Alig két hete, október nyolcadikán szurkolói ankéton jelentették be a körmendi kosárlabdacsapat vezetői, hogy hosszas egyeztetés után sikerült megállapodni a Fortressel. A cég, mint új tulajdonos segíti a továbbiakban a piros-fekete együttest. Bár a Fortress egy világcég, speciális profilja miatt sokak számára eddig ismeretlen volt. Elsőként erről faggattuk Szabó-Forrai Zsoltot.
- Két fő területünk van, ahol cégünk tevékenykedik. Az egyik a biztosítás, a másik pedig a befektetés. Főként élet-, baleset- és beteg biztosítás a Fortress fő csapásiránya, de ezeket csak a tengerentúlon kötjük, az USA-ban és Kanadában. Ezeknek a legkülönfélébb speciális válfajait is vállaljuk, például szakmai-, orvosi-, ügyvédi felelősség biztosítást, de volt már rá példa, hogy operaénekes hangszálait biztosítottuk.
- Tehát amikor halljuk, hogy Jennifer Lopez sok millió dollárra biztosította az egyik testrészét, akkor az lehet, hogy épp önöknél történt?
- Sajnos a vele kötött szerződésről nem tudok, de például rengeteg fotómodell köt velünk megállapodást, akinek szintén egy-egy testrészét biztosítjuk. Hadászati vonalon is dolgozunk. Az Afganisztánban és Irakban szolgálatot teljesítő speciális alakulatokat is nálunk biztosították. Ez a Fortress, aminek teljes neve a Fortress Insurnace & Investment Company, és aztán vannak további leányvállalataink is, például a Fortress Investment Company, de vannak részvény- és ingatlan alapjaink is Szingapúrban, Münchenben és Londonban is.
- Tehát világcégről beszélünk, de mégis hol helyezzük el a vállalatot, találkozhattunk-e a Fortressel különböző év végi TOP listákon?
- Magával a Fortressel nem. Mi ugyanis az A.I.G. csoport szerződött partnerei vagyunk, így ha az A.I.G. nevét látja valaki, az minket is takar. Bár igazából külső partnerként vagyunk jelen a csoportban, így például a mostani válság, ami egyébként az A.I.G.-t megrázta, minket nem érintett. A Fortresst nem kellett feltőkésíteni vagy megmenteni. Ez egy picit olyan kapcsolat, mint Svájcé az Unióval. Minden előnyét élvezzük, de kötelezettségeink nincsenek.
- Nem hallottam a sportot a tevékenységi körökben. Ezek szerint eddig nem volt sportérdekeltsége a cégnek?
- Eddig a sportban nem vettünk részt, kulturális tevékenységeket viszont támogattunk. A sporttal annyi kapcsolatom volt, hogy korábban kosárlabdáztam és tavasszal elindultam volna az MKOSZ elnöki posztjáért. Ám végül a szavazást meg sem tartották, egész egyszerűen elszabotálták.
- Hogy is volt ez pontosan?
- Az MKOSZ vezetőségéből kerestek meg azzal, hogy meg kellene reformálni a magyar kosárlabda sportot. A sportág sem anyagilag sem erkölcsileg nincs a helyén kezelve. Én egy több oldalas dokumentumot tettem le a vezetőség, illetve a férfi és a női klubok asztalára, amiben felvázoltam, hogy a következő öt évben milyen programot hajtanánk végre a sportág megújítására. 300 milliót raktunk volna bele az MKOSZ kasszájába és ez csak a Fortress támogatását jelentette. Plusz az üzleti partnereink is készen álltak arra, hogy beszálljanak a magyar kosárlabdába. Egy profi belső szabályzatot dolgoztunk ki. Erkölcsi és jogi tisztaságot szerettünk volna teremteni úgy, hogy fel is tőkésítjük a sportágat. De sajnos itt is, akárcsak az élet más területein, vannak olyanok, akiknek jobb a zavarosban halászni. Ezért a vezetőség bizonyos tagjai - annak ellenére, hogy a csapatok vezetői írásban beadták, hogy tisztújító közgyűlést szeretnének június 16-án - egész egyszerűen eltüntették a levelet. Így amikor a vezetőség értekezletet tartott, a napirendi pontok között ez már nem is szerepelt. A tisztújítás így el is maradt.
