Dúsgazdag a mennyországban

A dúsgazdag fickó haldoklik. Hisz a túlvilágban, de nagyon nincs kedve itt hagyni   a hatalmas vagyonát a földön. Elkeseredetten imádkozik: "Istenem, add,   hogy magammal vihessem a vagyonomat a mennyországba! Egész életemen át küzdöttem érte, most nem akarom elveszíteni !" Imái végül meghallgattatnak: megjelenik egy angyal, és közli vele, hogy egy bőröndöt magával vihet, és azt tesz bele amit csak akar. Megörül ennek milliomos emberünk.  Fog egy iszonyat nagy méretű koffert, és rámolja bele az aranytömböket. Aranyra váltja a vagyona jelentős részét, és csak pakol keményen. Majd megszakad az a szegény bőrönd, mire összefeszegeti, a sok drága színarany majdnem szétveti. A fickó emberfeletti küzdelemmel behurcolja magával a halálos ágyhoz, pedig mozdítani is alig lehet a hihetetlen mennyiségű aranyat. Most már elégedetten meghal.A mennyország kapujánál a megboldogult lelkek könnyedén repülnek tovább a Fény felé. A dúsgazdag emberünk is, csapzottan, de önelégült mosollyal küzdi magát a kapuhoz. Szakad róla a veres verejték, hurcolja magával a böhöm nagy cekkert. Ez már szemet szúr  Szent Péternek is, aki a kapuban áll.  Megszólítja:
- Hallom, te vagy az, aki ragaszkodott hozza, hogy magával hozhasson valamit a földről!   No, hadd lássam, mi az, ami annyira értékes, hogy nem akartad ott hagyni. A gazdag ember büszkén nyitja fel a bőröndöt, hogy megmutassa mérhetetlen értékű poggyászát. Erre Szent Péter meghökkenve csapja össze a kezet:
-  Jééééé te útburkolatot hoztál!?!