Hyppolit, a tanú újratöltve - Klasszikus magyar közönségfilmek (filmklub-ajánló)

Akkor, amikor az ettől amúgy alaposan elszoktatott közönség hazai mozikra való visszacsábítása a cél, én szívem szerint ezzel a válogatással kezdtem volna a magyar film jeles darabjaiból összeállított, november óta futó vetítéssorozatot. Mindenesetre elérkezett az új év, és vele itt van a Könnyedebb hangnemben alcímet kapott összeállítás. Visszanézhetjük, milyen mozgóképekkel sikerült annak idején tömegeket és egymást követő generációkat becsalogatni a vetítőtermekbe, miközben időtálló művészi minőség is járt a szórakozás mellé.

A magyar közönségfilm nullpontja

A válogatás stílusosan a hazai mozi mai napig legelevenebb és legsikeresebb zsánerének, a hol óvatosabb, hol szatirikusabb hangot megütő társadalmi vígjátéknak az alapfilmjével indul. Székely István Hyppolit, a lakájá-ban a Kabos Gyula megformálta hedonista polgár egy időre kísértésbe esik, hogy utánozza a feudális arisztokrácia rongyrázó, de már képmutatóan korszerűtlen szokásait, amiket az uraktól levetett komornyik hoz a háztartásába. Az egyre kínosabb feszengések komikus sorozata után aztán felülkerekedik a kissé kényelmes, kissé banális és középszerű, de mégis őszinte kispolgári öntudat és büszkeség - és újra lehet a hagymát hagymával enni a vacsoraasztalnál.

Majd amikor én akarom (Gózon Gyula és Kabos Gyula)

Internet

A magyar színpadok és kabarék szórakoztató dramaturgiával és találó karakterfestésével, örökérvényű szövegekkel és formátumos színészek élvezetes játékával vászonra vitt alkotás finom társadalomkritikája nem véletlenül vált akkor majdnem egy évtizedre mintává a magyar filmesek számára - és újraforgatható hagyománnyá az újrakapitalizálódó, rendszerváltás utáni Magyarországon. Ugyanennyire érthető a haza mozi vonzódása a régi típusú és ráérős mesélés, a formátumos és stílusos hősöket, karaktereket középpontba állító kaland és vígjáték, a leegyszerűsítően csak kosztümös filmként emlegetett zsáner iránt.

Változatok a kosztümös romantikára

A sorozat ebből kétfélét is kínál nekünk. A vígjátéki vonulatot Makk Károly Szigligeti-adaptációja, a Liliomfi képviseli. A sármos vándorszínész és a jó házból származó kisasszony balatoni tájak előterében játszódó románcában, a hagyományok elleni visszafogott és romantikus hevületű érzelmi lázadás sztorijában felvonul a hazai színjátszás háború előtti és felszabadulás utáni szinte összes jelentős tehetsége ( Pécsi Sándortól a főszereplő Darvas Ivánon, vagy Ruttkai Éván és Soós Imrén át az első filmszerepében látható Garas Dezsőig). Ármány és szerelem, makulátlan hősök, gazemberek és intrikusok, lelkesítő eszmék és gyomorforgató galádságok, sorsfordító kalandok és megpróbáltatások után révbe érkező emberi sorsok romantikus sodrású családtörténetei elevenednek meg Várkonyi Zoltán összetartozó Jókai-megfilmesítéseiben, az Egy magyar nábob-ban és a Kárpáthy Zoltán-ban, amiket most egy estén vetítenek le.

Feltámadunk! (Garas Dezső mint Minarik Ede)

Internet

Talpra esett vagy újra és újra talpra álló, találékony, magukat egészséges humorral védő kisemberek történetei következnek ezután. A néha melankolikus, néha frenetikus lendületű Régi idők focija a klasszikus burleszkek világát idézi meg. Ikonikus hőssé emeli a csapat és a közös teljesítmény eszméi mellett minden megpróbáltatáson túl is konokul kitartó külvárosi mosodás figuráját (Minarik Ede karaktere Garas Dezső igazi öröksége). Látszólag cinikus és kezdetben csak a saját bőrét mentő, minden tekintéllyel szembeszálló vérbő alak Keleti Márton Molnár tizedese is. Az őrült háborús kalandok és a komikus egyenruha- és szerepcserék sora persze a józan ész és a hétköznapiság történelmet legyűrő erejéről szóló komolyabb tanulságokat rejt. A tizedes meg a többiek ráadásul a háborús filmvígjáték (itthon az óta sem folytatott) zsánerét hozta be nagy sikerrel a haza filmgyártásba.

Amitől a hatalom a legjobban fél

A kritikus hozzáállást, a fajsúlyosabb mondanivalót groteszk és karikaturisztikus ábrázolással keverő történelmi-politikai szatíra a hagyományosabb vígjátékokhoz hasonlóan erős hagyomány nálunk. Ennek egyik legjobb képviselője pedig Bacsó Péter volt. Stílszerűen az ő két munkája zárja a klasszikus magyar filmzsánereket felvonultató válogatást. A Te rongyos élet-ben a rákosista diktatúra kitelepítéseinek áldozatául eső öntudatos és tehetséges színésznő ( Udvaros Dorottya emlékezetes alakítása) ad humorral, derűvel és méltósággal teli leckét a munkás-paraszt hatalom bornírt és pitiáner vidéki urainak. A tanú-ban pedig az örök civil, a magyar Svejk, Pelikán József gátőr ( Kállai Ferenc) igyekszik megfelelni a fokozódó nemzetközi helyzetben és osztályharcban reá háruló korszakos kihívásoknak - és a közelgő árvíznek egyaránt.

„... de a mienk!” (a legendás magyar narancs jelenete A tanú-ban)

Internet

A film, szórakoztatóan kreatív jellem- és helyzetkomikuma, metszően éles és pontos korrajza, minden történelmi korszakra és ideológiai formációra érvényes kritikája, szállóigévé vált szövegei és elementáris humora, valamint a zseniális színészi alakítások sokasága már a film elkészítése idején sem voltak ínyére a nevetségessé válástól rettegő hatalomnak. Manapság pedig a film újra erősen időszerű - és nem csak a magyar narancsos szimbóluma miatt... A sorozat végeztével pedig csak reméljük, hogy a magyar filmtörténet klasszikusainak sorában a jövőben a kimaradt műfajokra (krimi és más bűnfilm, romantikus film, kalandfilm) és a rendszerváltás utáni, kortárs közönségfilmes trendekre is sor kerül.