Ugyan Budapesten már évek óta kínálják portékáikat a kistermelők a Mangalica Fesztiválon, de vidékre idén bátorkodnak le először, így Szombathelyen is jövő hétvégén találkozhatunk elsőként a mangalicákkal és tenyésztőikkel.
- Tizennégy, tizenhat tenyésztőt várunk. Akik több tonnányi száraz termékkel érkeznek majd. Nem mindennapi gasztronómiai élményeket kínálva a kilátogatóknak – mondta egy mai sajtótájékoztatón Tóth Péter, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke. Szörpök, borok, pálinkák, sajtok és lekvárok színesítik és egészítik majd ki a mangalicatermékek széles palettáját, és persze a szórakoztatásra is gondoltunk, népzene és néptánc tölti majd be a Fő teret. Sőt, mangalicákat is hozunk majd. Aki nem találkozott még ezekkel az állatokkal, azok most farkasszemet nézhetnek velük – tette hozzá Tóth.
A fesztivál szeptember 24-én, pénteken nyitja ki kapuit, és vasárnapig tart nyitva.
- Az a fő célja a rendezvények, hogy megismertessük a mangalicatermékeket és a tenyésztőket is a helyi lakossággal. A Nyugat-Dunántúli térségben ugyan a kis háztáji mangalicatartás terjedt el, de azt gondoljuk, hogy a szombathelyi fesztivál egy remek fórum lesz arra, hogy megismerjék a szűk környezetben élő gazdákat a fogyasztók – szögezte le Végh Attila, szervező.
A mangalicások egy nem mindennapi felajánlást tettek. Az asztalnál helyet foglaló Fazekas Róbert, barcelonai eredményének megfelelő mangalicakarajt kap, amit az elkövetkezendő két évben fogyaszthat el. Ez pontosan 66 méter 43 centit és 220 kilót jelent. A sportoló örömét fejezte ki, mint mondta az egészséges táplálkozását és a felkészülését is segíteni fogja a felajánlás.
Fazekasnak egyébként nem kell hűtőkamrát építenie, a Mangalica Tenyésztők ugyanis mindig friss hússal látják majd el, hisz mint azt Tóth Péter megjegyezte: a fagyasztott hús már nem az igazi. A mangalica is frissen jó.
Mangalica történelem
A törökök kiűzése után az egykori hódoltsági területeken rendkívül kevés sertés maradt, hiszen a törökök vallási okokból nem fogyasztottak sertéshúst. A sertéstenyésztés a Felföldre és az erdélyi területekre szorult. Ennek ellenére már 1750-ből vannak adatok, mely szerint Sopron messze földön híres sertésvásárára az Alföldről hajtottak fel állatokat. A 18. század végén főleg a dunántúli területek és Ausztria között volt jelentősebb sertéskereskedelem, amelynek fő fajtája a bakonyi sertés volt, mert ez a fajta jól bírta a hosszú utat. A kereslet egyre növekedett, s a kereskedők eljutottak Horvátországba is. Az onnan származó sertések kedveltebbek voltak a bakonyi sertésnél, mert több zsírt adtak és húsuk is jobb ízű volt. Szerbia fejedelme, Milos Obrenovics a szerb, az ún. sumadia sertésekkel kezdett kereskedni, tenyészetet alapított, ahonnan a magyar birtokosok tenyészállatot is vásároltak.
Ahogy a szerb kondákat áthajtották Magyarországon a soproni és győri állatvásárba, az óriási állományból kis rész elkallódott, megvásárolták, olykor ellopták, és ezek az egyedek keveredtek az itt honos disznófajtákkal. A lakosság körében egyre népszerűbb lett ez a zsírsertésfajta, amit akkor törökfajtának, rátznak, mangaritzának vagy mangalitzának is neveztek. 25 év alatt eljutott az ország minden részébe, s teljesen átalakította a sertésállományt. A bakonyi sertés az 1840-es évek közepére teljesen eltűnt. Pethe Ferenc 1814-ben már mint közönséges fajtáról ír a mangalicáról.
1833-ban József főherceg Kisjenőn tenyészetet alapított, ahova Milos herceg akkor már híres állományából vásároltak állatokat. Ezek a sertések fehér, göndör szűrű egyedek voltak, s Kisjenőn kereszteződtek az ott levő állománnyal. A többi magyarországi földbirtokos innen vásárolt tenyészállatokat, s így az ország területén több nagyhírű tenyészet is kialakult. Ilyen volt a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokon létrejött tenyészet, amelyet 1865-ben alapítottak. Ezeknek a központoknak a segítségével létrejött egy viszonylag egységes populáció. A mangalica néhány nemzedék alatt annyira alkalmazkodott az alföldi viszonyokhoz, hogy igazi magyar fajtává vált. Amennyiben néhány példány elkerült innen, az idegen környezetben az utódokban jelentős eltérések alakultak ki. Az I. világháború után az elcsatolt országrészeken volt a mangalicaállomány nagy része, de az országhatárokon belül egy egységesebb, homogénebb populáció maradt.
A mangalica jelentőségét jelzi, hogy Győrben és Kőbányán hízlalótelepeket hoztak létre. A kőbányai telep éves forgalma 1870 és 1894 között átlagosan 600 000 sertés körül volt. Ám ekkor már a gazdasági könyezet változásnak indult. Az erdőket, amelyek makkoltatásra alkalmasak voltak, kiirtották, a legelőket felszántották. Csökkent a zsírsertések iránti kereslet, viszont nőtt a hússertés iránti érdeklődés. Megjelentek a nyugati fajták, amelyek már nem külterjes, hanem belterjes gondozási módot kívántak. A legnagyobb csapás a fajtára az 1895-ben kitört sertéspestis volt, amely 20 évig tartott, és 4,5 millió sertés pusztulását okozta. Az elhullott állatok 95%-a mangalica volt. Ezután többé nem tudta visszaszerezni piaci pozícióit, állományának mérete egyre csökkent.
Az 1927-ben megalakult Mangalica Tenyésztők Országos Egyesülete célul tűzte ki a fajta fejlesztését. A törzskönyvezés irányelveit és szabályait Rácz Mihály, az állattenyésztéstan tanára dolgozta ki, és ez kisebb változtatásokkal a mai napig érvényben van. A II. világháború újabb tragédiát jelentett, a mangalicák száma ettől kezdve folyamatosan csökkent. 1960 után már 1000 példány sem volt, a legveszélyeztetettebb sertésfajták közé került. Fordulópontot az 1990-es évek eleje jelentett, amikor újra elkezdték a mangalicát szervezetten tenyészteni. Újra megalakult a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete, és megkezdődött a fellelt példányok törzskönyvezése, továbbtenyésztése. Ma a mangalica már nem veszélyeztetett, s ebben szerepe van nemzetközi sikerének is: jó minőségű húsa az alapja a világhírű spanyol serrano sonkának.
wikipedia
