Az NB. II-ben is megfordult Nagy Krisztián a profikat is meghazudtoló szívósságról és akaraterőről tett tanúbizonyságot. Négy térdműtétje ellenére nem adta fel, futballozik, mi több csapata húzó emberei közé tartozik.
A 33 éves labdarúgó már a 14 év alatti korosztályban igazolt játékosa volt a szombathelyi Haladásnak. Két évet játszott ott, majd az akkor még létező répceszentgyörgyi foci suliban tanult és focizott egy évet. Nagy László volt az edzője. Az ő unszolására visszatért a Haladáshoz egy magasabb korosztályba.
Több bajnokcsapatnak is tagja volt
- Nem bírtam a mindennapi edzéseket, és nem is éreztem akkor a Halinál jól magamat, ezért hazatértem Táplánszentkeresztre. Az ifiben játszottam, de néhány mérkőzésre bevetettek a nagycsapatba is. Aztán 17 évesen Molnár Károly szárnyai alatt már Csepregen futballoztam, ahol megnyertük a megyei I. osztályú bajnokságot. Igaz, 14 évesen megyei II. osztályú bajnok is voltam a tápláni csapattal, Horváth Árpád edzősködése idején – emlékezett a múltra a fiatalember.
Már tizenöt éves korában térdműtéten esett át, amit még három követett labdarúgó pályafutása során, de még amatőrként sem törte ketté pályafutását. A csapatok sorát, ahol megfordult, újból Táplánszentkereszt, majd ifjabb Molnár Károly invitálására megint Csepreg alkotta. Itt NB. III-as bajnokságot nyertek, aztán ebben az osztályban másodikak lettek.
Három évet húzott le Csepregen, ahol igen jól érezte magát. Csepreget Sárvárra váltotta, ott egy évig focizott, immáron az NB. II-ben.
- Ez volt játékos pályafutásom alatt a legmagasabb osztály, amelyben játszottam. A 6. helyet szereztük meg. Megfordultam Bükön is, ahol bajnokok lettünk a megyei I. osztályban, s fél évet még játszottam a fiúkkal az NB. III-ban is. Egy kis kitérővel megpróbálkoztam az idegenlégióskodással is, Ausztriába szerződtem, de ez igazán nem vált be. Következett Simaság megyei II. osztályú bajnoki címmel, de megnyertük a megyei I-et is úgy, hogy emlékezetem szerint 123 gólt rúgtunk és csak 18-at kaptunk. Körmenden ismét megyei bajnok csapatban játszhattam, de anyagi okok miatt a vezetőség visszalépett az NB. III-ból a megyei I-be, ahol azonban ismét bajnok lett a gárda. Ez után döntöttem úgy, hogy munkahelyi elfoglaltságom miatt visszatérek Táplánszentkeresztre.
Nem vándormadár akart lenni
- A jelenlegi edződ szerint nagy benned az aktivitás és a lelkesedés, s ezt megpróbálod.
áttáplálni a játékostársakba is.- Mindig is pörgős, lelkes típus voltam. Igyekszem együtt élni a játékkal, és tüzelni a csapat többi tagját is. Több poszton is megfordultam, voltam ilyen-olyan középpályás, belső védő és csatár is. Mindig ott játszom, ahol szükség van rám. Meggyőződésem, hogy jól focizni csak a sportág iránti alázattal lehet.
- Mi volt az oka a gyakori csapatváltásnak? Az ilyen játékosokra szokták rásütni, hogy vándormadár.
- Nem akartam vándormadár lenni, a vándorlásom nagyrészt egy személyhez, ifjabb Molnár Károly edzőhöz köthető. Néhány kivételtől eltekintve ő volt az edzőm, ahová ment, én is oda mentem. Azt hiszem, tökéletesen, félszavakból megértjük egymást. Egyelőre fél évre szerződtem Táplánba, többfelé is hívnak, még nem tudom, hogyan tovább. Úgy érzem a térdműtétek ellenére három-négy év még a „lábamban van”.