Megint csak lógunk a középszeren: Budakeszi srácok és egy filmankét

A színészválasztás, ezt még egyszer hangsúlyozzuk ki, tényleg jó. Bán János negatív Ede-figurája, Gáspár Sándor sánta portása, vagy Dörner György ávós atyaúristene, mind nemcsak nézhető de élvezhető alakítás. Koltai is csepegtet némi humort a filmbe, hozza a szokott „Csocsós” pityókás orosztanárt. (Mindemellett a Budekeszi srácok jóval élvezhetőbb, mint a Csocsó…)

Az író-olvasótalálkozón már ásítozunk
A avíttas, néhol émelygős, máshol suta tévéfilm-ízű mozin még csak-csak elszórakozunk (néha jó ilyet is látni), ám az utána rendezett közönségtalálkozón már-már bedobjuk a törülközőt. Az alkalmi műsorvezetőként debütáló költő-tanár, Balogh József meglehetősen patetikusra vette a figurát. Összességében az első fél óra inkább róla, mintsem a film alapjául szolgáló regény írójáról szólt. Hallhattuk többek között Balogh tanár urat saját versét szavalni. Mire a meghívott vendég, a film alapjául szolgáló regény írója egyáltalán szóhoz jutott, eltelt negyed óra. Ekkorra már inkább a Mozi aulájába vágytunk, ahol kilenc óra táján Váci Eszter és a Szörp csapott a húrok közé.

Amúgy amit a költő, történész, műfordító, polonista a "kilencek" költői csoport tagjaként ismert Kovács István a film és ’56 kapcsán mesél, tényleg érdekes. Megosztja velünk például, hogy a film alapjául szolgáló regényt, „A gyermekkor tündökletét” közel húsz évig írta, de csak édesanyja halála után volt bátorsága kész formába önteni. Három hétig egyvégtében ezzel foglalkozott, akkor érezte életében először és utoljára, milyen az, ha a regény önmagát kezdi írni. Az író tizenötször látta a filmet, és elégedett is vele, a forgatáson és a forgatókönyv írásában is részt vett, és számos esetben a helyszínen is kikérték a tanácsát. Csupán két dolog nem teszik neki, a végső jelenet vágása (egyetértünk), és az, hogy az eredeti regény címét Budakeszi srácokra hagyta változtatni (ezzel is egyet kell értenünk). A producerek ragaszkodtak ehhez a fogáshoz, mondván, marketinges szempontból a film így jobban eladható lesz. (Igen, csak nem arról szól a film, mint amit címe sugall.)

Az élet írta „happy endek”
Érdekes sztori a film kapcsán, – amit Kovács István mesél – hogy a filmben öngyilkosságot elkövető ávós, Szikszai László őrnagy (Dörner György), és az általa agyonlőtt após olyannyira hiteles és élő figurák voltak, hogy ’56 után ténylegesen az ellenforradalom mártírjait faragták ki belőlük. A „túlélő” özvegy, a körmöst osztogató úttörővezető még a szakdolgozatát is férjéből és apjának halálából írta. Bár Budakeszin mindenki tudta miként haltak meg, a tények nem számítottak. Az el nem követett gyilkosságért négy embert végeztek ki, Szikszai őrnagyról pedig szerte az országban laktanyákat neveztek el.