Tudjuk, hogy rendszerint milyen előítéleteket kanyarítanak a hip hop műfaja köré: hogy ostoba repperek ocsmány szövegkörnyezetben beszélnek szörnyen dühösen rendőrökről, cuccról, fegyverekről, kurvákról. Lapunk munkatársa többek között azért is gondolta a megjelenést e jeles fővárosi eseményen, mert egy olyasvalaki utazott ide New York szívéből, akinek mindig is módjában állt gyökerestül kitépni ezeket a prejudikációkat. Az élménnyel a hátunk mögött azt kell mondanunk: sikerült neki.
A fekete zenékben járatlan olvasó számára Mos Def-et úgy helyezhetjük el legkönnyebben a celebek koordináta-rendszerében, hogy figyelmébe ajánljuk a Galaxis Útikalauz Stopposoknak, Az Olasz Meló és a 16 Utca című filmeket, amikben főszerepet játszik.
Tudnunk kell azonban, hogy a Dante Terrell Smith néven született fiatalember hangja már jóval színészi karrierjének felfutása előtt előtt bejárta a földkerekséget: a Grammy-díj birtokos hithű muzulmán, aki még Al Gore-ral is készített interjút, a hip hop művészek azon szűkös táborát erősíti, akik szociálisan érzékeny megközelítésükből fakadóan akár egészen fajsúlyos témákat is feszegetnek, ő maga például rendszeresen odamondogatott a Bush kormányzatnak.
Természetességből jeles
Számítottunk is ilyen erős társadalmi üzenetekre, de az este kulcsszava mégiscsak a szórakoztatás maradt: kezdve azzal, hogy emberünk nem egy, hanem mindjárt két DJ-t hozott magával, akik a színpad két oldaláról kielégítően egymásra licitálva pakolgatták a korongokat reggae-től a discoig köztük olyanokat, mint Zalatnay egyik klasszikus táncdala, Marvin Gaye Whats Going On-ja, vagy a Kanye West által adaptált Ray Charles: I Got A Woman. Ennél a résznél Mos Def még népszerű rapper-kortársa nemrég elhunyt édesanyjáról is megemlékezett, erőlködés-mentességből pedig jelesre vizsgázott: ráénekelt kedvenceire, táncikált kicsit, hagyta kibontakozni lemezlovasait.
És mosolygott nagyokat. Ereje főként ebben nyilvánult meg: gyermeki kisugárzásával eladta magát már a koncert legelején, amikor kapucnival a fején, egy szál hátizsákkal besétált a színpadra. Semmi allűr, semmi gizdulás, sőt, állítólag még testőröket sem hozott magával, egy Szombathelyről elszármazott ismerős pedig azt írta blogjában: hajnalban egyszerűen kiszálltak az Oktogonon egy hamburgert újítani.
A helyválasztást sokan ezért is érezhették elhibázottnak: a Studio névre hallgató szuperklub a maga grandiózus kialakításával, szigorú beléptető rendszerével, hétszáz forintos kis Heinekenével és a szokásosnál is nagyobb termetű kidobóival idegennek tetszhetett Mos Def előadásmódja mellett (hétvégeken is inkább a tehetősebb klubközönséget fogadja magába), az elegáns környezet és tökéletes hangrendszer legalább feledtette azt az áldatlan állapotot, hogy Magyarországon hip hop megmozdulásokat jellemzően leharcolt helyszínekre szoktak szervezni.
Köszönet Mos Def szüleinek, hogy létezik az ember írta valaki a hiphop.hu fórumon, s ennél tovább nem is kell ezt ragozni.
