Balatonban pancsolva megcsap az Irie Maffia. A hangfalak olyan erősek, hogy áthallatszik a Nagyszínpadtól a kempingig. Elindulok a felkavarodott vízben, mellettem röpiző haverok, csókolózó párocska. Miután átvágom a fesztivál egész területét a vízben, rájövök, hogy szárazföldön gyorsabb lenne. Megyek a hangok után. Egy pillanatra elvesztem az irányt, mert egy másik színpadon a Beat Dis játszik. Aztán valahogy mégis eljutok Irie Maffiára. Az utolsó számra még ugrálok, és meg is tapsolom őket.
A szervezők nem állnak a helyzet magaslatán
Jé, de jó terasz van ott fenn! És tök üres! A biztonsági őr leküld. Kell hozzá valami nyakbaakasztó, ami úgy tűnik senkinek sincsen. Amit nem csodálok, mivel még ő se tudja hogyan is lehet ilyet szerezni. Nem baj, innen látok egy másik teraszt, az jó lesz. Be a VIPbe, fel a teraszra. Mindenhol ülnek, a földön, a foteleken, a korlát szélén. Hát, ilyen zsúfoltság nincs egy lenti bárban sem. Mégis hány Very Important Person van ezen a fesztiválon? Az üres terasz felé veszem az irányt, de ide meg egy karszalag kell, ami ugyanúgy nincs senkinek, és senki nem tudja, hogy kiknek kéne, hogy legyen ilyen.
A szervezők nincsenek a helyzet magaslatán. Sebaj, ha már itt vagyok veszek inni. Ja, hogy a VIPben egy külön kártyát kell kiváltani, és arra kell feltölteni a pénzt, amivel fizetni akarsz? A srác azt mondja kinn is elfogadják a kártyát a bárokban és a falatozókban. Mondjuk a felében. Meg ahol nincs elromolva a gép, amivel leolvassák.
A tanulság: Ha fizetnek se legyél VIP! Legyél inkább Totally Unimportant Someboby, a Soundon ez sokkal kifizetődőbb. T.U.S.-ok előre!
A fesztivál nagy dobása
Folytatom a sétám a parton. A különböző, szimpatikus kis lounge-okból, azaz kis pihenőhelyekből chill out zene szűrődik ki. Fotelek, babzsákok, szorgosan szürcsölő emberek. És mennyi helyes lány! Hűha! Nem tudtam, hogy ide a dress code tökéletesen kilakkozott lábujjköröm, csillogó köves szandál, miniruha és hajpánt. Koktélparti van vagy fesztivál? Vízbe lógatott függőágyakon fürdőruhában ringnak az emberek, néhányan a naplementében táncolnak. A levegőben érezni, hogy ma lesz a fesztivál nagy dobása, amit úgy hívnak: David Guetta.
VIP semmi pénzért!
"Nekem ez egy nagyon különleges hely, nagyon szeretek ide járni! Úgyhogy készítettem nektek egy különleges mixet ma estére, amit még soha senki nem hallott!" - mondja a megszámlálhatatlen mennyiségű közönségnek. A háttérben a kivetítőn színes csíkok villódzanak és egy felirat "Put your fucking hands up!". A hangulatot valahogy úgy kell elképzelni, mintha a Romkertből egy átlagos szombat este kiemelnénk az összes embert a táncparkettről, leklónoznánk őket tízezerszer, összepaszíroznák egy kisebb fajta focipályán és azt mondanánk nekik: aki nem táncol úgy mint egy őrült, azt lelőjük. Be szerettem volna menni a kordon mögé, hogy lefotózzam Davidet - más fesztiválokon az a szokás, hogy a fotósnak nem kell az életét és a gépét kockáztatnia a tömegben, ahonnan amúgy sem látszik semmi, csak beslisszol oldalt, (tudom, nem szép dolog),és a színpad elől csinál pár fotót.
A színpad egyik végénél lévő biztonsági őr felvilágosított, hogy csak úgy tudok bejutni ha megkerülöm az egész tömeget, és a másik oldalon megyek be. Mindezt két méterről ordibálta oda, mert szerinte ha közelebb megyek, felfal a szájkosaras kutyája. Megkerülni az egész tömeget? Lehetetlen vállalkozás, de mindent a kedves olvasóért! Csak furakodtam, és furakodtam egy emberhalmazban, aminek láthatólag sehol nincsen vége, de valahogy átjutottam az ellenétes oldalra. A biztonsági őr itt megkérte, hogy ne zargassam, mert ő éppen dolgozik. Hát persze, igen is. Nagy kegyesen megmondta, hogy nem mehetek be. Szépen megköszöntem neki és a csomagmegőrző felé vettem az irányt, hogy lerakjam a gépemet, amit eddig is csak a csoda mentett meg a haláltól. A csomagmegőrzőn messziről méteres felirat: MEGTELT! Hogy is volt az a dolog a V.I.P.-kel? Semmi pénzért ne legyél az! Pedig van egy nyereményjáték, minden nap kisorsolnak három VIPszalagot. Ha véletlenül megkapnád, fuss el! Fuss a fesztiválodért!
