Január végén újra nyeregbe ül Mesits Sándor: a szombathelyi világutazó kerékpáros a Tűzföldtől Alaszkáig tartó útja második etapjára indul. Ezúttal Peruból rajtol 
Újra nyeregben: Peru felől folytatja Alaszka meghódítását Mesits Sándor January 26. 18:57 , Ecuadoron át Kolumbiáig teker, hat hét alatt mintegy 5000 kilométert megtéve. A következő szakasz fizikailag és mentálisan is komoly kihívást jelent, a sűrűbben lakott térségek ellenére kiszámíthatatlan körülményekkel, jelentős szintemelkedésekkel és hosszú, elszigetelt etapokkal. Indulás előtt a felkészülésről és a kulisszatitkokról kérdeztük.
Milyen olyan eszközöket viszel magaddal, amelyeket egy átlagos kerékpáros általában nem?
Egy hosszabb távú túra jóval nagyobb felkészülést igényel, különösen olyan területeken, ahol bizonytalan, hogy mit és hol lehet beszerezni. Fel kell készülni a kerékpár esetleges meghibásodásaira, az időjárási viszonyokra és arra is, hogy ezekhez folyamatosan alkalmazkodni tudjak.
Nagyon fontos a navigáció és az információhoz jutás: biciklis komputer, telefon, tartalék akkumulátorok és kábelek. Használok nyomkövető eszközöket is, például AirTaget, illetve egy speciális műholdas eszközt, amely telefonos lefedettség nélkül is képes jelezni a tartózkodási helyemet bárhol a világon.
Ezen kívül van hátsó radar a közeledő autók jelzésére, szerszámok, defektjavító eszközök, pótalkatrészek, táplálékkiegészítők és természetesen a megfelelő ruházat is.
Egy ilyen túra nemcsak a kerékpárt, hanem az emberi szervezetet is komolyan igénybe veszi. Hogyan lehet erre felkészülni, és milyen kevésbé nyilvánvaló dolgokat viszel magaddal?
Fontos a megfelelő táplálkozás, az energia- és vitaminpótlás, valamint a megfelelő mennyiségű folyadék. Ezek segítenek elkerülni a görcsöket és a teljesítménycsökkenést.
Emellett fontos a napvédelem, a megfelelő szemüveg, illetve a súrlódást csökkentő krémek, például vazelin, ami segít megelőzni a kidörzsölődést a hónaljnál vagy a combnál. Ezek alapvető, de nagyon hasznos dolgok egy hosszú túrán.
Ha jól tudom, ezen a szakaszon hosszabb hegyi etap is vár rád. Hogyan lehet erre felkészülni?
Elsősorban edzéssel, a szintkülönbségek gyakorlásával. Nem olyan magasságokról beszélünk, ahol a ritkább oxigén komoly problémát jelentene, ezek néhány ezer méteres szintek, ahol még nem jelentkezik erőteljesen a magasság hatása.
A végcél Bogotá. Az út során milyen emberi, társadalmi nehézségekkel lehet találkozni, gondolok itt a bizonytalan politikai helyzetekre, és az esetleges zavargásokra?
Amire lehet, arra felkészül az ember. Fontos, hogy minél több információ álljon rendelkezésre az adott országról vagy régióról. Az elmúlt fél évben alaposan utánanéztem ezeknek, beszéltem ott élő magyarokkal, illetve olyanokkal, akiknek van helyi tapasztalatuk.
Emellett utazási és ország-specifikus csoportokból is gyűjtök információkat, és ezek alapján igyekszem a lehető legkisebb kockázatú útvonalat választani.
Az útvonaltervezés is ezek alapján történik?
Nem kizárólag. Sok biciklis útvonaltervező applikáció áll rendelkezésre részletes adatokkal, de ezt kiegészítik a helyiek információi.
Van egy kevésbé ismert lehetőség is: egy olyan applikáció, amelyen keresztül regisztrálni lehet az utazást, így a magyar konzulátus tudja, hogy mely régióban, mikor tartózkodom. Ez nem jelent védelmet, de egyfajta biztonságot igen, hiszen adott esetben elérhető vagyok.
Felmerült, hogy helyi kapcsolatokkal is rendelkezel, például a Spektrum TV egyik műsorából ismert Oswaldo P. Merchan révén. Ő hogyan került a képbe?
Láttam a műsort, amelyben egy ecuadori születésű srác csatlakozott két magyarhoz.
Felvettem a kapcsolatot a magyar srácokkal, akik összekötöttek vele. Pozitívan állt a megkereséshez, információkkal segített, és jelezte, hogy Ecuadorban számíthatok rá, ha problémám adódna.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást ezen szakaszon?
Ez egy rendkívül összetett kihívás. Nem lehet mindenre felkészülni, de minden nap nagyon sok tényezőre kell figyelni: az útvonalra, a frissítő pontokra, az italra, az ételre, a szállásra, az időjárásra, a szélirányra, a kerékpár állapotára.
A legnagyobb kihívás az, hogy a következő nap feltételei optimálisan összeálljanak. Maga a kerékpározás csak egy része az egésznek, és nem is feltétlenül a legfontosabb.
Ez tehát mentálisan is komoly terhelés.
Igen. A koncentráció és a következő nap megszervezése sokszor nagyobb kihívás, mint a fizikai teljesítés.
Hogyan küzdesz meg a monotonitással?
A biciklizés önmagában nem unalmas, de természetesen vannak mentális mélypontok.
Ilyenkor próbálok a környezetem szép részleteire koncentrálni: egy hegyre, egy fára, egy tájrészletre. Ezek segítenek áthidalni ezeket az időszakokat. Ez részben gyakorlás kérdése, részben alkat.
Mit tanácsolnál azoknak a kerékpárosoknak, akik már mentek hosszabb távokat, és egy extrémebb kihívásra vágynak?
Vágjanak bele, kezdjék el, és menni fog.
A dél-amerikai szakasz után mi következik?
Először Közép-Amerika, 2027-ben. A részletes tervek még nincsenek meg, csak a fő irány, a konkrét felkészülés majd ezután kezdődik.
