Egy kis asztalnál ül Zsuzsa és fest - minden délelőttöt így tölt a Johanneum hajléktalanok otthona részlegén. A többiek tévét néznek ő pedig fest. Most éppen azon dolgozik, hogy megmutassa milyen a hely, ahol él. Az óvó kéz, ami Istent, az egyházi intézményt ábrázolja már majdnem elkészült, akvarellel festi ki a megrajzolt képet.
Azt mondja, nagyapjától örökölhette tehetségét, ő tanult festészetet, de csak autodidakta módon. Édesapja építészmérnök volt. Zsuzsa egyébként földmérőként végzett Szombathelyen, évekig volt kirakatrendező a Gyöngyös és Borostyánkő áruházakban - ily módon
részese volt Szombathely vizuális történetének is.
Mellette a saját szórakoztatására rajzolt: a grafikákat szereti jobban, de ha megkérik, akkor fest is. Utoljára, még évekkel ezelőtt, a Savaria Rehab-Teamnél dolgozott, a Kézműves Kuckó Ajándékboltnak festett fa figurákra motívumokat.Mielőtt beköltözött az otthonba, párjával, Imrével albérletben éltek. Imre azonban agyvérzést kapott, nem tudták tovább fizetni a lakást. Zsuzsa először a Zanati úti hajléktalanszállón kapott helyet, onnan járt dolgozni, de alkoholproblémái miatt egészsége nagyon megromlott, a Kolozsvár utcai hajléktalanok otthonába került. Tavaly szeptemberben az otthon lakóit átvette a Magyarországi Evangélikus Egyház, így költözött Zsuzsa társával a Johanneumba, a Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ egyik intézményébe.
Itt látogattuk meg és beszélgettünk vele, egy ismerős hívta fel figyelmünket Zsuzsa képeire, aki sokat nem szeretett volna elárulni az életéről. Azt mondja,
egy lánya és két unokája van. Nem kéri tőlük, hogy látogassák.
Most szép, modern környezetben él, de ide inkább ne jöjjenek, ez egy másik világ. Azt is mástól tudtuk meg, hogy mindig segíti a többi lakót, ha kell, akkor ünnepekkor verset is mond.A rajzolás mellett főleg olvas. Hat éves korában az első könyv a Bogáncs volt, ami a kezébe került, azóta is mindig olvas, klasszikustól a krimiig, mindent.
Képeiről viszont szívesen beszél, leggyakrabban csendéletet, virágokat fest, de olyan is többször volt már, hogy valaki elé tett egy portrét, és fénykép alapján készített grafikát. A Johanneumban mindig kap kellékeket az alkotáshoz. Örül annak, hogy másoknak is tetszik, amit csinál, de az meglepetés volt a számára, hogy a
munkáiból a központ egy másik intézményében a Túróczy Zoltán Szeretetotthonban kiállítás is nyílt.
Az épület falait Zsuzsa festményei díszítik most. Az idősek ezek között a képek között élik mindennapjaikat.Amikor arról kérdezem, hogy mit szeretne, de nagyon, azt mondja, jó lenne egy kis lakásba elmenni Imrével, ahol csak ketten lennének. Nem panaszkodik, itt megvan mindene, figyelnek rá, gondoskodnak róla, kedvesek, de azért mégis az lenne az igazi, ha lenne egy otthonuk Imrével, ahol ő tovább festene...