Történelem
Immár 475 éve, hogy Szulejmán Bécs ellen induló seregei elérték és 19 alkalommal
megostromolták a kőszegi várat. 1532. augusztus 5-én kezdődött és augusztus 30-ig
tartott a gyilkos támadássorozat. A nagyszámú török sereggel szemben kis számú
katonaság, kőszegi polgárok és várba menekült jobbágyok álltak. Bár a vár is
romhalmazzá vált, az éhező janicsárok fellázadtak és a nagyvezír az ostrom
feladására kényszerült. Az utolsó seregek 11 órakor hagyták el a környéket, ennek
tiszteletére 1777. óta ebben az időpontban megszólalnak a város harangjai. Más
források szerint a komoly veszteséget elszenvedő várkapitány egyezséget kötött a
szintén nélkülöző törökökkel, ha 11 óráig nem veszik be a várat, akkor
elvonulnak a falak alól. (Egy másik verziót pedig keretes írásunkban találhatnak.)
Napjainkban
Az idő sok mindent megszépít. Ami 475 éve véres valóság volt, az mára karneváli
forgataggá szelídült. Szombat reggeltől egymást érték a látványos események.
Törökök bukkantak fel a város különböző pontjain és a bevezető utak mellett, a
városközpontban regéket követő kacagástól volt hangos a tér. Az egyik
leglátványosabb program mindenképpen a felvonulás volt, amit maga Jurisics Miklós
várkapitány vezetett. A város jelenlegi polgármestere a városbíró jelmezébe bújt,
a képviselők pedig a szenátust személyesítették meg.
Természetesen horvátok és németek (osztrákok) is képviseltették magukat a menetben, látványos maskarákban, fegyvert durrogtatva. A menetet egyébként végig a vidámság jellemezte, rengeteg mókás ötlettel és kreatív emberrel találkoztunk. Korábban a szüreti felvonulás kapcsán is megemlítettük már, hogy a szombathelyi nagy programokhoz képest valami rejtélyes oknál fogva sokkal felszabadultabb a kőszegi közönség. Nem félnek tapsolni, kacagni és részt venni a spontán eseményekben. Tiltakozás helyett például sokan önként álltak annak a toborzónak az útjába, aki színes festékkel jelölte meg a vár védésére besorozandó emberek arcát. Nagy sikere volt a kalodás, ágyús szekereknek, valamint a mobil kovácsműhelynek is.
Esküszünk, vazze!
A várvédőknek esküt kellett tenniük. Itt tapasztaltunk némi szeppentséget a
katonákon, akik talán ekkor döbbentek rá, milyen kemény feladat vár rájuk. A
várkapitány Jurisics által elmondott eskü szövegét néma csend fogadta. Valaki
segíteni akart és odasziszegett a csoportnak, de a jó mikrofonnak köszönhetően
mindenki hallhatta az ukázt: "Mondjátok már, hogy "Esküszöm!",
vazze!" A katonák végül megesküdtek, a közönség pedig ismét jót derült.
Jön az ellen!
A nap főszereplői természetesen a törökök voltak, akik nem hazudtolták meg
önmagukat. Bár a nagyérdemű először elgyönyörködött a hastáncosokban, de aztán
jött a feketeleves. A török csapatok rémisztgették a gyanútlan nézelődőket, sőt,
gyereket is raboltak. Megtámadták hős magyar vitézeinket is, de többször is
csúfosan megfutamították őket a város védői. A Jurisich várkapitány alá
csempészett lőporos hordó szerencsére csütörtököt mondott, de ez sem szegte
kedvét a portyázó hordáknak. Az egyik kőszegi család lelkesen tapsolt az erkélyről
az alattuk elvonuló menetnek, aztán az arcukra fagyott a mosoly, amikor a törökök
létrát támasztottak az erkélynek és pillanatok alatt elfoglalták a stratégiai
pontot.
