Nyugat csodái 5: Szombathely késő - barokk stílusú tere

A szombathelyi székesegyház a Berzsenyi térről, a Szily János utca elejéről még alig észrevehető, holott impozáns méretei már a városhoz közeledve, jó pár kilométerre is kitűnnek. Nem mindennapi történelmi látványosságok bújnak meg itt a Mindszenty József téren (régi nevén Templom tér), a belvárostól csak egy lépésnyire: jobbra az Egyházmegyei Kollégium, benne az Egyházmegyei Könyvtárral, balra a Püspöki Palota, északi oldalán a Sala Terrena. A forgalmas út túloldalán Szily János, Szombathely első püspöke karosszékében ülve, főpapi eleganciával szemléli az általa megálmodott, ma is lenyűgöző késő-barokk kori épületegyüttest.
Az ország harmadik legnagyobb Székesegyháza előtt, egykor díszes park szolgált pihenőként. Ez ma már a múlté, mert a macskakővel kirakott tér nagyrészt parkolóként funkcionál. A kollégium mögötti területen a Romkert fekszik: az ókori Savaria központjával, a helytartói palota és a Szent Quirinus Bazilika romjaival.

Kirándulásunk célja: a Mindszenty József tér történetének és jelentős műemlékeinek bemutatása, amelyhez az Egyházmegyei Múzeum és Könyvtár munkatársa, Horváthné Simon Katalin ad tájékoztatást.

Egykor középkori vár állt itt
Az késő-barokk kori tér és a köré épített épületek Szombathely első püspökének, Szily Jánosnak köszönhető. Mária Terézia az 1777. február 17-én kelt oklevéllel megalapította a Szombathelyi Egyházmegyét, annak élére a kiemelkedő tudású és tehetségű győri segédpüspököt: Szily Jánost nevezte ki. Szily, egy alig 2500 lakost számláló kis mezővárosba érkezett, ahol augusztus 20-ai beiktatását követően, az omladozó középkori várba volt kénytelen beköltözni. Szombathely vára ugyanis itt, a mai székesegyház helyén és annak szomszédságában állt. Méreteit tekintve talán kisebb volt, mint a kőszegi, tartozott hozzá egy külső várfal és egy belső várpalota, vártemplommal. Az épület – amit nem éppen nevezhetnénk rezidenciának - rendkívül rossz állapotban volt, falai már omladoztak, amelyekbe egykor Savaria köveit is beépítették. A püspök 7 éven keresztül lakott itt, nagyon szerény körülmények között.

Aki mert nagyot álmodni…
A püspök kinevezését követően Szombathelyre hívta Hefele Menyhért osztrák építészt, hogy a püspöki székhelyhez méltó környezetet megtervezze, annak épületeit mestereivel felépíttesse. Az első nagyszabású terv a szeminárium - ma Egyházmegyei Kollégium - építése volt. A papképző iskolát rövid idő - két év - alatt sikerült felépíteni, de úgy, hogy közben az eredeti terveket (egy emelet magas) kétemeletesre módosították – így a nyugdíjas kort elért idős atyák lakhelye is megoldódott. Az épület székesegyház felőli oldalán ma is látható emléktábláig húzódott az első szakasz. A bővítés csak jóval később, 1883-ban folytatódott.

A Sala Terrena…
1779-ben a püspök – szintén Hefele tervei alapján - a palota építtetését is elkezdte, azonban a termek freskói és a megrendelt festmények elkészítése csak 1784-ben fejeződött be. Az előkelő palota stílusát tekintve klasszicizáló barokk.
Az északi szárny ajtaján keresztül léphetünk be a Sala Terrena termébe,(amelynek jelentése földszint terem). Ez a terem egyben díszterem is, ami minden barokk stílusú épületegyüttes jellemzője. A püspök nem csupán egy pihenőtermet, hanem egy funkcióval is rendelkező kiállítóhelyet rendeztetett be, amely 1784-ben az ország első kőtáraként (lapidárium) kezdte meg működését. Az építkezések során nagy mennyiségben kerültek elő a római időkből származó kövek: Savaria oszloptöredékei, sírkőfeliratai és műemlék jellegű kincsei. A püspök a legszebbeket a díszkertben és a Sala Terrenában állítatta ki. A kiállítóhely kezdetben a világi látogatók előtt csak a főkapun át volt megközelíthető. A mai bejáraton akkoriban csak a püspök és a papok közlekedtek, mivel a tér egykor az utcafrontról nézve magas fallal elzárt díszkert volt. 1791-ben a székesegyház építésének megkezdése előtt ezt a falat lebontották, ettől kezdve a kőtár a mai bejáraton keresztül közelíthető meg.

