Almásy László Ede igaz történetével nemrég Szombathelyen, egy konferencián ismerkedhettünk meg. Az emlékünnepség csendben, hírverés nélkül, többnyire iskolás közönség előtt zajlott, pedig kalandor életéről a legszakavatottabb hazai kutató: Dr. Kubassek János (geográfus, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója) mesélt. A konferencia apropója: a Szahara homok és kőrengetegének kutatója ötven éve halott. A felfedezővel 1951 március 22-én a sivatagban felszedett amőbás dizentéra végzett, Salzburgban.
A legsikerültebb imázsunk
Hazájában az egykor ünnepelt Szahara-kutatót hamar elfeledték, tetteit évtizedekig szinte senki sem tartotta számon. A kilencvenes évek elején egy lelkes magyar rendező játékfilmet kívánt forgatni életéről, az akkori ítészek azonban elvetették az ötletet, mondván: nincs olyan ember, akit érdekelne egy náci sivatagkutató élete. Almásyról annak idején még az Új Magyar Lexikon szerkesztői is megfeledkeztek. Hollywood és több százmillió néző kellett ahhoz, hogy szülőföldjén is tudomást szerezzenek róla. Almásy sztár lett, előadások sora, a világsajtó címlapjai kutatták rejtélyes személyiségét és valós történetét. Pillanatok alatt ismertebb lett, mint az összes magyar híresség együttvéve, világszerte százezrek Az angol betegből értesültek Magyarország létezéséről. Számtalan legenda kering róla azóta is, kikiáltották már orosz kémnek, nácinak, fajgyűlölőnek és homoszexuálisnak. Titok akad még bőven, a tényekhez mi Dr. Kubassek János "A Szahara Bűvöletében" című könyvét vettük alapul.
Az igazi angol beteg
Az Angol beteg fikciója 1993-ban, Londonban, Michael Ondaatje tollából született. A kalandos életű sivatagbúvár életéből romantikus kalandregényt gyúrt. A filmre vitt történet a második világháborúban, Rommel hadszínterén, a sivatagban játszódik, a lábadozó Almásy gróf visszaemlékezéseire épül. A történet főhőse egy angolnak hitt sebesült, aki repülőgépével lezuhant a Szaharában. Beduinok találtak rá, az összeégett beteget a britekhez szállították. Ők egy itáliai kolostorba menekítik, ahol egy kanadai ápolónő vigyáz rá. Az angol betegről időközben kiderül, hogy magyar származású, neve Almásy László és neves sivatagkutató. A fikció alapja Almásy "Rommel seregénél Líbiában" című könyve volt. A filmben felvázolt tragikus légibaleset valóban megesett, Almásy erről részletesen beszámol könyvében, azonban a titokzatos angol beteg, a légi-szerencsétlenségben megégett repülős nem ő, hanem egy kanadai születésű főhadnagy volt. Almásynak tehát annyi köze volt a beteghez, hogy a német táborban ápolt sebesültnek ő tolmácsolt.
Tévedések vígjátéka
Bár életében sokan illették grófi címmel, a Bernstein (Borostyánkő) várában, Burgenland tartományban, 1895-ben született Almásynak sohasem járt ez a titulus, egyszerű nemesként anyakönyvezték és így is halt meg. Édesapja a kor ismert tudósa, Almásy Gyula volt, akit Belső-Ázsia felfedező utazójaként tartottak számon. A várúr csintalan fia magántanulóként kezdte pályafutását, a gimnáziumot Kőszegen, Grazban, majd Angliában végezte. Az arisztokrata csemete ifjú korától sokat betegeskedett. Gyenge tüdeje ellenére már kölyökkorában erős dohányos volt. Tanulmányai nem nagyon kötötték le, a későbbi tudóssal megesett, hogy egyszerre három tárgyból is megbukott, legtöbbször vakmerő kalandjaival és rossz magaviseletével hívta fel magára a figyelmet. Már ekkor a technika és a sebesség izgatta, egy újságban látott konstrukció alapján repülőgépet is épített, amit aztán ki is próbált. Első kísérletét három bordatöréssel úszta meg. Laci úrfi már gimnazistaként a motorbicikli és autó-mobil megszállottja lett, a tankönyvek helyett többnyire a történelmi regényeket és az útirajzokat lapozgatta. Angliai évei alatt ismerkedett meg a cserkészettel, személyes kapcsolatba került a mozgalom atyjával, Lord R. Baden-Powell-tel. A fiú szokatlan hóbortjait nemcsak az iskola, hanem a baráti kör is értetlenül fogadta, egy magánlevélben így jellemezte őt a közeli ismerős: "Laci nagyon excentrikus fiú, s olyan elveket vall, melyek egyenesen megdöbbentőek. Azt tartja, hogy az individualitás érvényesülése és az önzés az élet alapja! Sok zseniális van benne, de teljesen fegyelmezetlenül, éretlenül nyilvánul meg benne, s több ponton átcsap a hóbortba, a beszámíthatatlanságba. Talán majd az élet tapasztalatain okul, ha nagyon fel nem billen."
