Találkozóhelyünk az iskola bejárata, amit ezen túl már nem portának, hanem információs pontnak kell hívni – kezdik okításomat a diákok. Innen indul a körutunk. Alapvető tudnivalók: az épület, amelynek a bejáratánál állunk Szombathely egyik legkeresettebb oktatási intézménye, a Nyugat-magyarországi Egyetem gyakorló iskolája, 12 évfolyammal, meghatározó profilja a nyolc és a négy évfolyamos gimnázium.
Vendéglátóim első körben az akadálymentesítésről mesélnek, arról, hogy két éve lift vezet fel az emeletekre és le az alagsorba. Akárki nem használhatja, egy mozgássérült fiatal jár vele, rajta kívül csak azok szállhatnak be, akik történetesen eltörték a lábukat. Így hát lépcsőzünk mi is.
Nincs kivételezés, de megfeszülni sem kell
Anna az általánost másutt végezte, úgyhogy –meséli – van összehasonlítási alapja. Felszereltségében és modernségben mindenképpen színvonalasabbnak ítéli új iskoláját, ráadásul a menza is jobb, mint a korábbi sulijában.
Egyre biztos nem lehet panasz – összegez Tomi, a másik kísérőnk – a tanárok korrektek, megértőek és diákcentrikusak. Jó szakembereknek, és a magánszférában is hiteles embereknek tartják őket.
Nincs kivételezés, de megfeszülni sem kell, szerintük nem is annyira vészes átugrani a lécet: „Mi már egy kemény szűrőn estünk át. Aki ide bekerül, az általában bírja a tempót, nagyon ritka, hogy valaki lemorzsolódik, annak sokszor más oka is van, nem csak a suli.”
Anna meséli, gimnazistaként az volt a legfurcsább, amikor az étteremben először találkozott a kicsikkel. Murisnak tűnt számára a sok apróság, amint elvesznek a nagyok között. „Az elején furcsa volt megebédelni a kiselsősök gyűrűjében.” A kicsiknek viszont épp fordítva van - meséli Tomi, aki lassan 12 éve koptatja itt az iskola padjait – az jelent gyakorta problémát, hogy nehezen tudják eldönteni, a nagyok közt ki diáktársuk, ki tanár.
A Bolyait jól felszereltnek tartják, minden előadóban van például projektor és számítógép – emelik ki. (Összesen 32 osztályterem, 5 szaktanterem van). A fenti termeknél egy hordozható tv-állványt lehet az órákra bevinni, DVD-lejátszóval, amúgy a szerkezet állandóan a folyosón áll. A diákok, ha kiselőadást tartanak, szinte mindig használják a számítógépet és a projektort, a tanárok nem mindig élnek az új technikák adta lehetőséggel.
Az alagsorban a régi tornateremnél indul a bejárást
Nem a legideálisabb ez a régi tornaterem – véleményezik, főként amióta megépült az új, azóta látják viseltesebbnek. Osztható- magyarázza Tomi, de annak idején így se fértek el benne. Volt olyan félév – teszi hozzá - amikor kint a folyosón tornásztak, mert nem fértek volna be a sok testnevelésóra miatt.
Az iskolának saját uszodája is van. Kint a folyosón a jellegzetes klórosvíz-szag, a fogasokon ruhák, bent kicsik pancsolnak éppen. Sok iskola megirigyelné ezt a lehetőséget – gondoltuk, a gyerekek már kevésbé lelkesek. Vizsgát is kellett úszásból tenniük, többen tartottak is tőle. „Maradandó rossz élmény volt ez nekem, mellig érő vízben úszkálni, nevetséges volt. Ráadásul az uszoda az étterem oldaláról nyitott, ciki volt, hogy beláttak, rajtunk röhögtek a felsőbb évesek.” – teszi hozzá Anna, ráadásul neki történetesen nem ment a fejes, attól félt, emiatt nem sikerül majd az ominózus vizsga.
„Felsőtől kezdve minden évben van valami, ami miatt készülnünk kell. Vizsgasorozat vár ránk, amelynek végpontja az érettségi. Ott van az úszásvizsga, aztán nyolcadikban a szóbeli nyelvi felmérő, kilencedikben ennek az írásbeli része. 10-11-ben pedig már az előrehozott érettségik.
A folyosón át az ebédlőhöz jutunk, majd lépcső visz felfelé, az új tortateremhez (2001-ben épült). Ez jóval tágasabb és világosabb, mint a régi, ami feltűnik: az elektromos vezérlésű kosárpalánk, és a profi mászófal.
Zegzugos utakon, folyosókon folytatódik az utunk. Itt az animációs műhely – mutatja Tomi. Régebben csináltak itt filmeket is, azonban időközben nyugdíjba ment a tanár, aki ezt a szakkört vezette, s másfajta foglalkozások vannak.
A büfés mindenkit név szerint ismer
A büféshez is betérünk: a kínálatban (dél tájban járunk) főként rágcsálnivalókat és csokikat látunk. Napközben állítólag szendvicseket és péksüteményeket is kapni, mostanra mind elfogyott. Kólát és kávét viszont nem árulhatnak. Anna így jellemzi a helyet: „A büfé a suliban a legfőbb találkozási pont, jó kis hely, a büfés pedig arról híres, hogy mindenkit név szerint ismer.”