A Sala Terrena további sorsa
1872-ben Szabó Imre püspök elnökségével megalakult a Vasmegyei Régészeti Egylet. Ettől fogva a Sala Terrenát az egylet használta. Hosszú és fáradságos küzdelem után 1908-ban elkészült a Savaria Múzeum oda költöztették át a kőtár gyűjteményét.

Az 1945-ös amerikai bombázáskor a Sala Terrena terme nem szenvedett komolyabb sérülést, de akkor a termet bezárták. Próbálkozások ugyan voltak az eltelt évtizedek alatt, de a megnyitásra még sokat kellett várni. A csaknem fél évszázad mély nyomokat hagyott a freskókon: vizesedés, penész mutatkozott, ami már nem tűrt további halasztást, ezért megkezdték a restaurálást 1988/89-ben. Végre 1990-ben újra megnyitották Egyházmegyei Múzeum és Kincstár néven. 1991-ben kapcsolták hozzá a kisebb kiállítótermeket.

A lapidárium és annak freskói
A Sala Terrena díszítésére a püspök 1783-ban Dorffmaister István osztrák festőművészt kérte fel, előre meghatározva a freskók témáit, melyben az antik kultúra építészeti és mitológiai elemei is helyet kaptak, tükrözve a püspök ez irányú érdeklődését is. A freskókon szemünk elé tárul az ókori Róma: egy palota részlete; a Porta Maggiore; Titusz diadalíve. Utóbbi kettőt Piranesi-metszetek alapján készítette a mester. Ezek az épületábrázolások szolgálnak háttérként Savaria köveinek, melyek a freskókon méretarányos változatban megfestésre kerültek.

A Sala Terrena mennyezetén görög; a falakon pedig római mitológiai személyek tekintenek a látogatóra. Vergilius Aeneis c. hőskölteményének szereplői: Vénusz és Minerva istennők szobor hatású ábrázolása, de itt láthatók még: Tiberinus és Apollo istenek is. Turnus - a rutullus király – mellett, Lara - a nyelvétől megfosztott fecsegő nimfa iker gyermekeivel: a Lárokkal. A boltíves falakon a négy évszak szimbólumai figyelhetők meg, a mennyezeten: Pán és Dionüszosz játékos jeleneteiben gyönyörködhetünk. A motívumok egy-egy mesterséget vagy művészetet szimbolizálnak.

A terem XVI. Lajos korabeli, ún. copf stílusú művészeti alkotás. A falak színeiben a zöld és szürke tónus a domináns, de kellemes pasztellszínek teszik még lágyabbá a hatást. A mennyezeten kapott helyet a Székesegyházból átkerült örökmécses, ami színezüst.
A múzeum kisebb termein áthaladva láthatjuk:az Egyházmegyei Könyvtár tulajdonában lévő értékes kódexet, ősnyomtatványokat, valamint apácamunkákat, díszes miseruhákat - Szily püspöki ornátusát is. Míves kidolgozású, szalmadíszítésű püspöksüvegeket, ereklyetartókat, kegytárgyakat. Meg kell említenünk a Szent Korona egy másolatát is. (1996 óta a kincstár tulajdona) E becses darab adományozója Kiss József, szombathelyi születésű ötvösmester.
Ami öt perc alatt romba dőlt, annak helyrehozatalára ötven év sem volt elég, ezt mutatják azok az archív fotók a múzeum falain, amelyek emlékeztetik a látogatót a Székesegyház bombázásának eseményeire. (1945. március 4.) Jól láthatók a pusztítás előtti, valamint az azt követő állapotok is.

A Püspöki Palota
Az ország legszebb késő barokk (copf) stílusú műemlékeinek egyike. Neves mesterek festették, mint: Anton Maulbertsch , Stefan Dorffmaister.
A palota bútorai, műkincsei azt a stílust képviselik, melyek az építés korának idejéből származnak. Vannak azonban korábbi, a XVI. században készített bútorok. Csak kevesen tudják, hogy Boldog IV. Károly - utolsó magyar király – többször is vendégeskedett a palotában. A Károly- szoba berendezése emlékeztet bennünk az uralkodó itt tartózkodására. Az 1921 húsvétján tett látogatás emlékét őrzi a kapubejáróban elhelyezett márványtábla. A palota csak püspöki engedéllyel látogatható.

