Több millió felhasználó tölt le naponta zeneszámokat az internetről. A választék széles, minden megtalálható a legújabb slágertől egészen a "korosodó" teljes albumokig. Aki komolyabban böngészik, az lassan már akkor is belebotlik egy mp3 reklámba, ha mondjuk használt hátsó lámpát akar venni a kocsihoz. Ezért aztán (persze szigorúan csak a művészvilág érdekében) a zeneipar képviselői újabb és újabb megoldásokat eszeltek ki arra, hogy megelőzzék a zene digitális úton való ellenőrizetlen terjedését. Eddig sikertelenül.
.A zenék ma már letölthetőek akár peer-to-peer szoftverekkel (amelyek nem igényelik központi szerver meglétét, a felhasználó gépe maga a szerver), akár illegális websiteokról. Ráadásul az mp3 tömörítésnek köszönhetően egy-egy CD-n több teljes lemez hanganyaga tárolható.
Utóbbi ügyben a "hardver" készítők sem respektálják a kiadók erőfeszítéseit, sorra jelennek meg olyan hordozható CD-lejátszók, amelyek az előbb említett technológiával megírt cd-lemezeket is kezelik. Ez a képesség ma már asztali DVD lejátszókban sem ritka...
Az EMI igazgatója ma már inkább ellenségnek, mint a hangzás javítására és archiválására kiválóan alkalmas találmánynak címkézi a digitális technológiát. Persze, hiszen a VHS kazettákra eredetileg nem kellett semmilyen másolásvédelmet kifejleszteni, a terjesztést a harmadik, negyedik másolat minőségének természetes romlása akadályozta.
Ugyanakkor elveti azt, hogy egyedül jogi úton, újabb regulák bevezetésével küzdjenek a kalózokkal. Az EMI választási lehetőséget kínálna a fogyasztóknak, ahelyett, hogy valamilyen módon korlátozná zenehallgatási szokásaikat.
A legújabb becslések szerint 4 milliárd dolláros az a kár, amit a kalózok okoztak a zeneiparnak 2001-ben. Ennek tetemes részét az mp3-ak teszik ki, amelyek közül csak naponta 3 milliárd fájl (tehát 3 milliárd zeneszám) cserél gazdát.
A szakértők szerint a CD vásárlók lassan olyan marginális csoporttá válnak, mint a régi bakelitlemezek gyűjtői.
A jelenség felismerése arra ösztönözte a zeneipart, hogy újraértelmezze szerepét a zeneterjesztés területén, és az évtizedekig jól működő szabályokon túllépjen. A brit gazdasági minisztérium előrejelzései szerint azonban már így sem kerülhető el egy nagy visszaesés, mivel a megfelelő lépésekkel kissé elkéstek. Az új körülményekhez való alkalmazkodással is kénytelenek lesznek elviselni egy hosszabb távú keresletcsökkenést. Azaz hiába az újabb, másolásvédelemmel ellátott tömörítő algoritmus és hardware, ha egyszer már ki van találva az mp3.
Az új közvetítőformák megtalálása pedig nem igazán körvonalazódott, a cégek még csak a legutóbbi időkben fejlesztettek ki olyan online rendszereket, amelyek segítségével a vásárlók letölthetnek egyes számokat, vagy lemezeket, egy előre meghatározott átalánydíj fejében. Még mindig nem biztosak abban, hogy az új technológia egyáltalán kiaknázható-e olymódon, hogy a saját, és a velük szerződésben álló művészek érdekein ne essék csorba.
A végére maradt (tekintsük fekete levesnek) a legújabb(?) ötlet: az Internet szolgáltatókat sújtanák egyfajta kötbérrel, amelyet azok kötelezően beépítenének a szolgáltatás alapárába. Pontosan ugyan úgy, ahogy az üres CD lemezek árában is benne van a szerzői jogdíj. Tehát minden írható CD vásárlásakor hallhatatlan zene tulajdonosai leszünk. Ez azért nem semmi.