A közönség szimpátiája talán itt érte el azt a pontot, hogy saját kezükkel verték volna agyon azt, aki kezet emelt volna ezekre a szimpatikus törökökre. A menetben feltűntek a romák is, akik lyukat beszéltek a nézelődők hasába, igyekezve némi pénzmagot kicsikarni.
Fülrepesztő ostrom
Délután aztán sor került a várvédők és a támadók összecsapására a kőszegi
vár árkában. A falakon fürtökben lógtak az érdeklődők és a török, valamint
magyar csapatok mögött is rengetegen táboroztak. A várfalak mellett osonó török
harcosokra sikítva figyelmeztették a gyerekek a hős magyar vitézeket, de voltak olyan
apróságok, akik a színesebb ruhás törökökkel éreztek együtt és kiabáltak,
amikor a magyar kémek próbáltak belopózni a sátortáborba. A várfalakon
felfedeztünk egy igazi időutazót, akit a szombathelyiek Hoszzúpuskaként ismernek.
A hős katona először római legiósként írta be magát a történelembe, majd barbárként terrorizálta a békés járókelőket a Savaria Karneválon, most pedig páncélban, várvédőként tündökölt. A puskaporos délután után csengő füllel ugyan, de minden néző elégedetten távozott, a vár megmenekült. A Bethlen Gábor Hagyományőrség által megformált elesett katonák is feltápászkodtak és vastapsot kaptak.
Több kőszegi étteremben augusztusban három nemzet ételeit kóstolhatják meg a vendégek: magyar, horvát, török ízekkel ismerkedhetnek az ínyencek. A finom ételek mellé ostromkifli és az 1532 elnevezésű kőszegi ostrombor dukál. Érdekesség, hogy Törökország bécsi turisztikai és kulturális irodája is támogatja a színes programokat. Egészen augusztus végéig zajlanak még az ostromnapok, a részletes programokat Kőszeg honlapján találhatja meg az érdeklődő.
| Részlet Szilágyi: A Magyar Nemzet Története c. kötetéből: A szultán határozottan azt hirdette, hogy Károlyt és Ferdinándot saját országaikban fogja fölkeresni. Mindenütt azt hitték tehát, hogy egyenesen Bécs megvivására megy, ámbár a bajor herczegek már júliusban oly értesitést vettek, hogy a török ezuttal Bécset nem bántja, hanem Bécs és Német-Ujhely közé hadat téve, Morvát, Sziléziát és Ausztriának a Duna túlpartján levő részét akarja pusztitani. A hadjárat lefolyása e hadi tervet látszik igazolni. A szultán Eszékről a dunántúli vármegyéken át haladt Ausztria felé. Csapatait magyar kalauzok vezették s előhadai augusztus 5-ikén érkeztek Kőszeg városa alá, mely akkor Ausztriába volt kebelezve. A szultán is német birtoknak, Ferdinánd városának nevezi, ki 1528-ban Jurisics Miklósnak adományozta. Jurisics Ferdinándot 1522 óta szolgálta s Horvátországban uralma megalapitásának és fenntartásának fő tényezője volt. Első sorban katona, a kard embere, de mint diplomata is kitünt. Mikor 152930-ban Konstantinápolyban járt, ott nemcsak a legjobb benyomást tette, hanem a nagyvezérrel személyes barátságba lépett, a mi most, Kőszeg megoltalmazásában kétségkivűl nagy előnyére szolgált. Jurisics, mihelyt Kőszeg birtokába jutott, kijavittatta az erőditményeket s igy a vár, noha kicsiny és jelentéktelen volt, mégsem fogadta készületlenűl az ellenséget. A törökök közeledtére a vidéki lakosság, asszony, gyerek és öreg ember nagy számmal Kőszegre özönlött. Jurisics készségesen adott nekik menedéket s már ez okból is el volt tökélve várát megvédeni. Ez azonban mégis csak másodsorban befolyásolta