A középkori vár helyén új épület emelkedik a magasba …
Szily püspök nagyszabású építkezésének harmadik állomása a Székesegyház volt. Már említést tettünk arról, hogy az épületet eredetileg nem ide szánta, hanem a palotával szembe - a Berzsenyi térre. A régi romok helyére azonban egy új, impozánsabb, méreteiben nagyobb, a kor követelményeit jóval meghaladó templomot állíttatott. A vár és a várkápolna köveit azonban építőanyagként felhasználta, ezzel is megőrizve a vár emlékét. Ekkor került lebontásra a kőkerítés és a díszkert is megnyílt a lakossága előtt. A Székesegyház építése hat év alatt, teljes díszítéssel együtt pedig 1813-ra készült el.

Az ország harmadik legnagyobb Székesegyháza
Stílusát tekintve klasszicizáló barokk, alaprajza latin keresztet formáz. Külső homlokzatát négy toszkán és négy ión oszlopok tagolják, a pilléreken: Mózest, Keresztelő Szent Jánost, Szent Pétert és Szent Pál apostolt ábrázoló szobrok idézik az Ó-és Új Testamentumot. Prokop Fülöp bécsi szobrász alkotásai: a középen ülő nőalak kezében kelyhet (hit szimbóluma), mellette egy-egy gyermek horgot (a remény szimbóluma), illetve keresztet (szeretet szimbóluma) tartva.

A Székesegyház befogadóképessége 5000 fő, méretei (falakkal): hosszúsága 78,7 méter, a kereszthajó szélessége 38 méter, a hosszanti hajó szélessége 24 méter. Belső magassága 28 méter, külső magassága a tornyokkal együtt a kereszt csúcsáig 62,5 méter. Az eredeti mennyezetfreskók (Winterhalder és Spreng alkotásai) a Szombathelyt ért bombázás következtében mind megsemmisültek. Az oltárképek (Maulbertsch, Dorffmaister, Spreng festményei) közül volt, ami teljesen, volt ami részben pusztult el, ez utóbbiakat meg tudták menteni. A főoltár képe – Maulbertsch alkotása - ma is a Nemzeti Múzeumban vár restaurálásra kb. 130 darabban. Az akkori orgona teljesen megsemmisült, a ma csodálatos hangján megszólaló hangszer nem is olyan régi. 1990-ben Augsburgból kapott, és a Budapestiekkel kiegészítve már több, mint 4500 síppal szólal meg.

A Székesegyházat 1947-ben építették újjá, (ezt megelőzte egy belső renoválás 1923-ban) felszentelését Mindszenty bíboros celebrálta. Majd 1977-ben külső helyreállítás is történt, azonban teljes pompájában csak nemrég, 2004-től csodálhatjuk. A mennyezeten azonban a régivel ellentétben nincsenek freskók, csak festett díszítések.

A főhajó két oldalán 3-3 félkörös záródású oldalkápolna nyílik, az oltárok felett negyedköríves ablakokkal. Az oltárokat magas talapzaton álló korinthoszi oszlopok fogják közre, amelyek díszes koszorúpárkányt tartanak. Az északi oldalon jobbra haladva a szentély felé a következő oltárképeket láthatjuk: Lisieux-i Szent Teréz (Feszty Masa); Szent István (Dorffmaister); Jézus Szíve (Takács István). A déli oldalon balra: Szent Sebestyén vértanú (Spreng); Nepomuki Szent János (Spreng); Keresztelő Szent János Jézussal (Dorffmaister). A kereszthajóban a jobb oldali oldalkápolna festménye a Szombathelyi Egyházmegye védőszentjét, Szent Mártont ábrázolja (Maulbertsch), aki az ókori Savaria-ban született 316-ban. Az oltáron elhelyezett Szent Márton Hermában az ő koponyacsontjai, melyeket Tours érseke ajándékozott az egyházmegyének 1913-ban.

