Közel négy évvel ezelőtt csak amolyan házon belüli informatikai szolgáltatásként ötölte ki egy harvardi diák, Mark Zuckerberg, hogy a klasszikus fényképes osztály-évkönyveket át kéne ültetni egyfajta interaktív felületre. Két hónap múltán további északkelet-amerikai egyetemek kapcsolódtak be, majd következett Mexikó, az Egyesült Királyság, Új-Zéland és mások, midőn a zajos siker hatására végül kénytelenek voltak a földkerekség valamennyi diákjának engedélyezni a regisztrációt, aki rendelkezett felsőoktatásban használatos e-mail címmel.
Teljesen 2006 szeptember 11-én tört meg a jég: innentől fogva bárki, aki elmúlt 13 éves, csatlakozhatott a Facebook nevű kapcsolatépítő networkhöz, s ezzel az új trend óriási vágtába kezdett a népszerűség mezején: a website mostanra 55 millió aktív tagot számlál világszerte, ebből 24 ezret Magyarország területéről. Legnagyobb fegyverténye pedig: nem meghívásos alapú, néhány klikk és máris tagok lehetünk.
Cserébe olyasféle közösségi terülj-terülj asztalkámat kapunk, amin nem csak alapadatainkat adhatjuk meg többek között, ha úgy akarjuk, akkor politikai beállítottságunkat, vagy azt, hogy közösséget kovácsolni vagy csak szimplán csajozni/faszizni jöttünk az oldalra és tölthetünk fel korlátlan mennyiségű fotót, de hasznos és kevésbé hasznos minialkalmazások végeláthatatlan darabjait indíthatjuk el, amiket később kényünkre-kedvünkre szabhatunk át. Már ha győzzük szabadidővel.
Arculatunk személyre szabásának, és az itt honoló kapcsolatok fenntartásának működési elve ugyanis éppen az, hogy a baloldali Applications menüoszlopból kiválasztunk egyes nekünk tetsző okosságokat, telepítjük azokat mármint nem a gépünkre, oda semmi nem kerül, minden akciónk a leheletfinom, java alapú webes felületen zajlik , amivel az rögtön szervesen beépül profilunkba. Ott rendezgethetjük, tologathatjuk, letörölhetjük őket, vagy ajánlhatjuk kipróbálásukat valamelyik barátunknak.
Ha valamelyiket ők is telepítik, már meg is van a játszópajtásunk, ezek ugyanis, mint mindjárt kiderül, többszemélyes, interaktív mókák (ha pedig barátainknak még hűlt helyük a rendszerben, ezen könnyen változtathatunk: akár e-mail címlistánk összes tagját meghívhatjuk egyetlen klikkel, és ez még csak egy a számos meglepően kézre álló funkció közül.)
No de milyenek ezek a borzasztóan könnyedén kezelhető okosságok? Mindenfélék: hasznosak és haszontalantalanok, kedves bohóságok és szellemi mélységérzetet keltők. Számuk szüntelenül nő, hiszen a Facebook userek saját maguk tölthetnek fel ilyen al-programokat, ha eléggé kreatívak.
Ti mennyi időt basztok el a melóhelyen ezzel?
A legnépszerűbb ilyen alkalmazások közé tartozik például a jó intuitív képességekkel megáldottakat a mesterfokozatig is eljuttató Rock Paper & Scissors (kő-papír-olló), amit online játszhatunk, ha pedig a Super wall-t telepítjük, akkor nem csak szavakat rittyenthetünk ismerősünk üzenőfalára, de a bennünk rejtező picassót is előcsalhatjuk egy-két egérkurzoros rajzolmánnyal. Érdekes lehet a Movies, amivel azt vethetjük össze, milyen arányban nézünk hasonló filmeket barátainkkal, a Travel IQ Challenge segítségével meg azt, hogy mekkora pontossággal lőjük be a térképen a Föld nevezetes városait.
Ellenben ha a komolytalanságra esküszünk, akkor felesleges hülyeségek kánaánja kínálja portékáit: nevelhetünk tamagocsi-kedvencet vagy harapdálhatjuk egymást vámpírként, küldhetünk kebelbarátainknak pajzán virtuális ajándékokat a Naughty Gifts-szel, a Find out what kind of drunk are you! teszt kitöltésével pedig arról kaphatunk képet, a részegek melyik kasztjába tartozunk, ha a hétvégén felöntünk a garatra. Van itt minden, mint a búcsúban.
De hogy a célszerű alkalmazások se maradjanak említetlenül: a zenehallgatási szokásainkat leleplező Last.fm-et szintén importálhatjuk a Facebook platformra, hadd lássák embereink, mire bólogattunk mostanában mint ahogyan blogbejegyzéseinket is, sőt, Flickr vagy IndaPhoto képgalériánkat is átcibálhatjuk.
Bármit teszünk egyébként, új kisalkalmazást telepítünk, kommentelünk egy fotóhoz, bejelöljük kedvenc lemezünket azt egy nyilvános napló tudatja a külvilággal (de ezt akár le is tilthatjuk a privacy settings-ben, mint oly sok minden mást). Ti mennyi időt basztok el a melóhelyen ezzel? kérdezte egyik ismerősöm, és ha azt vesszük, hogy ezt az írást hétfőre ígértem az főszerkesztőmnek, már ki is lehet találni a választ. Ebből a szempontból veszélyes lehet karrierünk ívére, másfelől viszont kétvállra fekteti a még mindig töketlenkedő, megújulásra képtelennek tűnő iWiWet.
Egy szál ötletből sokmillió zöldhasú
Népszerűségét egyedül az vetheti vissza, hogy nemzetközi minőségéből fakadóan angol nyelvű akinek viszont ez nem okoz gondot, az garantáltan élvezettel fogja bütykölni. Még akkor is, ha a jó öreg összeesküvés-elméletek is felbukkantak a profilunkból kiolvasott infókat mélyen letüdőző válallatmogulokról, meg a háttérben mocorgó összefonódásokról az USA védelmi minisztériumával.
A Facebook él és élni fog: mi sem igazolja ezt jobban, mint a tavaly tavaszi pletykák, melyek szerint a mindössze húszas éveinek közepén járó alapító atya a hirdetésekkel 1,5 millió dollárt takarít be hetente, és mindennek tetejben rezdülés nélkül utasította vissza a Yahoo egymilliárd(!) dolláros felvásárlási ajánlatát. Ez talán jelent valamit.