Egy dupla kihívással készültünk Csirmaz Péter szombathelyi piercernek. Egyrészt, egy olyan piercinget kellett beraknia, amit még sohasem látott előtte, másrészt munka közben interjúztunk, amolyan kellemest a hasznossal stílusban.
Odaadom az industrialt a kis függővel, Peti nézi egy kicsit, de hamar összeáll neki, hogy ez milyen szögben fog jól mutatni. A piercing megy a "fürdőbe", a páciens meg a székbe, és kezdődik is beszélgetés.
A feszültség oldására bedobom, hogy jó lenne most egy befőttesüveg, amibe úgy üvölthetnék bele, mint anno a Tom és Jerryben a címszereplők. Peti ezt azzal kontrázza, hogy egyszer munka közben ő szeretne fájdalmasan felsikítani, mert olyan még nem volt.
Gyakran van olyan, hogy hozott piercinggel kell dolgoznod?
Szerencsére nem gyakran van ilyen. Azért mondom, hogy szerencsére, mert ha mondjuk rosszat hoz valaki, akkor meg kell magyarázni, hogy az miért nem jó. Vagy mondjuk az sem szerencsés, ha valaki nem tudja megmondani, hogy honnan van az adott piercing. Szóval nem mindig szeretem az ilyen helyzeteket.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy az elsők közt kezdtél el testmódosítással foglalkozni az országban. Téged mi vonzott a piercingekben és a tetoválásokban?
Inkább úgy mondanám, hogy az első olyanok között voltam, akikről sokan tudomást szereztek. Ebben az egészben az elején meg két dolog vonzott főleg: a kíváncsiság és a lázadás.
Mikor kezdtél el ezzel foglalkozni, és milyen volt az első alkalom, amikor kilyukasztottad valakinek a bőrét? Hogy készültek az elsők?
Nagyjából 14-15 éves lehettem, amikor elkezdtem ezt az egészet, de akkor még csak magamon kísérleteztem. Az első élményről meg most itt hazudhatnék ezt-azt, de inkább őszintén elmondom, hogy nem emlékszem rá. És az sem teljesen biztos, hogy ki volt az első áldozatom.
Szúrok... és szúrok!
Az első piercingjeimet még mindenféle fogó nélkül csináltam, meg volt, amit nem is rendes tűvel, de szerencsére nem lett belőle baj.
Mennyit fejlődött ez az iparág amióta benne vagy?
Valamivel könnyebb dolgozni manapság ezen a területen természetesen, akadnak jobb és gyorsabb gépek például. Na meg minőségi ékszerek terén is nőtt a választék, ami megkönnyíti a vendégek igényeinek kiszolgálását.
A multiple piercings eléggé trendi, de nálad hogyan alakul ez? Sok a visszatérő vendég?
Egy-egy piercinggel kevesen elégszenek meg, legalábbis én ezt tapasztalom. Nem azt mondom, hogy erre is oly könnyű rákattanni, mint a tetoválásra, de azért nem egy olyan vendégem akad, aki gyakori visszatérő, mert mindig jön egy újabb ötlet.
Ha már kígyó a motívum, és a mondás szerint azért került ez a hüllő a patikák cégérébe, mert a kígyó kigyógyít, akkor mondd el, mit gondolsz a "gyógyászati" vagy akupunktúrás - ki hogy hívja épp - piercingekről?
Ami ezen a téren megy egy ideje, arról leginkább az a véleményem, hogy nyerészkedés az egész és undorító. Túl hosszú lenne, ha itt most elkezdenék a részletekbe belemerülni, de annyi biztos, hogy már nem egy olyan ember munkáját javítottam, aki például "migrén" piercing néven csinálja a daith piercinget. Ha nagyon akarjuk az akupunktúrát, akkor menjünk el olyan szakemberhez, aki ezzel foglalkozik. Ha piercinget akar valaki, akkor pedig piercerhez.
Végezetül, elég régóta csinálod már, vannak vicces sztorik?
Most hirtelen egy üzenet ugrott be, amiben arról volt szó, hogy az adott férfi egy csaptelepet szeretett volna a himbi-limbibe. Aztán persze én pont ennyire vettem komolyan a dolgot, kis tapogatás után eljutottunk a csapágygolyókig, majd az implantátumokig. Én meg olyat nem csinálok, szóval a sztori ennyi, de szerintem mókás.
