Mi vagyunk a bajnokok
A rendkívül kedvezőtlen időpont (csütörtök déli 12 óra) ellenére
csordulásig telt a Savaria mozi nagyterme, ahol Talmácsi Gábort, a gyorsasági Motor GP
125 köbcentis géposztályának 2007-es világbajnokát várjuk.
Miközben a bő negyedórás csúszás miatt bosszankodunk, a tömeg tovább nő,
főként középiskolás korú fiatalok érkeznek hosszú tömött sorokban.
Valaki azt mondja mellettünk, Talma motorral szokott a színpadra érkezni, itt viszont
jó néhány lépcsőfok is van, nem tartjuk valószínűnek a produkciót.
Talma végül gyalog jön, meglepően szerény. A közönség felállva ünnepli,
közben a Queen Mi vagyunk a bajnokok c. nótája szól a hangszórókból.
Talmácsi gyorsan ki is jelenti, hogy nem kedveli a körülötte támadt felhajtást,
minél előbb szeretne visszamenni egyszerű sportolónak. Az ünneplés jólesik neki, de
elég fárasztó. Éppen ezért néhány nap múlva melegebb éghajlatra utazik
családostul, január közepén úgyis kezdődnek a tesztelések, amit nem lehet
felkészülés nélkül végigcsinálni.
Legyőzni a példaképeket
Most viszont országjáráson van Talmácsi, hiszen napokban megjelent, Az életem 200
felett c. könyvét mutatja be. A promó látszik is a beszélgetésen, hiszen a
műsorvezető kérdéseire rendre azt mondja, a válasz részletesen benne van a
könyvben.
A kötet egyébként nagyon igényes munka. Tartalmát csak átfutjuk, a 2007-es bajnoki idénnyel kezdődik, aztán visszatér a 80-as évek közepére, amikor Gábor 4 évesen kezdett motorozni. Innen időrendi sorrendben halad az elbeszélés, fűszerezve némi kulisszatitkokkal is. Gazdag képanyag, igen, valahogy így kell egy kötetet elkészíteni. A műsorvezető meg is említi, hogy néhány év múlva valószínűleg sporttörténeti ereklye lesz, főként, ha rákerül Talma aláírása is.
Azért megtudjuk a beszélgetésből, hogy Talmácsinak ma már nincs példaképe, hiszen akik korábban azok voltak, már nem számítanak nála jobb versenyzőnek. Akár le is győzhetném őket mondja Gábor kis mosollyal.
Aztán elhangzik, a motorozáshoz nem bátorság kell, egyszerűen meg kell tanulni motorozni. A következő nemzedékeknek azt ajánlja, hogy keressék a motorosiskolákat, ahol már akár 4 éves kortól el lehet kezdeni a felkészülést, a 10 év felettiek pedig már versenyezhetnek is. Számukra nyílik lehetőség arra, hogy felfedezze őket egy menedzser, az nem megy, hogy valaki azonnal versenyezni akar. Végig kell járni a lépcsőket mondja.
Nehéz megállni, hogy ne húzzuk a gázkart
Aztán egy szombathelyi törzsszurkoló kér engedélyt, hogy társaival bemutassa, milyen
az, amikor a leghangosabb csapat szurkol. Megszólal egy sziréna és egy
hajókürt, Talma mosolyog, igen, hasonló hangokat szokott hallani a bukósisakban is,
igaz, akkor inkább a következő kanyarral van elfoglalva.
Egy szakállas, copfos régi motoros érdeklődik, mi a véleménye a
forgalombiztonságról. Tőled jobban elfogadják a jótanácsot, mint tőlem
mondja.
Talma viszont nem nagy utcai motoros. Kijelenti, a média tupírozza fel a
motorosbaleseteket, miközben azokból jóval kevesebb van. A lényeg, hogy okosan
válasszák meg a motor nagyságát. Magyarországon a legtöbb motort az ezer
köbcentisekből adják el, ezek 170-180 lóerősek, ilyen nincs sehol a világon.
Figyelmeztet arra, hogy a nagyobb motorokra csak kellő gyakorlattal üljenek át, hiszen
nehéz megállni, hogy valaki ne húzza, amikor húzhatja. Mármint a gázkart.
A profi focista sérülései
És persze, kell a megfelelő védőfelszerelés is. Nem csupán a sisak és a
bőrruha, hanem a gerincvédő is, hiszen egy kéz- lábtörést ki lehet heverni, egy
gerincsérülést viszont már nehezebb.
Aztán hozzáteszi, hogy az utcai motorozás veszélyesebb a versenyzésnél, a pályán
ugyanis komoly biztonsági rendszer van. Egy profi focistának több sérülése van,
mint nekem jelenti ki, azt azért elismeri, hogy neki is tört már csontja.
A többi versenyző között nincs barátja, csak ismerőse. Hasonlóan, mint a bokszolók
között, akik az egyik pillanatban még haverkodnak, a másikban pedig összeverik
egymást. Jobb a két lépés távolság mondja, aztán azt is elmeséli, egyik
versenytársa azért örült látványosan világbajnoki címének, mert olyanokat
győzött le, akik korábban többször betettek neki.
Aranysisakosok társasága
Talma még nem döntötte el, hányas rajtszámmal indul a következő szezonban.
Világbajnokként megilleti az 1-es szám, de neki a 14-es hozott eddig szerencsét.
Egy cédulán érkezik a kérdés: mennyiért adná el a motorját? Mosolyog, a
versenygép közel 70 millió forintot ér, de nem lehet megvásárolni. A kettes számú
gépet ugyan megvette neki a szponzora, az most Pesten van a MOL székházban, jövőre
két hónapra átkerül a Nemzeti Múzeumba.
Aztán megtudjuk, hogy hétfőn Olaszországban aranysisakot kapott, ami azt jelenti, hogy
az év legjobb motorversenyzőjének választották. Óriási elismerés, hiszen
például Valentino Rossi sem lett tagja az aranysisakosok társaságának.
Megvédem a világbajnoki címet
Kisebb kacaj vált ki a közönségből, amikor egy kérdésre kijelenti, a
Forma1-ben a szezon közben váltott kedvenc csapatot. Egyébként pedig annak drukkolt,
hogy jó versenyek legyenek, ami az idén be is teljesedett.
Egy kérdésre marad hely csupán a szűkre szabott időben, Talma elmondja, a
közeljövőben pihenni, kikapcsolódni akar, aztán jön a felkészülés, hiszen meg
akarja védeni világbajnoki címét.
Miközben a lépcső felé igyekszünk, arról beszélgetünk, Talmácsi nem
említette, hogy feljebb lépne a 205 köbcentis géposztályba, pedig sokan ezt várják
tőle.
A lépcső alján zsúfoltság, hosszú sor kígyóz át az aulán, a dedikálásra
gyűlik a nép. Mivel a műsorvezető korábban figyelmeztetett, hogy Talma csak a
könyvét dedikálja, máshová nem ad autogramot, megjegyezzük, jó néhány könyv
fogyott az alkalmi árusoknál.
Sikeres volt a promó.