Ennél a kápolnánál imádkozott II. János Pál pápa, emlékét bronzrelief (Lessenyei Márta) örökíti. A stációkat Borsos Miklós szobrászművész készítette. Ezzel szemben láthtó Szent Quirin püspök (Maulbertsch), aki Savaria-ban szenvedett vértanúhalált 303 körül. Fent a kereszthajóban Kisléghy-Nagy Ádám négy újabb festménye, a kortárs festőművész a legutolsót 2004-ben fejezte be. A téma követi az események időrendjét Szűz Mária életének fontosabb állomásait: Angyali üdvözlet; Jézus születése; Jézus testének levétele a keresztről; A Szentlélek eljövetele.

Az itt álló gyóntatószék a két eredeti maradványaiból összeépített egy. A szentélyben látható főoltárkép témája megegyezik az eredetivel: Visitatio (Látogatás), festője Takács István. Az oltárkép felett egy kis részen megmaradt az eredeti márványozás, a kanonoki stallumok 1807-ben készültek, a püspöki trónus 1810-ben. A főoltár mindkét oldalán szoborcsoport áll, témájában összefügg a főoltár képével. A jobb oldali Zakariást és az angyalt jeleníti meg (az angyal közli Zakariással, hogy fia fog születni, akinek fenséges hivatása lesz – ő készíti majd elő népét az Úr eljövetelére). Bal oldali a gondjaiba merült Szent Józsefet (mellette az oltárképre mutató angyallal, aki megnyugtatja őt, hogy Isten jegyesét választotta ki a Messiás édesanyjává). „Fiat fog szülni, kit Jézusnak fogsz nevezni, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”
A püspöki trónussal szemben lévő falon Saul megkeresztelésének festménye (Cortona).

A Madonna kápolna
Az északi kereszthajóból nyílik a Székesegyház sérüléstől megmenekült kápolnája, a Madonna-kápolna.
Oltárán Raffaello Sixtusi Madonnájának carrarai márványból faragott másolata áll. Innét ered a kápolna neve, mivel régebben Szent Mihály Kápolna volt. Az oltár 1928-ban készült - előtte találták meg Hefele Püspöki Levéltárban őrzött terveit, és ez alapján alakították át. Mennyezetén Winterhalder egyetlen megmaradt freskója az Utolsó ítélet ábrázolásával.

A déli kereszthajóból nyílik a sekrestye, melynek belső része a káptalani, külső része a plébániai sekrestye. A káptalani oltárképén Guido Reni Szent Mihály arkangyalt ábrázoló képének másolata, Herzan bíboros ajándéka eredetileg a Madonna kápolnát díszítette. A sekrestye felett van elhelyezve a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan levéltára, melynek legrégibb okmányai a 12. századból valók. A Székesegyház alatti sírboltban Szombathely püspökeinek és kanonokjainak temetkezési helye.

Az Egyházmegyei Könyvtár és a Dorffmaister terem
Látogatásunk utolsó állomása, a volt szeminárium, ma Egyházmegyei Kollégium. A kezdeti időkben a második, később az első emeleten (mai helyén) kapott elhelyezést az Egyházmegyei Könyvtár. 1791-ben, mikor a Székesegyház építéséhez kezdtek, Szily a magánkönyvtárát szeretett Székesegyházának adományozta azzal a kikötéssel, hogy az mindig is a szeminárium épületében működjék a kultúrára fogékony diákok, tanárok, sőt nagy érdeme, hogy a városi polgárok is részesülhettek a gyűjtemény használatát illetően. Így lett a város első nyilvános könyvtára! Ám a püspök a kölcsönzést és a könyvek kivitelét a könyvtárból minden időkre szigorúan megtiltotta. A működés feltételeit is biztosította, élére Tischler Mihály szerzetes-könyvtárost állítva.

Az épületben kizárólag a könyvtártermek kaptak freskódíszítést. Szily ennek kivitelezésével Dorffmaister Istvánt bízta meg, aki örömmel vállalta a munkát, és joggal mondhatjuk, hogy egyik legjelentősebb alkotását csodálhatjuk meg ebben a kompozícióban. Valószínűleg átérezte a munka fontosságát, mert szerette volna az időközben épülő templom belső freskóira szóló megbízást elnyerni a püspöktől. (Élete fájó pontja lett, hogy ez nem így történt). A központi freskón a négy nagy nyugati egyházatya, Nagy Szent Gergely pápa, Szent Ágoston püspök, Szent Ambrus püspök és Szent Jeromos alakja tűnik fel. Ezek restaurálása 1991-ben történt meg a könyvtár alapításának 200. évfordulójára.

