Tűz van, babám! - Forman halálára

86 éves korában, rövid betegség után elhunyt Milos Forman, világhírű cseh filmrendező. 1932-ben született, 44 éves korában hagyta el a megszállt Csehországot.

Forman igazi cseh rendezőként kezdte, az újhullám egyik legnevesebb képviselőjeként. Még pontosabban: neve a brüsszeli Világkiállításon bukkant fel első ízben, mint a Laterna Magika vezetőjének, Alfréd Radoknak asszisztense. A hatvanas években pedig a cseh nagyközönség is megismerhette, hiszen a szabadabb érának köszönhetően vetíteni kezdték különös hangulatú alkotásait. A hétköznapi antihősökkel, akiket ráadásul nem profi színészek testesítettek meg, és a csehszlovák szocializmus illúzióktól mentes, keserédes jeleneteivel egycsapásra elhíresült. Az emberek nevettek, miközben torkukat a sírás fojtogatta, talán mert az a kisszerűség és szürkeség és alacsony szinten megélt valóság első pillanatra nevetséges, ám amikor rádöbbenünk, hogy rólunk, mindannyiunkról van szó, nos, akkor még a sírás is kevés, legszívesebben kötél után nézne az ember…

Első filmjei, a Konkurs (Verseny) és a Fekete Péter (1963), valamint az 1965-ben bemutatott Egy szöszi szerelme valójában ugyanerről szólnak, és az a naturalista őszinteség, amellyel Forman szembesítette az embereket önmagukkal, nagyon kegyetlen volt, mi több, csaknem szeretet nélküli. Nem véletlen, hogy az 1968-as eseményeket követő időszakban Menzel maradt, Forman távozott.

Majdnem olyanok ők, mint az irodalomban Hrabal és Kundera, és sorsuk is azonos szálon fut-futott. Menzel és Hrabal, a két művész, akiknek minden sora és képe tele van szeretettel, és akik a nehéz időkben is otthon maradtak – a másik oldalon pedig Forman és Kundera, akiket már pályájuk kezdetén is a részvétlen irónia és a távolságtartás jellemzett, és akik adandó alkalommal azonnal a külső szabadságot (és, tegyük hozzá, a hírnevet) részesítették előnyben.

Formannak alighanem a Tűz van, babám! C. alkotása (1967) a legnépszerűbb csehszlovákiai korszakából, és különös módon ennek az alkotásnak a híre az egész világba eljutott, így Holywoodba is…

Első amerikai filmjét, a Taking off c. alkotást mérsékelt érdeklődés kísérte, pedig tagadhatatlan, hogy – jóllehet amerikai környezetben játszódik – ez őrzött meg legtöbbet a közép-európai életszemléletből. 1976 azután meghozza a várva várt sikert: öt Oscar-díj, Jack Nicholson, 140 milliós kasszasiker Amerikában, 280 millió szerte a világban – ez volt a Száll a kakukk fészkére. 1979-ben a Hair, amely valószínűleg csak tévedésből nem kapott újabb díjakat, aztán a Doctorow-regényből készült Ragtime, majd 1984-ben az Amadeus. Csalhatatlan érzékű választások: csupa divatos, ugyanakkor kellőképpen kényes téma, megannyi profi film, mi több, az Amadeus újabb Oscar-esőt is hozott, ezúttal összesen nyolc arany szobrocskát. Az egyetlen film, amely kilóg a sorból, a Valmont (szinte egyidőben a Veszedelmes viszonyokkal, máig sem tudni, véletlen volt-e…), a többi megint biztosra megy: Lid versus Larry Flynt(1996), Man on the Moon (1999).

Forman tehát egyike volt azon kevés kelet-európainak, akik megtalálták helyüket Hollywoodban, és ezzel végülis népszerűsítette Csehországot, Csehszlovákiát is a világban – még ha ő maga el is hagyta szülőföldjét. Az út pedig az Egy szöszi szerelmétől az Ember a Holdon c. alkotásig legalább olyan hosszú, mint Prágától Amerikáig. És a hosszú utakon az ember sok mindent elveszíthet, de Forman esetében szerencsére az egyetemes filmművészet gazdagodott ezáltal.