- Hogyhogy nem próbálkoztak újra?
- Arra a véleményre jutottam, hogy ha ma Magyarországon olyan a jogbiztonság, hogy egy ilyen már-már büntetőjogi kategóriába eső ügyet végig lehet vinni, akkor tényleg egy banánköztársaságban élünk, én pedig nem kívánok részt venni a továbbiakban ebben. Persze nem is reklamálhattam, hiszen nem voltam része a magyar kosárlabdának. Ezt egy csapatvezető vagy MKOSZ tag tehette volna meg. Hogy, ez miért nem történt meg, erre már nem tudom a választ. Lényeg az, hogy minden maradt a régiben. Igaz azóta hat elnökségi tag le is mondott, de ez már egy másik történet.
- Ekkor gondolt egy merészet és úgy döntött, hogy vásárol egy klubot?
- Nem. Én ezt akkor le is zártam magamban. Aztán Körmendről a csapatvezető és a polgármester együtt kerestek meg, hogy működjünk együtt. Hangsúlyozom, nem ők voltak az egyetlenek. Más kluboktól is kerestek, csak aztán úgy éreztem, hogy Körmenden megvan az akarat, a szándék, az összefogás és a tisztesség. Ezért tettem le melléjük a voksom, mert azt láttam, hogy itt tényleg akarják a sikert.
- Azért a csapat tradícióival gondolom tisztában volt.
- Persze. Hisz sokáig jómagam is kosárlabdáztam, és tudom, hogy egy többszörös bajnok és kupagyőztes csapatról van szó. Rendkívül jól működik az utánpótlás ágazatuk, még mind a mai napig. Körmend egy kisváros, ahol az egyetlen sportszórakozási lehetőség a kosárlabdacsapat, és azt hiszem, ezért is állnak a szurkolók szívvel-lélekkel az ügy mellett. Azt gondolom, hogy jó környezetbe mentünk, ahol gyorsan elindítottuk az együttes konszolidációját is. Új játékosokat igazoltunk, elindítottunk egy fejlődési folyamatot és úgy látom, ebben mindenki partner.
- Az anyagi helyzettel is tisztában volt?
- Abszolút, tudomásul vettem, hogy ez a helyzet. A szurkolói ankéton elmondtam, hogy a klub teljes adósságállományát átvállaljuk. Az általam elképzelt folyamatban 2010 végére fogjuk befejezni a klub teljes konszolidációját.
- Megtörtént már a tulajdonosváltás? Egyáltalán van még a körmendi önkormányzatnak tulajdona a klubban?
- Az önkormányzatnak nincs. Teljes egészében a Fortress tulajdona lett. Az átadás-átvétel egyébként, ha minden jól megy, a héten befejeződik. Az ügyvédek gőzerővel dolgoznak a szükséges papírok előkészítésében. Remélem, hogy a hétvégére pont kerül ennek is a végre.
- Mik a távlati tervek? Biztos az anyagi háttér?
- Korai lenne még fix összegekről beszélni. A terveink között elsősorban az szerepel, hogy egy éven belül ne legyen adósságunk, persze párhuzamosan a csapat finanszírozási problémáit is meg kell oldanunk. Nem fordulhat elő olyan, hogy a játékosok késve kapnak fizetést, csúsznak a különböző bérek és járulékok. A harmadik fontos dolog pedig az, hogy játékos erősítésre is jusson. Ezek az első év feladatai. A második év már a fejlődésé lesz. Ha érzékeltetni szeretném, akkor úgy mondanám, hogy most a mínusz húszon vagyunk, innen el kell jutni a nullára, a következő lépcső pedig már a plusz húsz. Nyugodt szívvel mondom, hogy már most megtehettük volna, hogy egy csomó pénzt beleteszünk a csapatba, de ez most értelmetlen lett volna. A pénz önmagában nem jelentett volna megoldást. Itt a jogi dolgokat kell először tisztába tenni. Ha már a tervekről kérdezett, egy konkrét távlati van: a 2011/2012-es szezonban bajnokságot kell nyerni.
