Kis késéssel indult a kedd esti könyvbemutató a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, s bár sokak számára rossz ómen lehetett volna a negyedórás csúszás, ez nem érződött a várakozókon. Nyugdíjasok és egy-két politikus, alapvetően semmi extra.
Aztán, először a könyvek érkeztek meg az asztalra, majd az est vendégei is, így Dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató gyorsan fel is konferálta a Napvilág Kiadó Kell még valamit mondanom című kötetét, majd átadta a stafétát Szilágyi József kollégánknak.
Az hamar kiderült, hogy Lendvai még mindig nagyon szeret beszélni, így a “miért vállaltad el?” kérdésre a válasz előtt egy személyesebb történetet is elmesélt, mert a családja ugyanezt kérdezte tőle.
Míg a család megelégedett egy ígérettel, hogy róluk nem beszél a könyvben, addig a közönség megkapta a korrekt választ is: Lakner Zoltán segítségével egyfajta számvetést tehetett, végiggondolhatta a saját életét, politikai pályáját, hogy mik voltak azok a dolgok, amiket jól csinált, és mik voltak a hibás, vagy éppen nagyon rossz döntései.
Négy hónapig tartott a közös munka, ennek jó része egy fűtetlen épület egyetlen fűtött helyiségében telt el, itt találkoztak kedd esténként, hogy a rokonok, vagy egymás berendezési tárgyai még véletlenül se zavarják meg Lendvai visszaemlékezését és Lakner kritikus attitűdjét.
Akárhogy is, ez a könyv nem csak Lendvai Ildikó miatt érdekes, hanem azért is, mert Magyarország történetének egy szeletét mutatja be, ami több évtizedet ölel fel. Mélyen a Kádár-korszakban és a kétezres években is követjük az ex-politikus életének fonalát, és sokszor több aspektusból is megismerhetjük a szituációkat, mert egyrészt ott van ezekben az az ember, aki átélte ezeket és csak visszaemlékezik, és ott van benne a mai ember, aki egy nagyobb tudás birtokában értékeli a saját munkáját.
Emellett fontos szerep jut Lendvai családjának is, hiszen a Monarchia teljes területéről származnak felmenői, rokonai. De, ami igazán vicces volt, az az, hogyan élte meg a 10 éves kis Ildikó az 1956-os forradalmat:
"Az emberek a Sztálin-szobrot bontották, és amikor végül ledöntötték - és csak az maradt ott, amit már nem lehetett ledönteni, a csizma -, mi meg ott álltunk édesanyámmal és én a khaki színű lóden kabátját húzgáltam. Kértem, hogy menjünk át a Hősök-terére, hátha ott is ledöntik a szobrokat!"
A Kell még valamit mondanom azért egy jó könyv, mert egyrészt Lendvai életútján keresztül remek korrajzokat kapunk a Kádár-korról, a rendszerváltás körüli időszakról és az azt követő éráról is. Másrészt Lakner keretes magyarázó jegyzetei a szövegbe lettek beágyazva, így minden részlet egyből érthető lesz, nem kell ide-oda lapozni, keresgélni ezeket, harmadrészt pedig elgondolkodtató, mert az ember óhatatlanul is elképzeli, ő mit és hogyan tett volna az adott információk birtokában.
