Nagyon sok mindennek kellett történnie, hogy összefussak a köztársasági elnökkel, szokásos, rendes évi akarattyai nyaralásom hatodik napján.
Nem tetszett a strand
Szóval Akarattyán nyaralok minden évben rokonaim kedves kis balatoni lakában. Mivel a strandok messze vannak, a cigisbolt meg pláne, hoztam magammal biciklit. A harmadik akarattyai strandot teszteltem kedden. Ez (a Bercsényi) nyerte el legkevésbé a tetszésemet. Úgyhogy egy mártózás és egy pohárka sör elfogyasztása után úgy döntöttem, nem nézem tovább a lábtengózó elég szép példányokat, elindultam cigiért Kenesére.
Akarattyán nincs nemzeti dohány
Akarattya önálló település lett, bezárt az egyetlen dohánybolt. Így aztán vizes hajjal, vizes fürdőruciban, sortban útnak eredtem. Sikeresen meg is találtam a trafikot egy hegy tetején, Kenese belvárosában. Egy szál cigi és egy kisfröccs elfogyasztása után nekivágtam a visszaútnak. Gondoltam, hogy most biciklisúton.
Rosszul tájékozódom
Egy darabig elég jól haladtam, csak fogalmam se volt róla, hogy merre. Gyanítottam, hogy Akarattya felé, de a táblák hiányosak, felfestés nuku, ember sehol. Még egy árva nyugdíjas se jött szembe délután hatkor. Pedig itt nyugdíjasból igen sok van, mondhatni Akarattya Magyarország Floridája. Így aztán elkanyarodtam egy széles úton, remélve, hogy jó felé, de legalább valami fröccsölde irányába tartok. Ekkor érkeztem egy vasúti átjáróhoz. Ahol ki volt táblázva, hogy a sínen és a főútvonalon túl folytatódik a biciklisút.
Nagyon rosszul tájékozódom
Na ez már biztató volt. Csak mivel odafelé nem az járt a fejemben, hogy megnézzem a fák mohos oldalát, hanem hogy mekkora szívás lenne, ha a kenesei trafik is megszűnt volna, fogalmam se volt, hogy hol lyukadtam ki. Őszintén szólva errefelé az egyik vasúti átjárót nem sok minden különbözteti meg a másiktól, így aztán csak remélhettem, hogy nem pont ugyanannál vagyok, amin húsz perccel előbb áthajtottam a sínek másik oldaláról.
És akkor ott állt Ő
És ekkor megláttam. Ott állt a sínpár túloldalán. Nagyon megörültem neki. Először is mert biciklivel volt, de nem volt nála bukósisak, tehát helybéli. Tán ismeri az utat. Másodszor, mert határozottan fiatalabbnak nézett ki egy nyugdíjasnál. (Ami itten unikum, leszámítva a tengózó elég szép példányokat, akiket szerintem az önkormányzat szerződtetett a szingli nénik szórakoztatására. Mintegy csalinak a strandra.)
Jé, ez az Áder!
Köszöntöttem a jóembert illőn: Jónapot kívánok. Jónapot - hangzott a válasz, a fejét leszegő, zsebében kotorászó, piros-fehér pólós, bermudás, határozottan jó kiállású pasitól. – Elnézést, meg tudná mondani, merre menjek Akarattyára? – kérdeztem rendíthetetlenül a fejét leszegő fapofától.
A fapofa már gyanús kellett volna, hogy legyen, mert errefelé egy nyugdíjasnál fiatalabb nő, szólóban (értsd: nincs vele minimum három-négy unoka, se egy nagyon pocakos pasi) olyan ritka, mint a nemzeti dohánybolt. És általában ha egy ilyen feltűnik, a pasik előveszik a jobbik modorukat.
És akkor rám emelte tekintetét. És én már mindent értettem. Hát ez az Áder! A KE! Őkelme csak annyit vetett oda, hogy „balra.” Kicsit el voltam csodálkozva, hogy sehol egy kísérő, egy testőr, vagy legalább valami annak látszó tárgy. Csak az Áder. Egy szál biciklivel. Utóbb kiderült, a honvédüdülőtől nem messze álltunk.
Két út áll előttem
Megköszöntem, illedelmesen további jó biciklizést kívántam neki. Ő meg nekem. Ezt már kicsit kedélyesebben. Valószínűleg csak azért, mert csak kikotorta a telefonját a gatyájából. Nekem valami gyanús volt, úgyhogy a kicsit távolabb parkoló kocsiban ülő nőtől is megkérdeztem az utat. Ő meg azt mondta, jobbra.
A nő is gyanús volt, mert az meg felhúzott ablaknál ült egy fekete autóban.
Na de mégis rá hallgattam, mert rájöttem, hogy én máris Akarattyán vagyok, ráadásul annak az útnak a végén, ami pont a házhoz vezet. Láttam valami halványsárgát is a járdán. Miután ökrök már ritkán járnak erre, azok is elég illedelmesek, hogy egy bokrot keressenek, pláne ilyen dögmelegbe, gondoltam csak a bicikliút felfestése lehet. Az volt.
Közben azon gondolkodtam, mi a jó fenéért mondta nekem Áder, hogy balra. Aztán rájöttem, hogy ebben nem volt semmi rosszindulat. Csak épp szemben állt velem. Úgyhogy neki tényleg balra volt, ami nekem jobbra. Egyébként is igaza volt, mert ha balra megyek, akkor is Akarattyán lyukadok ki, csak épp másnap reggelre végigtekerve az egész Balatont.
Szóval mi ebből a tanulság? Ha szemben állsz egy politikussal, fordítsd le, amit mond.