elhatározásait. Az ellenállással főleg azt akarta elérni, hogy a szultán előnyomulását feltartóztassa s Károly császárnak és szövetségeseinek, kik mint rendesen, ezuttal is megkéstek, időt szerezzen a hadi készületek befejezésére. Gyakorlott katonája kevés volt; fölfegyverezte tehát a polgárságot és parasztokat s 700 emberre emelte a vár őrségének számát. Mikor Szulejmán a kőszegi táborba megérkezett (augusztus 16-ikán), már nagyban folytak az ostrom előkészületei, melyeket azonban a gyakori eső rendkivül hátráltatott. De még több bajt okozott Jurisics ébersége, ki a török aknákat, melyeket 19-ikén akartak felrobbantani, elrontotta, a török rohamát pedig vitézül visszaverte. Augusztus 23-ikán mégis sikerült felrobbantani egy aknát, mely a várfalban nagy rést tört. Erre hatalmas roham következett, melyet azonban Jurisics ismét visszavert. A török ostromzár daczára sem szakadt meg minden érintkezés a vár és a Bécs körűl álló császári hadak közt. Jurisics több levelet küldött oda és segitséget sürgetett. Ferdinánd kitartásra buzditotta s egy emberével, ki töröknek öltözve bejutott a várba, s átadta a király levelét, új lelket öntött a már nagyon szorongatott őrségbe. A vár helyzete mindazáltal napról napra kétségbeejtőbbé alakult. A török teméntelen fát hordott össze, hogy a vár árkait betömje s augusztus 27-ikén az összehordott fa már egy szinben volt a vár falaival. Kétségtelennek látszott tehát, hogy a megszámlálhatatlan törökség elözönli s elfoglalja a várost a legközelebbi rohamban. De Ibrahim nagyvezér, mielőtt az utolsó rohamot elrendelte, augusztus 28-ikán alkudozni kezdett Jurisicscsal. A vitéz katona, látva helyzete reménytelenségét, nem ellenkezett s ama jó viszony, mely a nagyvezér és Jurisics közt fennállt, nagyon megkönnyitette, hogy oly megegyezés létesüljön, mely mindegyikök becsületének megfelelt. Jurisics beleegyezett, hogy török zászló tüzessék Kőszeg falára annak jeléül, hogy a vár meghódolt, viszont Ibrahim megigérte, hogy mihelyt a zászló kitüzése megtörtént, a török had végképen elvonul a vár alól. Ez egyesség végre is hajtatott s a szultán augusztus 30-ikán eltávozott Kőszeg alól, hol hadai négy hétig vesztegeltek. Ezzel ennek a hadjáratnak sorsa is eldőlt s Jurisics hősiessége eltávoztatta a veszedelmet a császári táborról. Nehány száz parasztjával több sikert vivott ki, több dicsőséget aratott, mint V. Károly császár ama korban szokatlanul nagy haderejével, melynek számát Ferdinánd 80,000 gyalogra és 6000 lovasra teszi. Századok óta nem látott együtt ily hadat Németország. Bécs és Német-Ujhely közt helyezkedett el a roppant sereg, mely németekből, magyarokból, csehekből, spanyolokból, a pápa által küldött olasz hadakból állt, európai hirű vezérek alatt. Az volt a megállapodás, hogy, ha a török támad, a jobb szárnyat maga Károly császár, a bal szárnyat meg Ferdinánd fogja vezetni. De nem került csatára a dolog, mert Károly nem akart támadni, s a kőszegi kudarcz után Szulejman sem vágyott az ellenséggel megmérkőzni. Betört ugyan Ausztriába, de aztán délnyugatnak fordult s Stirián át pusztitva vonult vissza. E közben roppant veszteségeket szenvedett, mert egyes csapatosztályok, köztük Bakics Pál huszárjai, üldözésére indultak s sok ezer emberét leölték. (Forrás: A Magyar Nemzet Története) |