Bevetésre készen
Az első világégéskor Almásy a Vas vármegyei 11-es huszárokhoz vonult be. Először az orosz fronton, a Dnyeszter mellékén, majd pilótaként teljesített szolgálatot. A háború után rövid ideig Parndorf repülőterének parancsnoka, ahonnan egészségügyi okok miatt távozott, majd Siófokon, a Horthy vezetés alatt álló fővezérség gépkocsi-biztonságért felelős tisztje lett. Később, 1921-ben részt vett IV. Károly puccskísérletében, mint az uralkodó szárnysegédjének sofőrje. Angliában rövid ideig műszaki tanulmányokat is folytatott, diplomát azonban nem szerzett. Kint munkát sem talált, így hamar hazatért. 1922-től Mikes János püspök magántitkáraként Szombathelyen és Répceszentgyörgyön élt, e mellett főúri vadászatokat és a hazai cserkész-mozgalmat szervezte, közben rendszeresen ismeretterjesztő előadásokat tartott. Később a Steyr-cég gépkocsi-érékesítéssel bízta meg, ennek ellenére továbbra is a püspöki palotában lakott, és ha ideje engedte, ellátta tikári teendőit is. 1926-ban Eszterházy Antal herceg társaságában indul első sivatagi útjára. Egy Steyr-autóval a világon elsőként kelt át a Núbiai- és Berber- sivatagokon. Hazatérése után több, Szudánban elejtett vadállat trófeáját ajándékozta a szombathelyi Savaria Múzeumnak. (A tárgyak egy része megsemmisült vagy elveszett, egy kafferbivaly koponyát őriznek még, aminek pusztán a tülke hiányzik.).
Ingázás Savaria és a Szahara között
Almásyt ezernyi személyes szál fűzte Szombathelyhez, afrikai útjairól megtérve itt mindig meleg fogadtatásban részesült, vakmerő felfedezéseiről rendszeresen tartott tudományos és ismeretterjesztő előadásokat. Almásy kalandjairól a Vasvármegye című lap is mindig naprakészen tudósított. Egy interjúban Almásy, arra a kérdésre, hogy mire jó a Szahara-kutatás, a helyi újságírónak így válaszolt: "A sivatagkutatás éppen úgy mánia, akárcsak az automobilversenyzés, vagy a sarkkutatás. Automobilversenyek nélkül ma nem lennének olyan autók, amelyekkel már a sivatagnak is neki lehet vágni. A sarkkutatás és a sivatagkutatás pedig az emberiségnek abból a legősibb vágyából és egyben kötelességéből sarjad, hogy megismerje az egész földet, hogy kincseit feltárja, és az emberiség túlnépesedésének elhelyezését biztosítsa." Almásy nemcsak mint sivatagkutató, hanem mint autóversenyző is jelentős elismerést vívott ki magának. 1928-ban például rekordidő, 49 óra 20 perc alatt tette meg a Koppenhága és Madrid közötti utat. Elismerésként a harmincas években a szombathelyi Steyr autógyár vezérképviseletének igazgatója lett. Jövedelméből a városban, a Székely Ferenc utca 6-os szám alatt villát vásárolt. (Almásy, mint másodszülött nem örökölte a borostyánkői birtokot, bátyától havi életjáradékot kapott.) A nemes azonban főúri körökben így is rangon alulinak számított, szíve választottját, Erdődy Johanna grófnőt ezért nem vehette el feleségül.
Hírnév, szabadság, háború
1931-től minden erejét a Szaharába irányuló expedíciók szervezésére fordította, kalandok sora következett. Repülőgépről fedezte fel a Zarzura-oázist, számos homokkőfennsíkot és völgyet, neolitikus sziklafestményeket talált, az Universal Filmvállalat megbízásából sivatagi filmet forgatott, majd kalandozott egyet a Líbiai sivatagban, és Széchenyi Zsigmonddal vadászexpedíciót szervezett. 1941-ben a magyar honvédség légierejének parancsnoka a német hadsereghez vezényli, így kerül újra Afrikába, ezúttal Rommel hadseregével. Itt a második világháború egyik legizgalmasabb manőverét tervezi és hajtja végre: a Szaharán keresztül két hírszerzőt jutat át az angol vonalak mögé. A manőver sikere maga a csoda, Almásy remek megfigyelő és nyomolvasó, a homoktenger minden rezdülését ismeri, egy kerékcsapásból képes megállapítani, hány órája haladt el ott autó.
A kalandor száműzetésben
A Vaskereszttel kitüntetett őrnagy a háború utolsó éveit Budapesten töltötte, üldözött zsidókat rejtegetett, élelmiszerrel segítette a deportáltak hozzátartozóit. A háború után a Népbíróság vádat emelt ellene, a vád alapja legutolsó könyve ("Rommel seregénél Líbiában") volt, melyben a fasiszta propaganda bizonyítékát látták. Felmentették, majd újra letartóztatták, azonban az egyiptomi uralkodó unokatestvére brit közreműködéssel "kivásárolta" az országból. Nyomában a titkosszolgálattal, szintén kalandregénybe illő módon szöktették ki. Utána Egyiptomban élt, gazdag amerikaiak számára sivatagi autós kirándulásokat szervezett és sportrepülést oktatott. A halála előtti évben újabb expedíciót szervezett a perzsa uralkodó, Kambüszész Szaharában eltűnt seregének felkutatatásra. 1951-ban amőbás dizentériával Salzburgba került, megműtötték, vérátömlesztést kapott, ám állapota nem javult, hosszú szenvedés után március 22-én elhunyt. Kairói lakását közben kipakolták, levelezésének, Szaharára vonatkozó feljegyzéseinek, útinaplóinak és utolsó szolgájának is nyoma veszett.
pajzs
