Amikor nap közben besötétedett a vasi megyehatár mellett fekvő, Győr-Moson-Sopron megyei Répcevisen, az emberek nagy viharra gondoltak. Perceken belül megeredt az eső és nem egészen fél óráig elképesztő intenzitással szakadt. A Pákác patak pedig kilépett medréből és pusztításba kezdett. A hozzá legközelebb álló ház udvarán végighömpölygött és mindent vitt magával, ami az útjába került. A befelé nyíló kaput hátulról érte el és pillanatokon belül minden rést eldugaszolt hordalékkal, emiatt a vízszint emelkedni kezdett.
Néhány perc alatt zajlott le az egész, a víz végül betört a házba és elárasztotta azt. Borultak a szekrények, víz alá került minden, amit a háziak úgy tároltak, hogy azt kényelmesen elérjék. Sáros, mocskos víz lepte el a lakást, közel méteres magasságban. A házban négyen laktak, közülük két embert a tűzoltóknak kellett kivinniük az áradatból. A háziak tehetetlenek voltak, mire rádöbbentek, hogy értékeiket menteniük kellene, addigra már az ő életüket kellett menteni, mert nem lehetett tudni, bírja-e a ház a nyomást és az alámosást.
Mindez még szerdán történt. A patak két házat veszélyeztetett komolyabban és közel 10 házat kellett még védeni. A répcevisiek és az elöntött ház lakóinak barátai azonnal a bajbajutottak segítségére siettek. A ház kipakolása szomorú munka volt. Mindenből folyt a víz, mindenben állt a sár. Mivel a szekrényeket is felborította a víz, így szinte semmi nem úszta meg az elöntést. A számítógép házában, a kávéfőzőben, a mikrohullámú sütőben és minden másban is állt a sár. Szétáztak az iratok, a képek, a család számára fontos emlékek. Minden dobozokba és zacskókba került, hogy majd később átnézzék, mi az, ami megmenthető.
A családnak a házra van, az ingóságokra viszont nincs biztosítása. Jelenleg rokonoknál laknak, miközben gőzerővel dolgoztak a ház lakhatóvá tételén. Így tettek a barátok, ismerősök is. Segítettek, amiben tudtak. Négy napig gőzerővel haladt a munka, de vasárnap ismét elfeketedett az ég...
A felhőszakadás közben az emberek a fejüket fogva látták, ahogy a Pákác patak ismét pusztító víztömeggel lép ki a medréből és teszi tönkre azt, amivel napokig dolgoztak. A tehetetlenséget és a dühöt azonban hamar felváltotta a "mentsük, ami menthető" mentalitás és a falu apraja-nagyja homokzsákokat pakolt.
A második áradás nem volt olyan pusztító, mint az első, de komoly károkat okozott. Megrongált olyan gépeket is, amelyek pont a helyreállítás miatt voltak a helyszínen. A baj felszínre hozta a korábban elodázott problémákat is, a patak medre ugyanis kipucolásra szorul, a beton terelőelemek pedig cserére és javításra. Most a Vízügyön a sor, milyen gyorsan lépnek, tudnak-e forrást teremteni arra, amire eddig nem volt pénz.
Mittl Attila fotói, videói betekintést nyújtanak a pusztításba és az összefogásba is.
