Az elmúlt hétvégén ünnepelte Szlávik Csaba, a körmendi kosárlabdázás egyik legendája a 70. születésnapját. Csaba a hetvenes évek elején érkezett Körmendre, Kristóf László a körmendiek akkori edzője igazolta le a Soproni Textiles tehetséges fiatalját.
Sopronban olyan helyi értékű zsenik között tanulta meg ezt a csodálatos játékot, mint a csak az egyik szemére látó Palack, vagy a később játékvezetővé avanzsáló Bendli, aki, ha lendületben volt, egy testcselre még a pálya melletti bordásfalra is képes volt fölszaladni. Magyarul. Csupa fanatikus, szent őrült között nevelkedett.
Ilyen szempontból tehát hazaérkezett Körmendre, hiszen itt is tele volt a brigád fanatikusokkal és őrültekkel. A Szlávik név egy echte polgári, óvárosi családot takar Sopronban. Orvosok, mérnökök, csupa kitűnő ember. Nem csoda, hogy kicsit aggódva engedték el Csabát a kis vasi településre, ahol természetesen azonnal befogadták és azonnal barátokra talált.
Volt a kosárcsapat, ahol játszott és volt a főiskola, ahol tanulni kezdett és ahová együtt járt jó néhány csapattársával (Trummer Laci, Fodor Peti, később Szűcs Józsi). Legendás vizsgáik voltak, attól függően, hogy melyik tanár miként viszonyult a kosárlabdához.
Személy szerint Csabát a bátyámon keresztül ismertem meg, a helyi legendárium része ma már, hogy a Zenés Presszóban bemutatkozásképpen ők ketten annyi feles pálinkát ittak meg, amennyi betű van a neveikben. Körmenden nem nehéz így megalapozni egy barátságot és Csaba rögtön barátságba keveredett a bátyámmal és rajta keresztül velem is, mert néhány lepattanó feles azon az estén nekem is jutott.
Elkezdtük Csabának gyártani a beceneveket, volt ő Pók Peti, de Szomsz is egy időben. Történelmi időkben érkezett, még az NB II-ben játszottunk, ráadásul szabadtéren, a Batthyány kastély udvarán levő bitumenes pályán.
Még nem vette körül akkora őrület a csapatot, ide kevesebben jártak, de sportolók azért jöttek, például a vívók, Molnár Csabi, Bedy Csabi és egy fotó tanúsága szerint egy feldobásnál Csaba elemelkedik és éppen arra üti a labdát, ahol egy fehér ruhás lány áll, nevezetesen Horváth Judit, akinek aztán még komoly szerepe lesz Szlávik Csaba életében.
Csaba velünk volt a lovardából kialakított Palazzo del Gangoban is, ahol veretlenül nyertük meg az NB II-t. Itt már együtt játszott a Szlávik-Szűcs páros, akiknek a semlegesítése megoldhatatlan feladat volt az ellenfeleknek. Felfoghatatlan volt nekik, hogy foghatatlan ez a páros. és mellettük még ott voltak a kiváló mezőnyemberek.
Csaba nagyszerű játékos volt, de emberként, barátként is a legjobbak közül való. Bármibe keveredtem, ami nem szokványos, konvencionális, ő mindig megértette és támogatta. Emellett igazi bohém volt. Még főiskolás korában előfordult, hogy napokig a Rábán pihent a főiskola csónakházában, amiről a maiak már azt sem tudják hol volt. És Csabához fűződik az is, hogy lehet bulizni, akár még meccs előtt is, de másnap a pályán kettőzött erővel kell hajtani és ha kell megszakadni. Volt, hogy meccs előtti napon egy falusi mulatságban verte a zongorát még éjszaka, aztán másnap dobott 30 pontot.
Az utolsó NB II-es mérkőzéseken Csaba már nem játszott, mert közben behívót kapott és a Honvéd játékosa lett. Így maradt le a már az új csarnokban rendezett 1976-os MAFC elleni bajnoki rajtról is. Katonaként jött el, megnézni a régi srácokat. A Honvédban is szerették, nagyszerű barátai lettek, mint Nyitrai, vagy a bajai Ágfalvi Gyuri. Nem mellesleg stabil helye lett a válogatottban is, mi pedig büszkék lehettünk rá, mint volt csapattársunkra.
Aztán eljött az idő és visszatért. Újra együtt játszottunk, újra együtt játszott Szűcs Józsival és óriási szerepet vállalt a körmendi sikerekben. Bombaformában volt. Egyszer játszottunk egy tornán Jugoszláviában és Jelovac fogta, a nagyszerű jugoszláv center. Nem hittünk szemünknek. Csaba 40 pontot dobott mellette. Hozta a szokásos erősségeit, ha nem ment közel hozzá Jelovac, akkor bedobta, ha közel ment elvitte mellette és ziccert dobott.
Meglátszott a csapat eredményein is Csaba fantasztikus játéka (Patonay Imre edzősége alatt), előbb vidék legjobbjaként ötödikek lettünk, majd jött az első érmes hely, harmadik helyen végzett a csapat. Ezt követően azonban a triplakirály Trummer Laci és Szlávik Csaba befejezték a játékot és így már nem voltak ott a körmendi kosárlabdázás első bajnoki címénél 1987-ben.
Ám amit Szlávik Csaba addig alkotott körmendi színekben az lenyűgöző és egyelőre úgy tűnik felülmúlhatatlan. Csaba máig a valaha volt legtöbb pontot szerző játékos 6548 ponttal. És mindezt 287 mérkőzésen érte el. A második helyen egy másik legenda Zsebe Ferenc áll 6244 ponttal, amit 516 mérkőzésen dobott. Nem véletlenül lettek mindketten tagjai a 2006-ban alapított Körmendi Hírességek Csarnokának.
Visszavonulása után a sokszoros válogatott Szlávik Csaba még játékvezetőként tevékenykedett. Időközben a régi bitumenes pályán nézőként jelen levő Horváth Judit Szlávik Judit lett, nagyszerű felesége Csabának és fantasztikus édesanyja három szép gyermeküknek, Ancsának, Matyinak és Tominak. Milyen a sors? Amiről Csaba lemaradt 1987-ben, a sors megadta Szlávik Matyinak 2003-ban, aki tagja volt az akkori körmendi bajnokcsapatnak.
Az már egy külön történet, hogy ezt követően Csaba lassan évről, évre eltávolodott a kosárlabdától. Azt azonban soha ne felejtsük el, hogy ki volt ő a körmendi kosárlabdázásban és ezen jeles alkalomkor köszönjük meg neki azt a rengeteg élményt, amit vagy játékostársként, vagy nézőként átélhettünk. Büszke vagyok, hogy vele játszhattam egy csapatban és a barátja lehettem, lehetek. Ma már legtöbbször a körmendi kosárlabdázás bölcsőjében, a Rába-parton látjuk.
Boldog 70. Születésnapot Csaba, a Jóisten éltessen még nagyon sokáig erőben, egészségben!
