Na de hol vannak a fiatalok? kérdi műkedvelő társaságom, és hát tényleg, a színházteremben egészen nyilvánvalóan felülreprezentál a középkorosztály. Ami annyira nem jó, mert ha tudnák az elmaradozó huszonok és harmincok, miről is maradoznak, talán még az egy üveg minőségi whisky árával vetekedő jegyárat is leszurkolnák az előadásért. Mi meg nem tehetünk róla, a korátlagot figyelembe véve kajánul elural a kíváncsiság: vajon a jól rejtő félhomályban hány arc válthatott pirospozsgás árnyalatra egy-egy színpadról csintalanul leguruló költői kép hatására?
Persze a körítés lényegében nem árult zsákbamacskát: két, egymást keresztező mezítelen Eszenyi-test a plakáton, a Taxidermia és Ópium filmek látványáért is felelős Szöllősi Géza által oszlopokra csavarintott hatalmas fűzők, test nélküli női műlábak és egy glamúrosan szikrázó függöny díszlet gyanánt innen libben elő a művésznő a minden férfi fantáziáját egyetlen gondolati koordináta felé repítő színkombinációban, koromfeketében és tűzpirosban, amit később többször is lecserél. Ruhakölteményénél már csak Karafiáth Orsolya sorai perzselnek effektívebben:
Atrocitálom a közönséget
A Darvas Ferenc zongorajátékával kísért, átütő beköszönés után póztalanná lágyul a hangnem, Eszenyi Enikő a másodperc töredéke alatt gémkapcsot hegeszt maga és a publikum közé, jelenségével nem lehet nem rokonszenvezni már első blikkre. Ezen felül az a benyomásunk támad, hogy e leheletnyi testet olyan takaréklángon tartott, de bármikor belobbantható bizsergés járja át, hogy egy faluvégi áramkimaradást kézrátétellel helyrebillenthetne. Nem is kell soká várni a vulkán kitörésére.
Az első, zsongó kacajt gerjesztő szikrákat kapásból fotósunkra peckeli, közölve vele, hogy azért túlzásba ne vigye a kattintgatást, majd csinálunk fotózási szüneteket. Láttam, hogy hátulról is fotózott, na az azért jól esett. Eszenyi vérmesen vibrál, mint egy tantraszex-istennő, izzik a spontaneitástól, minden útjába akadó helyzetet kihasznál: lemegy az első sorok hímtagjaihoz, az egyik remegő delikvenssel kesztyűjét húzatja le, hogy aztán egy sornyi nőbe ütközve a dal közepén beszúrjon egy hol vagytok?-ot. Később a széksorok mögül érkezne, de nem találja meg a reflektor, a meglepetés elmaradásából azonban úgy vágja ki magát, hogy azt tanítani lehetne.
A férfi vágyik testi szerelemre, a nőnek meg csak baszhatnékja van
Világossá válik, hogy a pöffeszkedő vizsgatanárt, rongyos felszolgálónőt, édibédi nyuszimuszit, betelt pohár felett fújtató szeretőt, bénázó bakfist (csillag születik! szól ki éppen itt, gond nélkül karóba húzva az RTL Klub vonatkozó műsorát), és még vagy háromszor ennyi női karaktert hitelesen megformázni képes színésznő nem csak szorosra csomózott nyakkendőket, de az egyirányú színházi befogadás kereteit is fellazítja: meg sem lepődünk, amikor bocsánatot kér, hogy most egy kis átöltözéssel kell múlatnia az időt, de ehhez nem vonul le, a ruhacsere egy lenge függöny mögött zajlik, miközben elmond egy butáni mondást, hogyaszongya viharban minden luk öbölnek látszik.
Kedvenc írónőinek az említetten kívül például Rakovszky Zsuzsa, Tóth Krisztina, vagy a testnedvekről verselni sem átalló, és ezért több egyházi iskolából is kipenderített Kiss Judit Ágnes (lásd egyik előadott költeményét a szürke keretben) műveit ez a karizmatikus kaméleon úgy adja elő, amiként talán senki más nem lenne képes. Ezt nevezem igazi színészetnek súgja székpartnerem egy szusszanásnyi szünetben, és tudom én is: az ellenállás hiábavaló.
|
Ha kisfiúnak buzog túl a nedve, Dicső macsó nevet nyer el a férfi, Ha öregembert űz a gerjedelme: Felség, megadom magam kényre-kegyre, |
