Jótékonysági mérkőzést vívnak a szombathelyi fighterek – amerikai futball az SZSE pálya gyepén!

Bemelegítő kiáltásaik visszacsapódnak az oladi panelekről, mialatt a szombathelyi fighterek alelnöke, Csite Norbert mesél törekvéseikről.

Szerda este hat óra előtt érkezünk meg a SIC parkolójába, ahol eleinte csak egy sor autó jelzi, hogy ide valakik valamilyen céllal jöttek. Aztán a karosszériák holttereiből tömésekkel megszélesített vállak lépnek elő, tenyerek csapódnak össze, és még mindig begurul pár négykerekű – minket pedig szemvillanás alatt kiszúr a sötétből Csite Norbert, aki szó szerint is elhűlő megjegyzésünkre, hogy jé, hát ti ilyen cudar időben is edzetek, csak annyit közöl mosolyodva: hát persze, egész télen. Gleccserjégen sincs megállás, és már volt is precedens hasonló állapotokra.

„Aki csak kíváncsi, az hamar kidől, az eltökéltek viszont itt maradnak” – fogalmazza meg Norbi gyakorlatilag tudtán kívül a Szombathely Fighters ars poeticáját. Hamar le is csapódik, hogy a buzgalom mennyit számít köreikben: ugyan még nem kavartak maguk körül nagyobb hírverést – 2006 októbere óta léteznek, de egy izmosabb iwiwes propaganda-körlevelet leszámítva eddig jobbára szájról-szájra terjedt létezésük ténye –, mára harmincnál is több tagot számlálnak, és rendszeresen jönnek az újabb jelentkezők.

Az ideális hatvan-hetven főt még nem érték el, a pályán kocogókat, s különösen a kicsit arrébb szórakozó, többnyire a Hali ifjaiból verbuválódott junior csapatot szemügyre véve valahogy sejteni véljük, hogy lesz itt még gyarapodás.

Terebélyesre nőtt úriemberekből ugyan még hiányt szenvednek, azért megtudjuk, hogy négy korábbi kalapácsvető is erősíti klubjukat: „Németh Pali bácsi is nagyon sokat segített a kezdetekkor abban, hogy küldte azokat az embereket, akik azt mondták, talán mégsem egészen a nehézatlétikára van affinitásuk.” De van köztük, aki küzdősportol, belőlük lesznek a jó „fal-emberek”, míg a pályát átlátó focistáknak, vagy az irányváltásokat jól beütemező kosarasoknak úgyszintén hasznát veszik – mintha csak egy olvasztótégely lenne az amerikai foci, itt mindenki megtalálhatja a rá szabott szerepet. (Ezek részletezésétől most eltekintenénk, nálunk avatottabb kezek perfektül leírták a szabályokat a wikipedián.)

Kevésbé veszélyes, mint a hagyományos foci?
Csak-csak furdalja ugyanakkor oldalbordáinkat, hogy azért ez mégsem sakk vagy sporthorgászat, a jenkiországból sugárzott közvetítésekben látott eséseken magunk is felszisszenünk. Norbi ezen a ponton a tapasztaltak nyugalmával tájékoztatja a dilettáns újságírót: egy védőfelszerelés – amit egyébként, mint még formálódó egyesület sajnos maguknak kell beruházniuk, és ez sisakkal, vállvédővel, miegymással együttvéve az ötvenezer forintot is eléri per kopf – annyira megóvja a csontokat, hogy azt nem is gondolnánk.

Mégis túlzónak találjuk, hogy honlapjukon még a hagyományos labdarúgást is veszélyesebbnek titulálják, de megkapjuk az észérveket: „a fociban például hátulról felrúghatnak, és nem erre vagy felkészülve. Itt meg éppen arra számítasz, hogy akármikor ütközhetsz, főleg, mert a sisak eléggé lekorlátozza a látásodat. A játék akkor kezdődik, amikor a labdát megemelik a földről, onnantól kezdve bármikor lerombolhatnak, de egyikőtöknek sem fáj igazán, mivel ez a felszerelés baromira megvéd. Az a jó egészben, hogy te is tudod: arra számíthatsz, amit te magad is adsz az ellenfélnek, attól függően persze, melyikőtök a domináns. Viszont olyan adrenalinpumpa van benned a földbedöngölés előtt, hogy azt leírni nem lehet.”

Nem jó, ha valakiben az agresszió dolgozik
Míg orrunk előtt épp egy első edzését megélő újoncnak mutogatják el az alapállást, Norbi lelkesedésére szinte logikusan dobjuk rá a következő kérdést: ha e sport alapelemének számít az olyan jótétemény, mint a fejelés, könyöklés, lerántás és társaik, miért van az, hogy nincs annyi durvulás, mint mondjuk a jégkrorongban?

Rendkívüli választ kapunk: „én azt nem értem, hogy a hokimeccseken miért van ilyen. Az amerikai futball bajnokságban rendesen meg vannak nevelve az emberek. Például káromkodásért elég komoly szankciókat szabnak ki, ráadásul nem a csapatnak jár a pénzbüntetés, hanem az egyénnek, aki azt elkövette.” Akinél meg elszakad az ékszíj, az addig ül a pálya szélén, míg meg nem nyugszik. De az agresszió semmiképpen sem előny, mert az már a team munkából átcsap az egyénieskedésbe, ami épp a játék velejének a megrontója.

De mekkora is az amerikai futball jövője? „Hát remélem, minél nagyobb. Az, hogy már van tizennyolc csapat két osztályban, és a szövetség is egyre jobban összehúzza őket, ez talán jelent valamit. És akkor a körülbelül ugyanennyi alakuló csapatról még nem is beszéltünk” – zeng a zárszó, annyival megtoldva, hogy ha a magyar labdarúgás ilyen szinten marad, akkor akár még komoly ellenfélre is akadhat az amerikai sportág alakjában.

Addig viszont mindenekelőtt kerekedjünk fel vasárnap, és nézzük meg, hogyan küzdenek fightereink a kaposvári Golden Fox csapata ellen délután egykor a kórházzal szembeni pályán. Főleg, mert a jegyekből összegyűlő bevétel a második őssejt-beültetésére váró Völgyi Martin számlájárára fog vándorolni.

Szombathely Fighters hivatalos honlap:
http://www.fightersafc.extra.hu/

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Sport