Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

4:2 a félidőben, a végén 6:3!

A magyar labdarúgás napja. Ez van ma. A magyar futsal napja. Ez várható holnap. Ha mi is úgy akarjuk.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Az Aranycsapat 1953. november 25-én, a londoni Wembley stadionban 6:3 arányban nyert a hazai pályán 90 éve veretlen angol válogatott ellen. Ezt ünnepeljük 1993 óta. Az sem mellékes, hogy a magyarok 1954-ben, azaz 60 éve a Népstadionban megrendezett visszavágón 7:1 arányban győztek. ’Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?’

A teljes angol-magyar!
A szabad sajtó nem létezhet nélküled. Támogasd a Nyugat.hu-t!
Támogatom

Nem célom most fikázni a jelenlegi magyar labdarúgást, már csak azért sem, mert itt van (volt?) ugyebár Dárdai Pál edző, és jó magyar szokás szerint ismét a magyar foci feltámadását vizionálják sokan, én azt mondom, alaptalanul, de nem akarok ünneprontó lenni. A múlt iránti tisztelet jeléül, íme, a magyar válogatott névsora az „évszázad mérkőzésén”:

Grosics Gyula - Buzánszky Jenő - Lóránt Gyula - Lantos Mihály - Bozsik József - Zakariás József - Budai II László - Kocsis Sándor - Hidegkuti Nándor - Puskás Ferenc - Czibor Zoltán. És a szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv.

Film is készült róla...

Mondom, nem célom a kesergés, hiszen a lényeg nem itt van: ha nem is vagyunk foci-nagyhatalom, legalább a stadion-építésben jól állunk. Talán nem ártana egy újabb ünnep: A Magyar Nemzet Stadionjainak Napja. A foci csapnivaló, de ezek a stadionok! Az országot sok-sok kis stadionból építjük fel, ahogyan azt az Edzők Mestere elképzeli. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok! Én pedig kezdem mostanában egyetlen, hatalmas stadionnak látni az egész országot.

És ami mostanában zajlik foci álnév alatt egy-egy stadionban, az látszólag semmiben sem különbözik attól, amit ebben az általam vizionált Ország-Stadionban játszanak ’politika’ fedőnéven. Mindkettőben pocsék játék, pocsék játékosok, pocsék edzők és pocsék szakmai tanácsadók. Ez most egy ilyen foci(politika). Magyar, Nemzeti, Érdek. Érted? Én nem. De működik. Igazi magyar csoda. Még mindig van közönség, így van pénz és vannak új elképzelések is. Ha nem jönnek be, hát istenem, majd lesz helyettük másik. A lényeg, hogy megvalósuljanak. Meg hogy a játékosok ne adják fel. Sőt, még újak is jelentkezzenek. Naná, ennyi pénz és hatalom reményében nem csoda, ha hirtelen elfogy a gerinc – a foci-politikához manapság elég a nyelv, és persze egy jó becsúszás a megfelelő időben a megfelelő hátsóba.

Ez a foci-hasonlat, ez a Hajrámagyarország! nem is volt olyan buta elképzelés. Bejött. Többször is. Annak ellenére, hogy úgy tűnik, mégis van különbség a sport és a politika stadionjai között. A fociszurkoló közönségnek ugyanis a jelek szerint több esze van, mint az átlagos választópolgárnak (ami azért kellemetlen egy ország megítélése szempontjából). Ők már képesek kifütyülni a csapatot, az edzőt, az egész hóbelevancot, akár hazai pályán is, mert látják, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Szóval ezekben a gomba-módra szaporodó kis magyar stadionjainkban már kapizsgálják a szurkolók, hogy valami nincs rendben. Az Ország-Stadionban még nem jutottak el idáig a nézők.

...és a bárdok is megénekelték...

Persze, könnyű az egyszeri foci-drukkernek, hiszen tudományosan is bizonyított, hogy sohasem a szurkolók döntik el egy-egy meccs eredményét, bármennyire is szeretnék ezt hinni. A zöld gyepen minden a játékosokon meg a bírókon múlik, esetleg a pénzen, sajnos. A politika stadionjában azonban a jelenlegi szabályok szerint a közönségnek valódi beleszólása van a játékba, sőt négy évenként meghatározhatja az összeállítást, az edző személyét is. Már ha akarja. Ha érdekli, mi folyik körülötte.

Ha jósolni kellene, azt mondanám, előbb lesz forradalom és győzelem a futball-stadionokban. Azt nem mondom, hogy belátható időn belül újra lesz egy Aranycsapatunk, de még ez is valószínűbb annál, mint hogy a politikai térfélen megjelenjen legalább egy gólképes, támadni és védekezni egyszerre képes ellenfél. Bárcsak ne lenne igazam.

Addig is várhatjuk, hogy kormányunk és vezérünk egy újabb ünneppel gazdagítson minket, mert úgyis ez a lényeg. Javaslatom kézenfekvő: A magyar futsal napja! Ugye, jól hangzik? Az előterjesztő legyen mondjuk Szijjártó Péter, a Magyar Futsal nagymestere. Játékostársait már kinevezték a megfelelő helyekre. Már csak a stadionok hiányoznak. Hajrá, magyarok!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Közélet

Hirdetés