Kíváncsian vártuk péntek este az Agóra Savaria mozi aulájában Váczi Eszter és a Szörp koncertjét, hiszen acid jazzként aposztrofálják stílusukat, Eszterről pedig azt tudjuk, hogy gyönyörű, egyedi hangja van, és hát, énekelni is tud.
Könnyed alaptéma, zaklatott ritmus
Az este nyolcra hirdetett koncert azonban késik, a zenekar fél kilenckor kezdi
a beállást, akkor lett vége a nagyteremben a filmnek. Aztán még fél óra várakozás,
hiszen a filmet követő
beszélgetés végét várjuk. Sajnos, kevesen vagyunk, az aulában és a kávézóban
olyan 60 embert számolunk össze, a pincérekkel együtt.
Kilenc óra után néhány perccel a Szörp zenekar instrumentális számával kezdődik a koncert. Igazán mellbevágó produkció, kezdjük érteni, mi is pontosan az acid jazz. Könnyed alaptéma, zaklatott ritmus, de zsúfolt szólamok, és mint a klasszikus jazz-nél, itt is hangszerszólók minden számban. Heten vannak a színpadon, a klasszikus felállás, dob, basszusgitár, billentyű, szólógitár mellett háromtagú fúvósszekció. Ráadásul a ritkábban hallható pozan, trombita, szaxofon összeállításban.
A meghívóból már tudtuk, hogy a zenészek mindannyian a zeneművészeti egyetem
jazz tanszakán végeztek, Váczi Eszterrel együtt, ennek most hallható, látható
bizonyítékát is tapasztaljuk. Igényes, mesterfokú produkció, mégis emészthető.
Aztán jön Váczi Eszter. Megejtően karcsú, hosszú hajával nagyon nőies, hangja
pedig tényleg gyönyörű és egyéni.
Csak ülünk, mint a moziban
Az énekesnő a Jazz+Az együttesben tűnt fel a 90-es évek közepén. A női
trióból már akkor is kitűnt igazi jazz-es hangjával, így nem csoda, hogy a csapat
feloszlása után gyorsan talált lehetőségeket. Egy évig Sugár Bery popénekessel
dolgozott együtt, majd 1999-ben egymásra találtak a Szörp zenekarral. A találkozás
valószínűleg nem volt véletlen, hiszen Eszter is a jazz tanszakon végzett.
A hosszú évek kiforrott műsort eredményeztek, több feldolgozással és saját számokkal
is színesítve.
Semmi sztárallűr, önironikus átkötő szövegek, amelyek a csapaton belül váltják
ki a legnagyobb hatást. A közönség passzív, túlságosan is, csupán a pincérlányok
élvezik önfeledten a műsort. Eszter próbálkozik az interaktivitással, semmi eredmény,
csak ülünk mint a
. Tényleg, hiszen a moziban vagyunk. Félidőben a zongorista
betiltja a táncot, erre rámozdul az első pár, nem is lesznek sokkal többen. Bő egy
óra után Váczi Eszter bejelenti az utolsó számot, amire végre felhördül a
közönség. Három ráadás, és vége. Kár, az utóbbi hónapok egyik legigényesebb
produkciója búcsúzott el Szombathelytől, ráadásul szerintünk legalábbis
nem a legjobb érzésekkel.
