Ahogy a milánói és a zürichi közszolgálati buli számláját is fel kell tárnia a nyilvánosság előtt, ha már őket szolgálja éjjel és nappal. Sajtótörténetileg azért érdekes ez a cucc, mert Sáling Gergő, az Origo főszerkesztője ebbe bukott bele, másnap a szerkesztőség krémje távozott. Van az a pénz(számla), amiért érdemes a demokráciát rombolni.
Most már ki kell mondani, a magyar bíróság mintha észhez tért volna, és ítéleteivel nem hajlandó támogatni a leépült jogállamisággal szemben a precedens jog abuzálását. Vagyis nem akar magáról, erről a precedensről idióta ítéletet hozni, mert tudja, hogy ellenkezik a törvénnyel, a morállal és a szokásjoggal. Vagyis, ha valaki közpénzen járja a nagyvilágot, köteles a számlákat bemutatni az otthon maradottaknak. Ha nem, akkor az Chád vagy Szudán, ám nem akarom megsérteni az afrikaiakat, de köztudomásúan gyönge a számlaadási gyakorlat náluk, ahogy a demokrácia is.
A lényeg: Respect Iustitia!
Oké, tudom, senkit nem érdekel a nép fiai közül a demokrácia, ezért mondom másképp, a pénz útján is megfigyelhető annak romlása, már ha megengedik neked, hogy tudd, mennyi pénzedbe került három pohár Martini, amit a köz-szolgád megivott a honolului lovas póló klubban? Megboldogult emlékezetű dr. Torgyán is imádta Szabadi Bélával a közszolgálati külföldre járást, mindenütt éttermet akartak nyitni, ahol nem ismerik a csiripörit koviubival. Béla bá aztán ment a doktor helyett a börtönbe, még is azt mondják, hogy kiveszett az igaz barátság!
Lázár ennél komolyabb volt, mert ő „tárgyalt“, nemzetközi cucc, titkos magyar diplomácia, vagyis minősített írat, hogy hol volt és mennyiért? Ezért nem mutatja meg, sem ő, sem kormánya, de Mari néni sem. Kuss, fontos a nemzetbiztonság, mert mi van akkor, ha kiderül a pontos cím, hisz akkor mindenki tudja, hol történt a „tárgyalás“. A „tárgyalás“ meg teljes titokvédelmet élvez.
Fantasztikus fordulat, de a bíró az értelmes elméjére és a logikára támaszkodva azt gondolta, miután a város neve már nem titok (London), a cím anonimitásához sem lehet ragaszkodni. Komolyan meghatódtam, talán azért, mert apám is bíró volt a szocializmusban, s tudom, nem könnyű az igazságot képviselni olyan korban, ahol az Alaptörvénynek kis asztala van.
Az Igazság Istenasszonyának szeme bekötve, de nem a választóké, vagyis Lázár János nem áll a demokrácia felett! Az egészben az a furcsa, hogy annak ellenére örülök ennek kimondásának, hogy alapvetően nem felel meg a tényeknek.
Ja, azért nem sikersztori az egész, mert Lázár János fellebbezett ez ellen. A jog megengedi neki. Talán még az is kiderül felsőbb fokon, hogy ő maga a deus absconditus, a rejtőzködő Isten, aki két nap alatt kiitta a minibárt.
A fellebbezést ezért nem lehet cinizmusnak tekinteni, még akkor se, ha az illető velejéig az. A jog mindig szebb, mint a valóság.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
