogy mindenki fesztiválozós feel good hangulatban próbálja a maga számára értékessé tenni az estét: gurul a sör le a torkon, gurulnak a mosolyok szájtól szájig, és gurul mindenki egyik helyszínről a másikra, amint az már tradícióvá vált a Lővérekben minden június közepén. Bár a parkolók csordultig teltek, sem elviselhetetlen beltéri heringeffektussal, sem a szabad ég alatti nagyonkritikus tömeggel nem találkozunk ez van, a hét közepét írjuk, a víkendre bizonyosan megindul a dömping.
The Roots is on fire!
Az óra tizenegyet üt, jólinformált ínyencek és az ország távoli sarkaiból csak emiatt érkező hiphopperek mind tudják, hol a helyük: az infrastrukturális ellátottságával most is üdítő látványt nyújtó nagyszínpad előtt. A The Roots a világ legkeresettebb hiphop zenekara, egyenesen Philadelphiából, beoltva a jazz és funk iránti mélységes alázattal, továbbá azzal a fajta talentummal, ami csak születéskor adatik meg.
Ők pedig megadják, amiért ácsingózunk: Az MC Black Thought, miután egy rendkívül rokonszenves gesztussal magyarul üdvözli a közönséget, a közel húsz méter hosszú színpadot pillanatok alatt belakja, és úgy permetezi szét rímeit, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna.
Mielőtt a rap szó hallatán bárki is tovasiklana, muszáj megjegyeznünk, a The Roots szövegei a fuxok-verdák-ribancok tárgykör helyett olyan témákat járnak körül, mint az emberi érzelmek, a zene véghetetlen szeretete vagy a Bush-kormányzat mocskos húzásai, s mindezt egy olyan zenei környezetben tálalják, hogy nincs pata, ami ne mozdulna.
Felcsendül a már-már himnuszi státuszt elnyert You Got Me, a lehengerlő Seed, a The Love Of My Life, valamint egy ismerős zenéket felölelő, profin meghangszerelt megamix, amiben George Clintontól Gwen Stefanin át Justin Timberlake-ig húzódik a könnyűzenei utalások listája. A közönség pedig szépen megtalálja a közös hangot: megy a válaszolgatás, a zenekar viszont csak nehezen megy el, mert kétszer is visszakövetelik őket a színpadra.
Nincs hangom, a tenyereim fájnak számol be élményeiről egy rapfanatikus az idevonatkozó fórumon, és ennyivel gyakorlatilag le is rendezhető az este visszhangja: aki ott volt, az majd unokáinak is, bla és bla, hisz tudjátok. S aki nem tudott rá elmenni, annak álljon itt egy video, ami ugyan közel sem adja vissza a szerdán látottakat-hallottakat, legalább megvillantja, micsoda alapcsapatról szólottunk most.
