Szombathelyen hagyománnyá vált, hogy január 12-én, az 1943-as doni offenzíva évfordulóján megemlékezünk arra a 100-120 ezer magyar katonára, akik egy sor rossz vezetői döntés miatt, értelmetlenül adták életüket a második világháborúban.
Az offenzíva megkezdésének 78. évfordulóján, 2021. január 12-én is megtartották a megemlékezést a Martineum udvarában álló pápai kereszt alatt.
Igaz idén kicsit másként.
A járványhelyzet miatt az idei esemény zártkörű volt, csak a meghívottak és a sajtó vehetett részt rajta. Hagyományosan a doni csata Vas megyei túlélői jelen vannak, hiszen ők a megemlékezés főszereplői, ám koruk miatt idén ők nem voltak jelen.
Beszédek sem hangzottak el, mindössze az ünnepélyes tiszteletadásra – a koszorúzásra, egy szál virág letételére és gyertyagyújtásra – került sor.
A megemlékezésen részt vett: Nemény András polgármester, Puskás Tivadar volt polgármester, Hende Csaba országgyűlési képviselő, Horváth Soma alpolgármester, Bokányi Adrienn, Németh Ákos és Szuhai Viktor tanácsnokok, Tóth Kálmán Éljen Szombathely! frakcióvezető, Illés Károly Fidesz frakcióvezető, Melega Miklós, Lendvai Ferenc és Koczka Tibor önkormányzati képviselők, illetve Károlyi Ákos jegyző.
A doni csatáról három évvel ezelőtt Feiszt György szombathelyi levéltáros-történész blogján írt egy rövid összefoglalót, melyet alább olvashatnak el.
A második magyar hadsereg az 1942 nyarától zajló harcokban, bár 27 ezer fős veszteséget szenvedett, de nem tudta teljesen elfoglalni a Don-kanyart és a közel 200 kilométeres frontvonalnak számító doni partszakasz védelmére a nem egészen kétszázezer ember elégtelennek bizonyult.
Veszélyes hídfőállások maradtak a szovjetek kezén a Don jobb partján
Az 1943. januári 11-i offenzíva is az el nem foglalt Urivi, majd két napra rá a Scsucsjei hídfőkből indult ki. A magyar hadsereg nem rendelkezett harckocsikkal és ami a legnagyobb bajnak bizonyult, nem volt mélységi tagozódása. A súlyos hadászati mulasztás miatt Jány Gusztávot a németek többször le akarták váltatni.
A tüzérségi és harckocsik támogatásával támadó két szovjet hadosztály kb. 10 km-en áttörte a védelmi vonalat
A támadók az áttörési pontokon háromszoros emberi és tízszeres tüzérségi túlerőben voltak. A 2. magyar hadseregnek az offenzíva pillanatában egyetlen saját páncélosa sem volt A németek a hadvezetés kérelmére sem vetették be a Cramer-hadtest nehéztüzérségét, így bár sok egység kitartott a rendezett visszavonulás helyett a teljes felbomlás következett be.
A legnehezebb helyzetekben kitartó magyar katonák ellenállása akadályozta meg a Vörös Hadsereg által kitűzött stratégiai célok elérését, mert nem tudták átkarolni a Don-kanyar német-magyar alakulatait, így azok megmenekültek a sztálingrádihoz hasonló gyilkos katlan csatától. A 3. magyar hadtest kimagasló teljesítményeként mint az „utóvédek utóvédje” fedezte a német hadsereg visszavonulását, és január 26-án, utolsónak hagyta el a doni csatateret. Jány Gusztáv főparancsnok végsőkig ragaszkodott Horthynak „utolsó emberig való kitartásról” szóló utasításához, ezért pusztult el a 2. hadsereg közel százezer katonája, és mégennyien sebesültek meg és kerültek hadifogságba.
