Mint később kiderült, az este hangulatához nagyon is illet a hó, sejtelmes köd és szűrt fények, azonban a
hirtelen jött
égi áldás azt a fura helyzetet eredményezte, hogy sok üres széket láttunk a Bartók Teremben.Lehetne olyan közhelyekkel dobálózni, hogy
bánhatja aki lemaradt
, vagy, hogy egy vendégjáték mindigizgalmas abból a szempontból, hogy óhatatlanul is összevetjük a helyi erőkkel a vendégművészeket
, de azt hiszem mindez teljesen felesleges.
Azt est végén a percekig tartó taps, azt hiszem mindent elárul: profi, lelkiismeretes és teljesen egységes csapat a filharmonikusok, számomra különösen erős vonós szekcióval.
Mendelssohn, Szentivánéji
havas
álomShakespeare klasszikusát a színházak nagyon sok esetben, édes, szinte meseszerű rendezésben állítják színpadra. Ezt a hagyományt törte meg pár éve Mohácsi Szombathelyen 
Nekünk Mohács(i) kell! 2012. January 28. 08:02 és a szvitet hallgatva az derült ki, hogy kitűnő érzékkel.
A színházi előadás képei és a tegnap esti sejtelmes-havas hangulat tökéletes összhangban álltak a zenével. Minden gond nélkül el tudtuk képzelni az esőkabátos tündéreket és a pimasz, vitriolos humorú mesterembereket. (A szvitben Kézművesek tánca)
A világutazó (Japántól az USA-ig) fiatal karmester Hamar Zsolt pedig kitűnően vezényelte csapatát. A mindenki számára ismerős Nászinduló szimfonikus zenekarral megvalósítva azonban sokkal pörgősebb és gyorsabb, mint ahogy azt a romantikus filmekben megszoktuk.
A tündéri téma után - melynek alapjait Mendelssohn tizenhét évesen írta - Jacques Ibert Fuvolaversenye következett.
Letisztult, világos és zseniális
Már az első pillanatban gyanúba fogom, hogy aki ezt komponálta biztosan volt köze a színház vagy a film világához. Nem téved a fülem, az ismertetőt lapozgatva kiderül, hogy Ibert nem csak szimfonikus zenekarra írt: film- és rádiójáték zenéket is szerzett.
A szólista Michael Martin Kofler pedig egyszerűen zseniális. A finálé pazar és az én szívemnek különösen kedves jazz hatását mutatja fantasztikus ritmikájával.
Az szinte már természetesnek tűnik, hogy a tapsvihar után ráadás is következik, egy Johann Sebastian Bach mű.
Nagy dobás a végére: IX. szimfónia C-dúr - a
Nagy
szimfóniaA romantika nagymesterének, Schubertnek ez az utolsó befejezett szimfóniája. Életében sosem adták ki, csak a szerencsének köszönhetjük, hogy egyáltalán fennmaradt. Először Felix Mendelssohn dirigálta Lipcsében miután Robert Schumann megszerezte a kéziratot Schubert testvérétől, tíz évvel a mester halála után.
A kürt-téma visszatérő elem és az egyes részek, szinte átcsúsznak egymásba, szünet nélkül olyan módon, hogy szinte észre sem vesszük a tempóváltást.
A hangszercsoportok pedig úgy különülnek el, mint a kórusban az énekhangok és ez a bontott forma különösen lágy és romantikus hatást kelt. Befejezésnek az est lezárásának tökéletes élmény.
