Ha szép hegyekre gondolok, az első helyek egyikén ott vannak az olaszországi Dolomitok. Meredek sziklafalak, kavicsos patakok, tengerszemek és elvarázsolt tavak. Mindez megfűszerezve a hosszan emelkedő szerpentineken tekerő biciklisekkel, a kanyarokat élvező motorosokkal és autósokkal, és a bakancsos, hátizsákos turistákkal.
Ha pedig a Dolomitokban egy helyet kellene kiemelnem, akkor az a Tre Cime di Lavaredo (Három Csúcs, vagy Lavaredo Tornyok), amely a Trentino-Dél-Tirol régió és Veneto régió határvonalán található.
A hegycsoport legmagasabb főcsúcsa 2999 m magas Große Zinne (olaszul: Cima Grande), ezt fogja közre a két másik főcsúcs: nyugaton a 2973 m magas Westliche Zinne (Cima Ovest), keleten a 2857 m magas Kleine Zinne (Cima Piccola). A három markáns főcsúcsot pedig számos kisebb sziklacsúcs egészíti ki.
Eddig volt a leírás, de ha rászánjuk magunkat, hogy az Auronzo-menedékháznál hagyva kocsinkat végig gyalogolunk a Dolomitok legkedveltebb turistaútvonalán, felérve a három sziklahegyhez, lenézve ezt látjuk.
Leülünk egy hatalmas szikla tövében, s felettünk észrevesszük az emléktáblát: itt imádkozott és meditált II. János Pál (Karol Wojtila) 1996-ban.
Megértjük. Mert aki itt nem érez meg valamit a világ nagyszerűségéből és emberi voltunk apró, mégis megnyugtató mivoltjáról, az bárhová hiába megy.
[gallery="27756" picture="673914" title=" A Dolomitok legjellemzőbb virágai a harangvirág-félék, encián és havasi gyopár"]Még azt is elfelejtjük ennyi szépség láttán, hogy az első világháborúban (1915–1917 között) ezek a hegyek különösen heves, ember elleni harcok színhelyei voltak. Erről tanúskodnak a katonánknak kialakított apró sziklabarlangok és alagutak és az elesett katonáknak állított sok-sok emlékhely
.
