Bábolna városa – ahol évszázadok óta a híres ménes és a húsgyár jelentették az identitás alapját – idén tavasszal egészen más okból került az országos figyelem középpontjába. A száj- és körömfájásjárvány következményeként több mint ötezer leölt szarvasmarha tetemét szállították a város határában lévő, régóta nem működő dögtelepre, amit az ATEV Zrt. birtokol. A döntést sem az önkormányzat, sem a lakók nem tudták elfogadni – és nem is tudtak róla előre.
A helyiek tiltakoztak, a városvezetés lakossági fórumot tartott, az agrárminisztert kifütyülték. Bábolna nevét pedig hirtelen a dögtemetések miatt emlegette mindenki. Horváth Klára polgármester szerint ezzel nemcsak a város hírneve sérült, hanem komoly gazdasági kárt is szenvedtek a bábolnai cégek, vállalkozások – írja a telex.hu.
A feszültség csillapítására Lázár János személyesen kereste meg a városvezetést. Egy zárt ajtók mögötti tárgyaláson egymilliárd forint állami támogatást, valamint félmilliárdos kiegészítő csomagot ígért a miniszter. A támogatásból útfelújításokat, céltámogatásokat, civil szervezeti támogatásokat ígért a városnak – legalábbis Horváth Klára szerint.
Az ígéretből azonban máig semmi nem valósult meg. A polgármester többször írt levelet a miniszternek, de választ nem kapott. A minisztérium eközben a Telexnek azt állította: a polgármester visszautasította az ajánlatot, és ajtót mutatott Lázárnak. Ez Horváth szerint nemcsak hazugság, hanem logikátlan is – hiszen ha visszautasította volna az ajánlatot, utána miért kérné számon levélben?
A történet így a magyar közigazgatás egyik legtipikusabb kórképévé vált: ígéretek hangzanak el informális tárgyaláson, írásos nyom nincs, az emlékezet pedig szelektív – különösen, ha felelősséget kellene vállalni. Közben Bábolna újabb levelet ír. Újabb kérdéseket tesznek fel. De a vonal másik végén néma csend.
