Igazi retro életérzés uralkodott pénteken Szombathelyen, ahol a legendás villamosra emlékeztek egy túra keretein belül. A sétán a néhai villamos összes megállóját érintette a tömeg, ahol olyan, kevésbé ismert történetek is előkerültek, melyekről sokan – legalábbis a fiatalabbak biztosan – nem hallottak még.
A meglehetősen furcsa, délutáni időpont ellenére négy óra előtt már egy kisebb tömeg gyülekezett az Éhen Gyula téren arra várva, hogy elinduljon a villamostúra. A közönség persze nem feltétlenül fiatalokból állt, de – mondom magamban – talán így sokkal több lesz a nosztalgikus történet, hiszen az itt lévők jó része korából adódóan még utazhatott is a villamoson.
A túrát Spiegler Tibor helytörténész vezette, aki olyan sztorikat osztott meg az út során, amiket még csak álmomban sem gondoltam volna. Ilyen például az, hogy Szombathely volt annak idején a harmadik olyan magyar város, ahol villamos létesült (Budapest és Pozsony után), még valamikor a 19. század vége felé.
Az út persze nem lett volna teljes egy „villamos megálló” tábla nélkül, ami jelképesen a tömeg elején vonult, ezzel szimbolizálva az értetlenkedőknek azt, hogy nem egy újabb felkelés készülődik kibontakozni, csak épp a szombathelyi villamos néhai útvonalát sétáljuk körbe.
Menet közben pedig jönnek a további érdekes sztorik: a villamoson a századforduló elején még ülésfűtés is volt, amit pár évvel később csak azért szüntettek meg, mert spórolni kellett az energiával. Sőt, még arról is hallhattunk, hogy egykoron akkora nívót jelentett több épületeknek hogy előttük van villamos megálló, hogy azzal reklámozták magukat.
Miközben pedig hallgatjuk a sztorikat, hirtelen megugrik a résztvevők száma is. Több szervező is halkan, de annál büszkébben megjegyezte, hogy nem is számítottak arra, hogy ilyen sokan lesznek. (Múlt hét óta én is tudom „Most ugrik a majom vízbe” – kultúrtörténeti kiállítás Petőfi-telepen 2022. September 19. 15:54 , hogy ez mekkora boldogságot tud jelenteni). Ezt mi sem szemlélteti jobban, hogy a vonulók egy része az 56-osok terénél a zebrán megakadt, mert a rendelkezésre álló idő alatt nem fértek át ennyien.
Persze aki azt hinné, hogy ez az egész túra csak a történetekről szólt, az nagyon téved. Az egyik megállónál, a Savaria Múzeumnál például a Zrínyi iskola diákjai mutattak be a „villamosállatról” egy humoros előadást, de volt zene, sőt, a múzeum udvarából kiérkező fiatalok mindenkinek „5 pengőért” friss újságot osztottak, nagyjából úgy, mint száz éve.
Természetesen nemcsak a múzeumnál állt meg jelképesen újra a közlekedési eszköz, hanem a Fő téren is, ahol szintén korabeli hírekkel, mini koncerttel és sok-sok érdekességgel várták a szervezők az egyre csak növekvő közönséget.
A hangulat tehát teljesen adott volt ahhoz, hogy mindenki egy kellemes séta alatt jól érezze magát, és hogy közben olyan dolgokat tudjon meg Szombathely történetéről, amiket még lehetséges, hogy álmában sem gondolt volna.
A nagyjából másfél órás túra végállomása a Szent István park volt, de természetesen minden állomáshoz jutott érdekes sztori az 1974-ben megszüntetett villamosról, ami kapcsán csak remélni tudjuk, hogy ezeket a történeteket még sokszor tudjuk hallgatni, ha már egyszer villamosozni a városban nemigen tudunk.
