Habár süt a nap, mégis hűvös van. De ki törődik azzal, ha módja nyílik kiülni ha nem is egy sörre, mint azt Orbán Viktor magának remélte erre a szombatra, de egy kávéra, üdítőre, akármire. És nem egyébért, csakis azért, mert lehet. Mint képeinkből is kitűnik, a szombathelyiek nem is voltak restek, éltek a szabadsággal, azzal a kevéssel amit a járvány – és az állam – most megenged.
Nem sok ez, de mégis valami, hiszen ez az a nap, amikor a három és félmillió beoltott, mint valami bűvös és varázslatos határ engedélyt ad erre, ha módjával is. Ha épp nem eszünk-iszunk, akkor maszkban kell lennünk, legalábbis ez a rendelkezés, amit a rend őrei figyelnek erősen, bár ez a mi szombathelyi képeinken nem látszik. De nem árt az óvatosság, ugye. A jó szombathelyiek azonban képink tanúsága szerint birtokba vették a várost és annak vendéglátó egységeit.
Legalábbis a fő téren. Olyan ez, mint mikor a víz alá nyomott fej fölbukik és harap egyet a levegőből, a fuldokló életre kel, vagy amikor az ember végre kiül a teraszra. Fél éve volt erre módunk utoljára talán, s ha el nem rontjuk, akkor ezután nélkülözni nem kell ezeket az örömöket, vigyázzunk tehát egymásra, mert ez a szabadság illékony is lehet. Jó teraszozást mindenkinek.
Van még sok képünk, ha erre rákattint, megnézheti azokat is.
