Sokat gondolkodtam, egy autó-kiállítás mennyire ad valóságos képet egy-egy modellről, hiszen tesztvezetésre rendkívül korlátozott a lehetőség, sőt ha egyszerű látogatóként érkezik az ember, akkor még bele se ülhet a csodákba. A válasz persze egyszerű: a külcsín a fontos, ami mostanában megszorongatja a belbecs meg a tartósság értékét. Márka-függetlenül. Teljesen felesleges neked húsz évig ugyanazt az autót szeretni, nézz rá a szomszéd új verdájára, és érezd cikinek a sajátod vonalait.
Ha ez így van, akkor meg minek olyan kocsit gyártani, aminek a futóműve vagy a motorja kibír végtelen kilométereket, aztán kap egy dugózást és rajtolhat újra, mert a műszerfal meg még mindig nem zörög, nem kell vele foglalkozni. Mindez összeesküvés-elmélet, mégis talán ezért hatnak karcosnak azok a reklámok, ahol valami oldszkúl alapon indítanak el egy modellt, bizonygatva a típus kékvérűségét.
Pedig az autóvásárlók szeretnének új legendákat. Látszik ez a Fiat 500-as sikerén, amit nagyon sikerült eltalálni, kisautóban szerintem verhetetlen forma, meghozta a kedvem egy római úthoz. De példálózhatnék a más célú felhasználásra gyártott Aston Martin standjával is, ahol a legtöbbet kellett várni a szokásos öt perces beülős gombtekergetésre, ofkorz gyújtás nélkül. Apropó a gombtekergetés, mint sport egyenes ági leszármazottja a léggitározásnak: ha nem brümmögtethetjük a motorokat, meg dülöngélhetünk a kanyarokban hosszúcombú szőke azaz életünk párjával, akkor majd tekergetünk és összehasonlítjuk melyik belső tér mennyit ér. Az eredmény: közepes alá.
A jóhoz könnyű hozzászokni
Bizony, a Ferrarinál is vannak sorják, erre csücsöríthet Jean Todt, a Porsche Boxster
műszerfala is mintha számítógépes játék hardveres addonja lenne. A trükk: rakjunk
bele szépen varrott bőrbelsőt, nagy felület, majd mindenki arra figyel. Its a kind
of magic. Természetesen az ökölszabály, miszerint a jóhoz könnyű hozzászokni, itt
is érvényesül, így egy fontos tanács máris adható a kiállítás-turistáknak.
Ami miatt az olasz márkáknak azonban nem kell szégyenkezniük, az nem csak a menetteljesítmény, hanem a hostesscsajok minősége. Igaz itt is a külcsín dominál, az viszont sem EU, sem családkonformnak nem nevezhető, az itt is számottevően nagy, szabadon hagyott bőrfelület miatt. A többi ország márkáinak képviseletében sokkal visszafogottabb, más marketingelvek szerint működő leányok szerepeltek. Csak az olaszoknál burjánzott el, alfásan mondva a Cuore Erotico.
A PSA konszernnél megnéztük az új Citroen C5 kabrió-tanulmányt, meg a Peugeot 308-at, utóbbinál talán tovább növelték a gyalogosvédelmet, mert még bumfordibb lett az orra, a belső viszont igényes anyagokból készült, csak remélhetjük, hogy nem direkt a kiállításra turbózták fel.
Ennél a standnál átlagpolgár lettem kételkedő anarchistából
Itt is tombolt a környezetvédelem persze, mint a lexus standján, ahol csak hibrid
cuccos volt kiállítva, vagy a Mercedesnél, ahol legalábbis plakátokon 2010-ig
láthattunk roadmap-et, hogy mivel is bütyköl a mamutcég Európában és a
tengerentúlon. Az Audinál volt RS6 Avant az ólomlábú családapáknak, a Bentley-nél
meg logozott cukorka, csoki, és egyéb kiegészítők a hezitáló-leendő
tulajdonosoknak. Ennél a standnál azért mégis átlagpolgár lettem kételkedő
anarchistából, elhittem, hogy nem avulással akarnak új autóvásárlásra
kényszeríteni a jövőben.
A gyári márkák után a tuning szekciót látogattunk, ahol bebizonyították, hogy a prémium lehet még sokkal jobb is. Itt minden alapból limited edition, még a segítőkészség is, a cégeknek nem kell a hírverés, tessék azonnal vásárolni, a minőség és a teljesítmény garantált. Aláírom.