A könyvtárban pár srác ül a lapmonitorok előtt, lányok beszélgetnek az olvasóban. A diákok itt szünetekben is ingyen internetezhetnek, mindenki saját jelszóval és kóddal tudja használni a gépet. „Jól felszerelt ez könyvtár, szeretünk idejárni, a kötelezőket is innen kölcsönözzük. Van egy kis sarok is, ahol a folyóiratokat lehet lapozni.”- mutat körbe Tomi.
A könyvtárhasználók köre roppant széles: hatéves kisiskolástól a főiskolai hallgatóig terjed a látogatók skálája. A könyvtár állománya a 25.000 kötetet közelíti, aki ide betér, az hatvanféle sajtótermék – szakfolyóiratok, irodalmi folyóiratok, ifjúsági kiadványok – közül válogathat.
Ki a kedvenc tanáruk?
Osztályonként változik, melyik tanárért rajonganak a diákok. Sokak kedvence a biológiát tanító Baranyai József. „A biológia specializációsok szinte minden délutánjukat itt, a laborok környékén töltik. Gyakori, hogy miután elballagtak is, évekig visszajárnak, annyira a magukénak érzik a helyet.”
A felső szinteken találjuk a gimis tantermeket. A tetőtéri termek szűknek tűnnek, főként a harmincas osztálylétszámokhoz. Nincs helye a kabátoknak, elképzelni sem tudom, hogy oldják meg télen ezzel a pár akasztóval. „ A szék mögé tesszük” – jön a gyakorlatias válasz. Kint a folyosókon elzárható rekeszek is vannak, de ezekbe pár tankönyvön kívül más nemigen fér be.
Volt aki kispárnával járt suliba
Nincsenek poszterek a falakon, minden steril és tiszta, a padokat sem tagelték szét. (Mint ahogy anno az én gimimben.) A székek viszont ugyanazok, mint húsz éve: emlékeim szerint roppant kényelmetlenek. Tomi sem mond mást, ismert olyat, aki e miatt kispárnával járt iskolába.
A diákok aztán a Bolyai legkisebb teremébe vezetnek. Majd a nagyterembe vezet az utunk. Itt tartják a táncos órákat és a kicsiknek (5.-6.-ban) a drámafoglalkozásokat.
Tavaly - mesélték - valakik teletömködték a lefolyókat- ezért aztán papírpazarlás címén szankciót vezettek be az egész iskolában. „Nevetséges volt, a portáról lehetett csak WC-papírt kérni, és felírták a nevedet, ha elvitted a tekercset, figyelték azt is, mikor viszed vissza.” Idén visszaállt az eredeti helyzet.
Bekukkantunk a kémia és biosz laborba
Laikusként is megállapítható: ideális feltételek vannak (például minden asztalon egy mikroszkóp). Nem véletlenül – az iskolában az oktatómunkának kiemelkedően sikeres területei a természettudományok. – A gimnáziumban egyébként két tagozat van – teszi hozzá Tomi - biológia és történelem. Emellett a 9. évfolyamtól specializálódni is lehet: matematikából, természettudományokból, magyarból és informatikából. Emelt óraszámban folyik az idegen nyelvek tanítása. Az iskola minden tantárgyból biztosít felkészülést a kétszintű érettségire.
További érdekesség, hogy az iskolában elsősegélypont is van, állítólag már 200 tanuló tanulta meg az újraélesztést.
A felújított iskolaudvaron
A Bolyai az elmúlt években 147 millió támogatásból több ütemben újult meg: az elsőben az akadálymentesítés készült el, majd környezettudatosabb energiafelhasználásra tértek át, ennek jegyében napelemek kerültek az iskolára.
Kiépült a belső wifi rendszer, így akár mobillal is lehet internetezni. A negyedik ütemben pedig nyáron felújították az udvart.
Játszóteret kaptak a gyerekek, új biciklitárolók és parkolók is épültek. Új világítást kapott az udvar, olyan reflektorokat, amelyek alatt esti versenyeket is lehet tartani. Az udvar leglátványosabb eleme egy 100 m hosszú, műanyagborítású kivilágított atlétikai pálya.
A diákok örülnek az újításoknak azonban kifogásolják, miért nincsenek a hátsó pályák felújítva, és sajnálják, hogy a pályán a kosárpalánkokat sem cserélték ki.
Külön kasztot alkotnak a diszkósok és az emósok
Kísérőink a diákéletről keveset tudnak mesélni. Anna hiányolja az összetartást, egy évfolyamban az osztályok között is erős a rivalizálás, és a széthúzás. Persze itt is működik diákönkormányzat és rendeznek diáknapokat, de évközben – folytatja Anna- több közösségi programra is szükség lenne ahhoz, hogy jobb diákélet legyen.
Titok - de azért elmesélik – van egy két törzshely, ahová a szigorúan elballagott Bolyais diákok szeretnek járni: például a Domus alatti raktár, vagy a Két medve nevű kocsma a belvárosban. Külön kasztot alkotnak a diszkósok és az emosok, de vannak az alterok is (Tomi szóhasználatával a „piálós-zenélősök”) – minden csoportosulás más-más szórakozóhelyet preferál.