- Csarnok?
- Összefogtunk ebben a témában a polgármester úrral és abban egyeztünk meg, hogyha a csapat az előbb említett időpontban eléri a kitűzött célt, vagyis bajnok lesz és a nemzetközi porondra is ki tudunk lépni, akkor a Fortress a várossal összefogva felújítja a meglévő csarnokot, vagy épít egy újat. De itt hozzá kell tennem, hogy tartós nemzetközi szereplésről beszélünk, nem egy kis kirándulásról, ahonnan ismét visszazuhanunk majd a szürkeségbe. Egy ilyen szintű sportlétesítménynek akkor van értelme, ha a körmendi kosárlabdacsapat képes lesz éveken keresztül az Euroligában szerepelni.
- Ahogy Ön is mondta, a körmendi szurkolók a végtelenségig szeretik a csapatunkat. Találkozott már a fanatizmussal?
- Én nagyon örülök ennek a közegnek. Szerencse, hogy ilyen közönség van, hiszen mint szokták mondani, ott a hatodik játékos a pályán. Ápolni szeretném ezt a szurkolótábort, de a vadhajtásokat le kell metszeni. Félre ne értsenek, még egyszer mondom, hogy a fanatikus szurkolók segítsék a csapatot, és rettegjenek az ellenfelek, de azt nem szabad engedni, hogy valaki csak a balhé kedvéért jöjjön kosármeccsre.
- A körmendi kosárlabda egy nagy család. Könnyű ebbe a családba bekerülni?
- Eddig a csapat tagjaival és a szurkolókkal is csak egyszer találkoztam. Megleptek szurkolói mezzel, sálakkal, ez nagyon jól esett. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb lesznek irigy és ellenséges hangok, de ez Magyarországon hozzátartozik a mindennapi élethez. Egyelőre azonban mind az önkormányzat, mind pedig a szurkolók részéről nagy összefogást tapasztalok. Bízom benne, hogy meg is lesz az eredménye.
- Mennyire lát bele, vagy szól bele a szakmai munkába?
- Korai még ez a házasság. Nem alakult még ki erre bevett forma, de nyilvánvaló, hogy én nem fogok beleszólni a napi szakmai munkába, butaság is lenne. Azt azonban biztos, hogy meg fogjuk beszélni, hogy milyen posztra milyen szintű játékos kell. Én megpróbálok elmenni annyi meccsre, ahányra csak tudok, és ha azt látom, hogy valaki lazsál a pályán, nem tesz meg mindent a csapatért, attól el fogunk köszönni. Aki viszont hajt a sikerért és tudása legjobbját adja, az anyagilag is jól fog járni. A csapatvezetővel már megbeszéltem, hogy a mostani prémium rendszer mellett, bizonyos célok elérése után még plusz prémiumot is kapnának a játékosok.
- A szakmai dolgokat azért is kérdeztem, mert talán Ön is tudja, a körmendi kosárlabda egyik legnagyobb karrierjét befutott játékosának, Németh Istvánnak nincs még csapata. A szurkolók pedig, mi tagadás, szívesen látnák újra Körmenden.
- Tudok Németh István képességeiről, de a leigazolásának lehetőségéről még nem vagyok 100%-ig képben. Beszéltünk már erről a témáról, de abban maradtunk, hogy tavasszal visszatérünk erre és megpróbáljuk őt hazahozni.
- Egy pár szóban térjünk vissza Önre. Mennyire tudja napi szinten követni a Körmenden folyó munkát? Volt-e már a csapat meccsén?
- A pénteki meccsen ott leszek, ez biztos. Hangsúlyozom, két hete kezdtük meg a közös munkát. Ez alatt elkezdődött a konszolidáció, igazoltunk két új játékost és a pályára kikerültek az új reklámfeliratok. Azt hiszem, hogy két hét alatt 250 kilométerről ez is szép teljesítmény.
- Akkor ha jól sejtem, Budapesten dolgozik.
- Igen. Ez a jövőben is így lesz, innen fogok menni Körmendre meccsekre.
