„Öreganyám korabeli palacsintasütőt keresek! Sokan jönnek így hozzánk” - mondja a Kari-Piri páros hölgy tagja, amikor a legmegfelelőbb palacsintasütőt akarom beszerezni a szombathelyi piacon, hogy én is olyan palacsintát tudjak sütni, mint amilyet nagymamámnál ettem még gyerekkoromban.
Piroska, a szakértő
Vannak, akik úgy gondolják, minden a serpenyőn múlik. Bereczki Piroska és férje már 1986 óta árulnak a szombathelyi piacon különböző edényeket, konyhai eszközöket. Célirányosan kerestem őket, mert azt hallottam, Piri majd jól elmagyarázza azt is, hogyan kell kiégetni a vaslemezes palacsintasütőt, amit tehát retro vagy öreganyánk korabeli serpenyőként is emlegetnek.
Hamar kiderül, hogy jó helyen járok, Piri is megerősíti, fontos a serpenyő típusa. És megérzi tudásszomjamat, így nemcsak a palacsintasütőkről, hanem más edényekről és a tűzhelyekről is ad felvilágosítást.
A legtöbb edény ma már mindenféle tűzhelyhez jó, legyen szó indukciós vagy kerámiás főzőlapról, gáztűzhelyről, esetleg sparheltről. Viszont nem árt tisztában lenni vele, hogy mivel az indukciós technológia mágneses energiát használ a hőfejlesztéshez, ezért csak mágnesezhető edényeket lehet használni az ilyen főzőlapon.
Csak egy mágnes kell
Piritől azt a praktikát is megtudom, hogy legegyszerűbben úgy vizsgálhatjuk meg az edényeinket, ha egy mágnest teszünk az aljukra. Ha a mágnes rátapad, akkor az edény használható indukciós főzőlapon, ha nem, akkor pedig értelemszerűen nem. A mágnesteszten túl fontos megvizsgálni a lábas alját is: a nem egyenes felületű edények sem használhatók indukciós főzőlapon, hiába mágnesezhetők. Vagy, ha van olyan fazék, amit előtte gázon már használtunk, nem biztos, hogy jó lesz, mert a gáz máshogy égette ki, ezért nem lesz egyenletes az edény alja és nem indul el az indukció. Az edények alján egyébként a legtöbbször feltüntetik, hogy milyen tűzhelyhez alkalmasak és kérdezni is lehet az eladót.
Ezek után visszatértünk a palacsintasütőkhöz és ahhoz, hogyan kell kiégetni az első használat előtt a vaslemezből készült serpenyőt, amit csak gáztűzhelyen vagy sparhelten lehet használni.
Konyhasóval meghinteni?
„Mindenképpen lángon kell kiégetni. Először alaposan elmossuk, szárazra töröljük, sima konyhasóval vékonyan meghintjük. Nem kell sem olaj, sem zsír csak só. A szárán látszik egy fekete pötty, na, olyan feketére kell megégetni, utána papírtörlővel áttörölni és lehet használni” – mondja Bereczki Piroska és hozzáteszi, többet nem is kell elmosni, csak eltörölni papírtörlővel. Azért van erre szükség, mert a sima vaslemez nyersanyag, meg kell edzeni, így szokták mondani.
Sütés után, ahogy az égett zsiradék lefolyik, patinabevonat keletkezik a serpenyő külsején. Azt nem szabad letakarítani, ha azt letakarítják, már nem az igazi. Vagy minden palacsinta sütése előtt teszünk az edénybe egy kis olajat, vagy két-három palacsintánként. Persze zsírt is lehet használni.
Mindenki másra esküszik
Az árustól megtudom, a gránitbevonatos palacsintasütő is jó, azt nem kell kiégetni. A sütésnél az első palacsintához kell csak egy kis olaj, és elég, ha a tésztában van még valemennyi. Az első sütés után már nem kell olajozni.
Van, aki a zománcserpenyőre esküszik, amit szintén nem kell kiégetni, és lehet mosogatni. De ezt is vagy minden palacsinta előtt be kell olajozni, vagy 2-3 palacsintánként. És persze vannak, akik teflont használnak.
„Nekünk otthon mindenféle van, mindent letesztelünk” – meséli Piri, ahogy azt is, egyre több fiatal kap rá a főzésre, hozzájuk a szüleik küldik őket.
A tejforraló sem ment ki a divatból
„Újra népszerű a szintén retrónak számító duplafalú tejforraló, ami fütyül, ha felforrt a tej és nem a szomszéd fut át, hogy valamilyen égett szagot érez” – mondja mosolyogva Piroska.
De ahogy látom, tésztagépek, passzírozók, tepsik, péklapát, káposztadöngölő is van, sőt sajtostallér-sütő és minden, ami a disznóöléshez kell, a disznón kívül persze.
A '90-es években ment igazán az üzlet
A házaspár már nyugdíjasként viszi a boltot. Bevételük nyugdíjkiegészítés. Régen vásárokba is jártak, de ezt már nem erőltetik. Piroska azt mondja, a ’90-es években ment igazán az üzlet, amikor sok osztrák vásárolt a piacon, buszokkal jöttek. Ez mára már megváltozott, a légkör viszont még mindig jó a II-es csarnokban, bár a tavalyi évben sajnos négyen elhunytak a hátsó épület árusai közül - teszi hozzá.
„Fontos, hogy összetartunk, jóban vagyunk, ha valaki valakivel összeveszne, már nem ugyanolyan lenne a nap. Extra jó a csapat” – zárjuk a beszélgetést Piroskával, ami után én egy vaslemezes „öreganyám korabeli” palacsintasütővel távozom a szombathelyi vásárcsarnokból.
