Átvágnak a dzsungelen – egy hónap múlva benyújtják a Kámoni Arborétum rekonstrukciós terveit

Megnyirbálnák az átláthatatlan növénytömeget, de gondolkodnak tornapályában és spéci fogadóépületben is.

„A szakma jónak, dícséretesnek találta a kezdeményezést” – nyitott Magyar József az önkormányzat környezetvédelmi bizottságának részéről, talán azt gondolván, hogy újfent harcokat kell majd vívniuk a lakossági véleményformálókkal, akik nem hisznek abban, hogy a Kámoni Arborétum revitalizációja jót fog tenni növénynek és embernek egyaránt. Komoly hangemelkedésre azonban nem került sor: aki eljött szerdán a fórumra – sokan éppenséggel nem voltak –, az csendben hallgatta végig az elhangzottakat.

Legfőképpen a Corvinus Egyetem tájépítészeti karáról érkező dr. Fekete Albert adjunktust, mivel a kiviteli tervek egyik pionírjaként ő vitte a szót. Miután méltatta a 27 hektáron elnyúló kert tudományos és kultúrtörténeti értékeit, a kísérleti fenyőplantázst, a 43 különlegesen értékesnek mondott fa- és cserjefélét, és a sajátszerű klimatikus adottságokat – amiket „a város akkor érzékelne, ha nem lennének” –, rátért arra, miért is ácsingóznak már négy éve a felújításért.

Kaotikus dzsumbuj, elkerülhetetlen irtás
Az árnyoldalak legmarkánsabbja a „magas borítottságnak” hívott jelenség, vagyis az, hogy nincs egy kellőképpen tagolt térstruktúra, hiányoznak a vizuális kapcsolatok – köznyelvre fordítva az „ó nézd csak, onnan jöttünk” élménye –, lehetetlen átlátni a terebélyes növénytömegen. A Környezetvédelmi Operatív Program támogatására benyújtandó pályázatban foglaltak ezt készülnek orvosolni, hogy végre szabad, gyepes területek jöhessenek létre, s akár még biológia órákat is lehessen tartani a szabad ég alatt.

Sajnos a problémák száma ennyiben nem merül ki: az „alacsony használati értékhez” hozzájárul a gyomfák elterjedése, bizonyos túlevelűek, például a tiszafa erőszakos térhódítása, az elvadult cserjeállományok, s az idős, beteg, száraz fák nagy aránya is. Ezek kezelését, a rehabilitációt azonban úgy kell majd végrehajtani, hogy semmi esetre se sérüljenek a pozitív vívmányok: a tűlevelű géncentrum (az 1954-ben telepített 252 itteni erdeifenyő-klón például a hazai fenyőnemesítés alapanyaga), vagy a páratlan rhododendron-gyűjtemény.

A látogatóknak kell majd fenntartaniuk a parkot - az állam nem bírja
Hallunk még az úthálózat átláthatóbbá tételéről, aminek szükségét jól példázza, hogy a délelőtti bejáráson, az Öreg-tótól visszafelé egy kertbejárás terén tapasztalt kutató is idegenvezetést kért, mert nehezen különböztette meg egymástól a fő- és mellékutat. Fogadóépület, erdei tornapálya, kooperáció a patak túlpartján működő csillagvizsgálóval – fülnek csilingelő tervek, de legelőször is bólintsanak rá a pályázatra, ugye.

„Nehéz pont a történetben, hogy összesen 800 millió forintnyi állami forrás áll rendelkezésre kertrekonstrukciós célokra, pedig csak a Kámoni Arborétumra 200 milliót kéne fordítani” – szólt még Hankó Faragó Miklós, akire a kertfenntartó Borovics Attila sajnos még mindig azzal tudott csak rákontrázni, amit lapunknak is elmondott másfél éve: az éves fenntartás tizenötmilliót kóstál, Szombathely önkormányzata ebbe csak 2 millióval tud beszállni, az állam pedig semennyivel.

És a biztos jövőt a sikeres pályázat még így sem szavatolhatja: ahhoz az is kell majd, hogy az emberek bejöjjenek, és ne sajnálják kinyitni a pénztárcájukat e mesés gyűjteményes kert érdekében.

Kapcsolódó anyagaink:
Csodára vár az szombathelyi arborétum
Hogyan tovább Kámoni Arborétum?

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra