„A püspök nem egy kis herceg a saját királyságában” - ez az egyik emblematikussá vált kijelentése Robert Francis Prevost bíborosnak, vagyis XIV. Leó pápának, akit csütörtök délután választott meg 
Robert F. Prevost amerikai bíboros lett az új katolikus egyházfő 2025. May 08. 19:26 a konklávé. XIV. Leó főbb nézeteiről a Szemlélek keresztény magazin írt.
Prevost kevés olyan nyilatkozatot tett, amelyből a személyes nézeteire lehetne következtetni, de ismert az álláspontja a teremtésvédelem fontosságáról, illetve a szegények és a migránsok iránti elkötelezettségéről. Támogatta Ferenc pápa törekvését, hogy az elvált és polgárilag újraházasodott katolikusok is járulhassanak szentáldozáshoz. Kevésbé mutat nyitottságot az LMBTQ-ügyek iránt, mint elődje, de óvatosan támogatta a melegpárok tagjainak megáldását lehetővé tevő Fiducia supplicans dokumentumot. Korábban ugyanakkor fenntartásokkal nyilatkozott a „homoszexuális életmódról”, illetve az „azonos nemű párokból és adoptált gyerekeikből álló alternatív családokról”.
Twitter-oldalán együttérzését fejezte ki George Floyd 2020-as halála kapcsán, illetve több alkalommal is kritizálta Donald Trump amerikai elnök és JD Vance alelnök bevándorlási és menekültügyi politikáját, illetve a kitoloncolásokat.
Trump egyébként közösségi oldalán gratulált XIV. Leó pápának, és azt írta, alig várja, hogy találkozzon vele.
A 2025-ös konklávé előtt Prevost bíborost potenciális kompromisszumos jelöltként emlegették, aki perui missziós szolgálata miatt – amerikai származása ellenére – „egyetemesebb” jelöltnek tűnt. De mivel frissen kinevezett bíboros, többen fiatalnak tartották a pápaságra.
Prevost eddig hét vatikáni dikasztériumnak, valamint a Vatikánvárosi Állam Kormányzósági Bizottságának is tagja volt, ami Ferenc pápa bizalmát és Prevost képességeinek elismerését mutatja.
A Szemlélek összegyűjtötte álláspontját néhány kérdésben
A nők diakónussá szentelése: ellenzi
A 2023 októberében tartott szinódus során Prevost kijelentette, hogy „a nők klerikalizálása” – vagyis az, hogy klerikus szerepkörbe szentelik őket – nem oldaná meg az egyház problémáit, sőt akár újakat is teremthetne.
Az azonos nemű párok megáldása: bizonytalan
Bár aggodalmát fejezte ki az „evangéliummal ellentétes hiedelmek és gyakorlatok iránti szimpátia” kapcsán, Prevost bíboros kevésbé egyértelműen nyilatkozott a Fiducia supplicans dokumentumról. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti püspöki konferenciáknak doktrinális tekintélyük van az ilyen irányelvek helyi kulturális különbségeket figyelembe vevő értelmezésére és alkalmazására. Ezért nem támogatta teljes mértékben a dokumentumot, de nem is utasította el.
A „szinodális egyház” előmozdításáról: támogatja
A szinodalitás Ferenc pápa egyházfői szolgálatának központi hívószavává vált, és az egyházi szervezet és az egyházi gondolkodásmód átformálását jelenti a klerikális, felülről diktált, előíró módszertan felől a párbeszéden, egymás meghallgatásán alapuló, ténylegesen közösségi egyházkormányzás felé.
Prevost bíboros erőteljes támogatója a szinodalitásnak. Úgy jellemezték, mint Ferenc pápa befogadóbb és részvételibb egyházi struktúrákra irányuló törekvésének „hangos szószólója”. A szinodalitást az egyházon belüli polarizáció kezelésének eszközeként látja. Kiemeli a konzultáció és a laikusok bevonásának szükségességét.
Robert Francis Prevost bíboros (született: 1955. szeptember 14., Chicago, Illinois, Egyesült Államok) apai ágon francia és olasz, anyai ágon spanyol felmenőkkel rendelkezik. Az 1980-as évektől hosszú esztendőket töltött Ágoston-rendi (OSA) misszionáriusként Peruban, mielőtt két egymást követő ciklusra megválasztották a szerzetesi közösség generálisának. Annyira kötődik a latin-amerikai országhoz, hogy még az állampolgárságát is megkapta.
Tanulmányai:
1977-ben matematika alapszakos diplomát szerzett a Villanova Egyetemen, majd teológiai mesterfokozatot a Catholic Theological Unionon (Chicago). A római Szent Tamás Pápai Egyetemen (Angelicum) kánonjogi licenciátust és doktori fokozatot szerzett. Doktori disszertációjának címe: „A helyi perjel szerepe az Ágoston-rendben.”
Egyházi pályafutása:
1982-ben pappá szentelték. 1985-ben csatlakozott a perui Ágoston-rendi misszióhoz, és 1985–1986 között a chulucanasi területi prelátus kancellárjaként szolgált.
1987–1988 között az Egyesült Államokban volt hivatásgondozó és misszióigazgató a chicagói tartományban, majd visszatért Peruba, ahol tíz évig vezette a trujillói szemináriumot, kánonjogot tanított, és számos más egyházi tisztséget is betöltött.
1999-ben visszatért Chicagóba, és „A Jó Tanács Anyja” tartomány perjele lett. Két és fél év múlva a rend generálisává választották, ezt a tisztséget 2013-ig töltötte be.
2014-ben Ferenc pápa Peruban a chiclayói egyházmegye apostoli adminisztrátorává nevezte ki, majd 2015-ben püspökké szentelték. 2018–2023 között az amerikai püspöki konferencia alelnökeként is tevékenykedett. 2023 januárjában Ferenc pápa kinevezte a Püspöki Dikasztérium prefektusává, amely testület a püspökök kinevezéséért felel. 2023. szeptember 30-án bíborossá kreálták.
