Szeptember 7. péntek, 19 óra
Az asztaltársaságok zöme ismerősként üdvözölte egymást
Lehettünk vagy negyvenen-ötvenen, meghitt, csevegős és barátkozós hangulatban. A
vendégek zöme régi ismerősként üdvözölte egymást. Asztalunknál két szimpatikus
középkorú hölgy foglalt helyet, akik mint mesélték: barátnők, és
Bächer-fanatikusok. Az este egyikőjük számára névnapi ajándék, amellyel a másik
lepte meg. Asztaltársaságunkat még egy idősebb soproni házaspár is színesítette,
akik fiatal menyükkel érkeztek.
A férj, após, mint kiderült, a soproni zsidó hitközség elnöke, és nagy szerencsénkre egykori cukrászként és szállodásként a kóser ételeknek szakavatott ismerője. Ízesen és szívesen kommentálta a vacsorát, és szívesen válaszolgatott a kíváncsiskodó gójok kérdéseire is.
A maceszgombóc és a flódni dícsérete
Ő jegyezte meg, hogy a vacsorát valóban inkább izraelinek lehetne nevezni, mintsem
hagyományos kelet-európai zsidónak. Ő a menüből szakavatottként hiányolta a
sóletet, amiről megtudtuk, köze sincs a babfőzelékhez, vagy főételként csirke
helyett inkább libás ételt javasolt volna. A maceszgombócos marhahúslevessel viszont
elégetett volt. Mesélte, egyszer kétszáz főre is készített kóser vacsorát, ami,
gondolhatjuk, nem csak a külön-főzés miatt felettébb macerás, hanem mert egy roppant
költséges bizottságnak kellett a kóserséget felügyelnie. Olyan helyen, ahol
egyébként tréfli konyhát visznek, minden(!) edényt és evőeszközt vadonat
újra kell kicserélni.
Kérdésünkre megtudtuk, a hagyományos zsidó háztartásokban könnyen végrehajtható
rutinná vált a kóser főzés (külön tejes-vizes edény, például). És mégegy
hasznos információt sikerült felcsípni: Budapesten a Kazinczy utcában, a Carmel
étteremben lehet elsőrendű zsidó konyhát találni.
A maceszgombócos marhahúsleves olyan volt, mint a hazai daragaluskás, annyiban más,
hogy hosszú csíkokra vágták benne a sárgarépát és a húst. Nem sajnálták ki
belőle az anyagot, ízletes volt.
A padlizsánkrémes sült csirkemell pitában arabos beütésű koszt, a falafelhez
hasonlatos tésztába csomagolt sült csirkecsíkokat takart, hozzá padlizsánkrémmel
töltött paradicsomot adtak.
A borjúbecsinált párolt rizzsel hagyományos hazai ízeket hozott, amit asztali
gasztronómusunk is csöppet kételkedve fogadott, mondván abban semmilyen távol-keletit
vagy zsidósat nem vélt felfedezni.
A flódni viszont remekül sikerült
Már amennyire mi, akik először kóstoltuk ezt a tipikusan zsidó süteményt meg tudtuk
ítélni. Ez egy olyan édesség, amely több, tésztalapok által elválasztott
rétegből áll, töltelékét dió, szilvalekvár, mák és alma alkotja.
Míg az éjszakában a mézédes süteményt majszoltuk, megkezdődött a tombolasorsolás, amelynek külön érdekessége volt, hogy a tombolatárgyak egy részét maguk a vendégek szállították. Mi ugyan nem nyertünk semmit, de a szerencsések többnyire könyvekkel és CD-kkel gazdagodhattak. Nekünk a házi meggylekvárra fájt a fogunk, mindhiába, más éléskamráját gazdagítja
Nagypapa hűlt helye
Köztes programként zajlott Bächer Iván újságíró, közíró - ezúttal zongorista -
és Rácz Attila színművész előadóestje, Zsidósors nagyapától unokáig
címmel. A Népszabadságos újságíró, akinek hétvégi sorozatán szocializálódtunk,
köztudottan két dolgot nem szeret: nyilvánosan szerepelni, és enni (csak írni róla).
Szóval jó helyre érkezett
Az estét csupán a paraván mögött zajongó, valószínűleg osztálytalálkozóra összegyűlt népes csoportosulás zavarta. De ők nagyon Persze, meg lehetett őket is érteni, ha öt éve nem találkoztak, miért maradnának csendben A csárdával szemben, akik e két rendezvényt egymás mellé szervezték, már kevésbé tudunk elnézőek lenni
Számvetés helyett
Mindent összevetve jó szájízzel távoztunk: a felolvasáshoz ugyan a kandalló tüze
és egy süppedős fotel hiányzott, de mindent összevetve ritka jó kis esténk volt,
köszönet érte.
A cikkben megjelent fotókat más honlapokról kölcsönöztük, csak illusztrációk, nem a szombathelyi izraeli esten készültek...
| Az V. Szombathelyi Zsidó Fesztivál további programjai Szeptember
9. vasárnap, 12 óra: Szeptember 10. hétfő, 19 óra: Szeptember 11. kedd 19 óra: |