Mikor tegyünk fogadalmakat? Van, aki azt állítja, hogy amit az év utolsó napján teszünk, gondolunk, az történik majd a következő esztendőben. Képzeljük csak el: reggel még csak-csak igyekszik az ember, vásárol, szendvicset készít, behűti az üvegeket. Délután már csak az estét várja, este pedig, hát ezt már ismerjük. Egy másik, ugyancsak közkedvelt babona szerint viszont amilyen az első napunk, olyan lesz az egész esztendő! Micsoda különbség! És mennyire más elhatározások születhetnek belőlük!
Az év utolsó napja legtöbbször a görcsös igyekezet, vedelés, bulizás, csendes vagy petárdázós lerészegedés jegyében telik. Ilyenkor az ember hajlamos olyan fogadalmakra, melyeket másnapra elfelejt vagy megbánja őket. Ha viszont az Újév első napján ígérget a világnak és magának, akkor a másnaposság és stíljegyei jellemzik a fogadalmakat. Mert akkorra a mámort már elfújta a kijózanodás szele, bor, sör és pezsgő helyett pezsgő tabletták és ásványvizek folynak le a torkon, és a Jóistent emlegetjük, segélykérésül, vagy messzire küldés formájában.
Mennyire mások a fogadalmak a mámor, illetve a józanodás idején! És vajon melyik a jobb? Mikor tegyünk fogadalmakat? A Szilveszter gyakran csak arra jó, hogy az éjfél előtti – jó esetben önmagunknak, rosszabb esetben másoknak tett – ígéretekkel már jó előre megterheljük a következő év lelkiismeretét. A másnapos fogadalmakkal is hasonló a helyzet, csak a tartalom eltérő.
Személyes tapasztalatom alapján a következőt javaslom mindenkinek: ne tegyen ígéreteket sem a hangos mámor, sem a csöndes józanodás idején, mert ilyenkor egészen másképpen látja a világot, mint az egyszerű hétköznapokon. Ugyanakkor, ha jól sejtem, mindenkinek lenne mit megfogadnia, saját maga és környezete érdekében is. Az Óesztendő vége és az Újesztendő kezdete egyaránt remek alkalom arra, hogy átgondoljuk egy kicsit önmagunkat és a világot. Kicsiben, nagyban, mindenki erejéhez képest. Milyenek voltunk, és milyenek szeretnénk lenni. Selejtezni, kidobni, felszámolni, megérteni, feldolgozni. Szerintem erre jó ez az időszak. Értékelni, önkritikát gyakorolni, bocsánatot kérni, megbocsátani, elengedni, odafigyelni, hallgatni és meghallgatni. Szerénység és alázat, de mindenekelőtt őszinteség. És csak akkor megfogadni valamit, ha többször is átgondoltuk!
Válság így is van épp elég, bennünk és körülöttünk, próbáljunk hát az Újesztendőben azokból a tartalékokból élni, amink még van, legbelül. Ne a mámoros kölcsönökből vagy a kijózanító hitelekből, és főleg ne hazugságokból, hirtelen indulatokból. Legjobban tesszük, ha elhagyjuk a hangzatos fogadalmakat és inkább megpróbálunk örülni mindennek, ami jót kaptunk, és helyrehozni mindazt, ami rosszat okoztunk. Ez az, ami sohasem késő.
Nem ártana mindezt megszívlelni politikusainknak sem: a politikusok Szilvesztere, mint tudjuk, a választások ideje – ígérnek fűt és fát, fogadkoznak, esküdöznek – mi pedig jól tudjuk, hogy egyetlen szavukat sem érdemes elhinni. Ilyenkor sem. De ezt aligha kell hangsúlyozni, hiszen mindenki megtapasztalhatta az elmúlt pár évtizedben.
1994-ben ezt írtam: legyünk jobbak és becsületesebbek, hazudjunk kevesebbet, mint politikusaink. Ez ma már sajnos olyan alacsonyra tett mérce, amelyet mindannyian bőven teljesítünk. Most, húsz esztendő távlatában inkább ezt kívánom: politikusaink legyenek jobbak és becsületesebbek, hazudjanak kevesebbet, mint mi magunk. Nem lesz könnyű dolguk. Ha mégis sikerülne, akkor megfogadom, hogy…
Hajrá Újesztendő, hajrá 2015!
