Amennyire csak lehet, annyira amatőrként érkeztünk: fogalmunk sem volt arról, hogy mi is lesz a Hegyhátsáli Csillagvizsgálóban, hogy egy holdlesős éjszaka ekkora buli lehet. Merthogy nemcsak szuper távcsövekkel és kukkerekkel készültek a szervezők, de tábortüzet is raktak, lehetett szalonnát sütni, lépten-nyomon sütivel kínálgatták egymást a csillagnézők. A profi távcsöveknél sem volt tolakodás, pedig csúcsidőben lehettünk vagy ötvenen is, de mindenki türelmesen kivárta a sorát.
Az eleje pedig nem jól indult, igaz, legalább nem esett, és a radarképeken sem látszott különösebb nagy felhőzet
A lemenő nap fél kilenc táján a horizontot csodaszépen megfestette, de szemben a felhőktől nem lehetett látni a feljövő Holdat.
Egy lelkes amatőr csillagásznak köszönhetően azonban így sem unatkoztunk, sorra, ahogy jöttek fel a bolygók és csillagok, mesélt róluk. Így ismerkedtünk össze az épp felesben látszó Vénusszal, aztán a Jupiterrel, később a Holdjaival, merthogy ezeken a távcsöveken simán lehetett látni, mind a négyet.
Éjszakára aztán a szúnyogok is elhúztak aludni, kitisztult az égbolt, távcsövekkel és kukkerekkel figyeltük a növő Holdat, és a körülöttünk kibomló csillagos éjszakát. Lézerfényes pálcával, kint a szabadban egy csillagász végigmutatta, melyik fényes pont kicsoda-micsoda, csillag-e vagy bolygó. Lestük mi minden úszkál a Tejútban. Láttuk, hol robban majd Nova 2022-ben, és a Galaxisunk mellett egy csillaggombolyagba is belefeledkeztünk.
Azért a legnagyobb csoda nekem az volt, ahogy az első fénysugár megcsillan a sötétben bujkáló narancsvörös Holdon. Mázlim volt, egy profi kukkerrel épp akkor kémleltem a Holdat, és láttam a fényt!
Közben volt idő a vasi csillagvizsgálóban is körbenézni
Magát a helyet a Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány működteti, akik mind amatőr csillagászok, és ahogy félfüllel hallom,lelkesedésből csinálják ezt, tényleg nem a pénzért. Az obszervatórium fő megfigyelő eszköze egy számítógép-vezérelt, 50 centiméteres főtükörrel rendelkező Ritchey–Chrétien-teleszkóp. Amibe ugyan bele nem kukkanthatunk, de felmentünk a kupolába és megnéztük. A távcső rá van kötve egy számítógépre, és képeket készít.
Legközelebb is megyünk, merthogy leírhatatlan élmény, kint a szabadban, távcsövekkel az eget vizslatni. Ráadásul rendszeresen szerveznek Hegyhátsálon nyílt napokat is. Ha nincs is éppen fogyó hold, akkor lehet távcsövekkel a szabadban kutatni a galaxis fényes pontjait. Nekünk egyébként még ez is új volt, hogy csak saját galaxisunk csillagait lehet látni, távcsövekkel is, már a szomszédokat sem. Bár pont elég izgalmat rejt ez a 100-400 milliárd csillag is.