Barokk stílusú teremkönyvtárban: kódexek, ősnyomtatványok, régi könyvek és érdekességek, mint pl. Napóleon kézjegye…
1883-ban Hidassy Kornél püspöksége idején a fenti könyvtártermek már nem voltak képesek a folyamatosan növekvő állomány befogadására. A szeminárium épületének bővítésével a könyvtár is elkerült régi helyéről. Egy főúri és főpapi könyvtártermek hangulatát idéző terem került kialakításra az első emeleten. Elkészülését követően 1885-ben használatba is vették. Ekkor az állomány már a 10 000 kötetet is elérhette. Napjainkban az állomány már meghaladja a 80 ezer kötetet, mely nem csak könyvekkel, de gazdag periodika (folyóirat) gyűjteménnyel is rendelkezik. A terem galériája intarziás faberakással díszített, váza pedig az Eiffel-technika alapján készült. Ennek alkalmazását hazánkban először a Nyugati- Pályaudvar építésénél vették át. A mennyezeten látható táblaképeket Storno Ferenc és fia festette, a dátum jól olvasható 1885. A terem funkciójához legjobban illő egyházi személyek, szónokok, mint Szókratész, Szent Pál, Nagy Szent Gergely pápa, Mózes teszik még látványosabbá a termet. Az egyetemi fakultások szimbólumait négy nőalak testesíti meg, kezükben a tudományokra jellemző jelképekkel: orvostudomány, teológia, filozófia, jog.

A könyvállomány legértékesebb része Szily püspöknek köszönhető: 16 középkori kódex, 95 ősnyomtatvány és egyéb unikumok. Jelentős értéket képvisel Szombathely második püspökének, Herzan Ferencnek aranyozott és bőrkötéses könyvgyűjteménye is, amelyből csak ízelítő látható a tárlókban. Ez a különgyűjtemény most helyileg nem kapcsolódik a könyvtárhoz. Van azonban 13. századból származó Antiphonale (zsolozsmáskönyv). A kötések is míves kidolgozásúak, 15. századi kolostori munkák. Az ősnyomtatványok közül említendő az a Mainz-ban 1472-ben nyomtatott könyv, melynek szövegében ugyanazon betűk fedezhetők fel, mint a 48 soros Bibliát nyomtatták 1462-ben. Nagy értéket képvisel a fennmaradt kéziratgyűjtemény, többek között Napóleon levele, mely Herzan bíboroshoz (Szombathely második püspöke) íródott. Az 1800-as évben, Velencében tartott pápaválasztási konklávé összesítő irata is megtekinthető.

Az állomány topográfiai elhelyezés szerint rendszerezett, ami azt jelenti, hogy nem a megszokott könyvtári rendben (téma szerint), hanem a beérkezés sorrendjében kerülnek a polcokra, és ez állandó helyüket jelöli. Ezért az itt kutató és olvasó embereknek kizárólag a könyvtáros adhat kezébe dokumentumot, amit annak használata után szintén ő tesz vissza a helyére. Az olvasásra a kutatószobában van lehetőség, meghatározott kutatási időben előzetesen egyeztetett időpontban. Kölcsönzésre – az alapításkor tett kikötés szerint – ma sincs lehetőség, ám a kutatókat mindig szívesen fogadják.
A folyamatosan bővülő gyűjteményben teológiai, történelmi, nyelvi tudományágak művei kapnak elsősorban helyet. Ma már legtöbbje magyar nyelvű, ám a régi gyűjtemény nagy része latin, német, francia, héber nyelvű, de abban is megtalálható a magyar.

Döntsük el továbbra is együtt, Vas megyében milyen építészeti remekek és természeti értékek lehetnének még méltók arra, hogy a Nyugat csodája címet kiérdemeljék! A merítést továbbra is Önökre bízzuk, várjuk további ötleteiket!
Írják meg nekünk, hova látogasson el legközelebb a Nyugat.hu stábja!

Vonatkozó cikkünk:
Nyugat csodái 4. - a sárvári Nádasdy-vár és múzeum
Nyugat csodái 3. - Az Őrség
Nyugat csodái 2. - Kőszeg áfonyás rétese, vára és vörösbora
Nyugat csodái I. - Ják és temploma