A minap épp egy bölcsi bejárásra indultunk fotós kollégámmal, és a Bartók Béla körúton ki is fogtuk a városi csúcsot. Már a Rohonci útról alig tudtunk lefordulni, mivel a Jégpince úti körforgalomtól egészen a Bartók–Rohonci kereszteződéséig masszív autósor állt.
A dugóban persze eszébe jut az embernek, hogy a körforgalom azért van, hogy gyorsítsa a közlekedést, és tény, hogy egy lámpás kereszteződésnél talán jobb, de a dugók megszüntetésében nem ez lesz a megoldás, az biztos.
Ahogy azt is tudjuk már egy ideje, amikor iskolaidő van, akkor reggel és délután megindul a roham az oktatási intézmények környékén, mert vagy viszik, vagy hozzák a szülők a gyerekeiket az iskolából. Ezekben a káoszos, már-már „háborús” helyzetekben pedig nehéz dolga van annak, aki csak közlekedni szeretne – mert mindig vannak olyan szülők, akik a tanterem bejáratáig gurulnának be, hogy a gyerek még véletlenül se maradjon le semmiről.
Természetesen nem csak az iskolák a dugót egyetlen forrásai. Szombathelyen a belvárost nem autókra tervezték, a szűk utcákban pedig egyre lehetetlenebb a közlekedés. A buszok is ugyanúgy a dugóban rekednek, mert amúgy is lehetetlen lenne a buszsávok kialakítása, a kerékpársávok pedig csak részben biztosítanak alternatívát. A rossz minőségű utakon zötyögve nekünk is gyakran eszünkbe jut, hogy lóháton vágtázva talán jobb lenne – de stílusosabb biztos.
Ki merre húzzon a halál…
Megoldást is épp olyan nehéz találni. Tudom, ma már mindenki közlekedési szakértő, mindenki tudja, hogy mit kellene csinálni, hol merre kellene terelni a forgalmat, de ez akkor sem működne. Ahhoz, hogy Szombathely úthálózatát újragondoljuk, nagyon át kellene alakítani a belváros képét, mert a tehermentesítő utaknak és az egyéb megoldásoknak is hely kell.
Ami meg már így is alig van, abból nehéz elvenni. A város egyik régóta dédelgetett álma, egy mélygarázs ugyan hozhatna megoldást, de csak akkor, ha a közösségi közlekedést is felfejlesztik hozzá. Addig marad a dugó és a forgolódás, míg valaki elő nem húzza a városi közlekedés varázspálcáját — addig pedig játsszunk olyat, hogy türelmesek vagyunk a város útjain.
