Ráeszmélve, hogy István királyunk Szent napját új kenyér nélkül, dologtalan lébecoltuk át, gyors iramban ünnep után néztünk. Kacsáztunk egy sort a kézművesek sátrai között. Gyors iramú, gátfutásnak is beillő szemlélődésünk alatt megállapítottuk, a felhozatal tavaly óta nem változott, nagy vonalakban ugyanazok a vásárfiák és az árak. Persze ez csak amolyan előzetes, a vastagja péntektől várható. A csapolt nedűben sem csalatkoztunk, a sátras kimérésben tópartiak az árak, 250-300 forint korsója. Tömegesedtünk, a nyári rekkenőben sokakkal együtt fel és alá gyüszméköltünk. Program után koslattunk, azonban, bár öt napra hirdették a fesztivált, egyelőre magunkon, a sörön és az árusokon túl még nagyon nem volt mibe mélyülni... Türelem...
Korai volt nekünk ez a délután hatos kezdés, ha színjáték, akkor legyen sötét, ha szabadtéri, akkor főleg... Tán nem véletlen az a szokott nyári, szabadtéri fél kilences, az éjben jobban élnek a fények, misztikusabb a játék. A varázs így, világosban könnyen szertefoszlik. Igaz, vitatkoztunk magunkkal, a díszlet bizonyára nappali játékra lett kitalálva. Bodorított felhőcskék, fent és lent kék az ég, egyenesen a mennyben érezhettük magunkat. Ott meg ugye nem lehet sötét.
Az aréna lelátói megteltek, mindenki ott volt, aki a helyi olympusz berkeiben számít, és aki nem (például mi). A darab szórakoztató, ezt továbbra is állítjuk. Igaz, számunkra az első olvasópróbán jobban élt a szöveg. A szerencsétlenkedő Claudius császár historikus komédiájának poénjaiból viszont itt most a fele sem jött át, főként a dalszövegeknél. A közönség is sokat rontott a helyzeten, nem volt az a Dáridó-hangulat, alig tapsoltak közben, a legjobb poénokra is csak visszafogott heherészés volt a válasz. Tavaly, a Szent Márton-játékra valahogy hamarabb ráhangolódtak. Tán a darab sikeredett túlontúl cinikusra, és sokaknak hiányozhatott a patetikus felhang.
Horgas Ádám rendezése szellemes, bár érződött rajta, sebtében kitervelt munka. Az Istenek színrevitele például nekünk nagyon bejött, ahogy fölénk magasodtak-hullámoztak. Bájosak tiri-tarka színeik, szellemesek az attribútumaik. Jók a minimál-díszletek, a felhőcskés bútordarabok, ügyesen oldották meg mozgatásukat is. A tavalyi darabbal ellentétben a rendezőnek a koreográfiához, a tömeg mozgatásához már nem nagyon volt türelme, így valamelyest elsikkadtak a zenés betétek is. Bár a muzsika olyan amilyennek lennie kell.
A hangulat nem volt fergeteges, a premier-közönség mindvégig érezhetően visszafogottan és feszélyezetten viselkedett. Mást vártak? Tán a művészek is érezték ezt, ők se hangolódtak még rá. Mondom én, várjunk egy kicsit! Két nap és beérik, vissza kéne jönni, amikor a lelátókon üldögélők is karneválibb hangulatban lesznek, talán az sem lesz baj, ha egy-két pohár szomjoltó után szippantanak bele Hamvai Kornél kesernyés humorába.
| Játék az isteni Claudiusról - új magyar dráma A darab feleleveníti Claudius keserű ifjúságát Augustus és Caligula uralkodásának idején, zűrzavaros körülmények között lezajlott császárrá választását, kétes érvényű jogalkotását és hasznos államigazgatási intézkedéseit (köztük Savaria alapítását), sikeres britanniai hadjáratát és sikertelen házasságát Messalinával majd Agrippinával, féktelen szórakozásait és Nero sugalmazására bekövetkezett dicstelen halálát, végül pedig istenné nyilvánítását. Írta Hamvai Kornél További szereplők: Hollósi Frigyes, Egri Márta, Gőz István, a Merlin Színház Atlantisz Társulata, a szombathelyi Savaria Légió Egyesület, a Homo Ludens Zenés Színpad és szombathelyi polgárok. Díszlettervező Horgas Péter Előadások időpontjai: premier 2003. augusztus 20. szerda 18.00. óra |
