Csütörtökön kora este nyílt meg a 20. századi képzőművészet Vas vármegyében című kiállítás a Szombathelyi Képtárban. Az esemény amolyan dupla jubileum volt, hiszen a képtár a 40. születésnapját, a Vas megyei képzőművészet pedig az elmúlt 100 esztendejét ünnepelhette ezen a napon.
És, hogy a 20. század mennyire hosszú és mozgalmas volt, azt a falak tükrözték a leginkább. Egy tenyérnyi hely sem volt szabadon, megannyi színekkel festett álom nézett vissza ránk. Ebben a már-már nyomasztó kavalkádban az ember lassan megérti, hogy 100 év alatt minimum két generáció felnőtt és alkotott, hol kölcsönhatásban egymással, hol elszakadva a múlttól teljesen új utakat járva.
Ez egy igazi monstre kiállítás, amit nem lehet, és nem is szabad egyetlen óra alatt letudni, mert ha a kiállított 360 műtárgy mindegyikére csak 3 percet szánunk, akkor is 18 órát kellene eltöltenünk a képtárban. Az alkotások a Vasvári Békeház, a Szombathelyi Képtár, a Savaria Múzeum, az Irokéz Gyűjtemény és a Berzsenyi Dániel Könyvtár gyűjteményeiből érkeztek Szombathelyre.
A mai napon a múltba tekintünk. A falakon látható alkotások a mögöttünk hagyott évszázad gondolkodásának, szemléletmódjának, alkotói világának lenyomatát őrzi, illetve a közelmúltunkat is magunk elé idézzük, mert éppen negyven év telt el azóta, hogy a kortárs művészetnek otthont adó Szombathelyi Képtár megnyitotta kapuit
- mondta megnyitó beszédében Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója.Az, hogy Szombathelyen létrejöhetett a képtár, nem az akkori rendszer vívmánya volt, hiszen a Savaria Múzeumhoz hasonlóan a képtár is közadakozásból jöhetett létre, köszönhetően a Szombathelyi Képtárépítő Egyesületnek. Az elmúlt évtizedek alatt azonban még nem volt olyan nagyszabású kiállítás, mint a mostani.
A szavak ablakok, vagy falak. És ez valóban így van, mert a szavak vagy ablakok, vagy falak, mert vagy elítélnek bennünket, vagy felszabadítanak, vagy elrekesztenek valami elől, vagy közelebbre hoznak. De, ahogy készültem a mai kiállításra rájöttem, hogy a képzőművészeti alkotások mindig csak ablakok, mert rányitnak egy új korszakra, vagy magára a társadalomra, ránk, egymásra, vagy akár olyan gondolatokra is, amelyekre más ablak nem nyílik.
- ezekkel a gondolatokkal már V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő élt a megnyitón.Akárhogy is, ezek a gondolatok már kezdik megidézni a kultúra mibenlétét, hiszen a kultúránk valójában egy olyan buborék, amely nélkül az ember nem élhetne, hiszen nemcsak művészeti alkotások sokaságát adja, hanem mindannak a megszerzett tudásnak a továbbadását, amely az ember túlélését jelentette. Az ősemberek is azért festették le a vadászatot, hogy a következő generációknak már ne kelljen újra feltalálniuk az élelemszerzés ezen formáját. Természetesen ez csak egyetlen kiragadott példa, mert a kultúra és azon belül a művészetek mindig egyfajta közös nyelvként kell hogy funkcionáljanak tudomány és vallás között.
Kevés olyan város van az országban, amely egy ilyen volumenű intézménnyel büszkélkedhet, hiszen mindössze három ekkora méretű képcsarnok létezik ma Magyarországon. Szombathely pedig ezen túl is különleges. A nyugat kapujában áll, egy olyan térségben, ahol mindig is megfért egymás mellett a tradíció és az újító szellem, a múlt tisztelete és a jövőbe vetett hit
- mondta Horváth Soma, Szombathely Megyei Jogú Város kultúráért felelős alpolgármestere.
A Szépművészeti Múzeum után, először Magyarországon itt épült képtár... Amit itt látunk, az a jéghegy csúcsa, tehát a kilenc tized rész nem látható. Az a kilenc tized rész raktárakban volt. Ahhoz, hogy egy közgyűjtemény vagy magángyűjtemény betöltse a funkcióját, az kell, hogy főművek kerüljenek a gyűjteményekbe. Itt most nagyon sok fő mű került a kiállításra
- tette hozzá Tóth Csaba, Munkácsy-díjas festőművész, a kiállítás kurátora.
A mostani monstre kiállításon 155 művész 360 alkotása látható egészen március 30-áig. Az pedig többé már nem lesz kérdés, hogy volt-e érdemleges képzőművészet a 20. században Vas megyében, mert ez a kiállítás bár nem tökéletes, mégis remek korlenyomata az elmúlt 100 esztendőnek, amelyben a vasi művészeknek élniük és alkotniuk kellett, sokszor mellőzötten vagy nélkülözve.
