Szerdán megválasztotta az Országgyűlés - igaz, a szocialisták teljesen üres padsorai mellett - a rendszerváltás utáni ötödik köztársasági elnököt, aki a plágiummal megszerzett doktori címe miatt csúnyán elbukó Schmitt Pált követi a Sándor-palotában. Áder János nevét egy ideje már rebesgették a sajtóban, mint lehetséges jelölt, végül az egyetlen jelölt lett belőle.
Az új államfő esküje után beszédében elmondta: ahogy a zene is sokféle hangből tevődik össze, úgy nem szabad egyetlen pillanatra sem feledkeznünk arról, mi a demokrácia.
A demokrácia igazsága ugyanis mindig vitákban születik meg. Ezek a viták lehetnek élesek, lehetnek kemények, de sohasem hiányozhat belőle egymás tisztelete. Szerinte a sokszínűséget az ártó széthúzástól egyedül a tisztelet választja el.
Áder: ne a sérelmeink megtorlásával foglalkozzunk
Meggyőződésem, hogy mi, magyarok elsősorban azzal bizonyíthatjuk életrevalóságunkat, ha mindig képesek leszünk, ha lehet szép szóval, ha lehet kemény érveléssel, de a tisztelet hangjával tudjuk megbeszélni közös dolgainkat
- mondta. És még azt is: nem mindegy, milyen értékeket közvetítünk, úgyhogy jobb lenne, ha nem a sérelmek megtorlásáról szólna az életünk, hanem hogyhogyan tegyük helyre kudarcainkat, tévedéseinket.
Az új elnök szerint álljunk meg, és tegyük fel magunknak a kérdést: hova juthatunk egymás teljesítményének állandó semmibevételével, az igazság relativizálásával, a kettős mérce állandó alkalmazásával? Mert lehet más az értékrendünk, a hitünk, meggyőződésünk, egy nemzetről beszélünk, egy a hazánk.
Szeretném, ha tudnák, ha minden magyar tudná: a Sándor-palota díszes falai sem fogják eltakarni előlem hazámat
- mondta még többek között. Majd sorban szólította meg a magyar társadalom szinte valamennyi tagját: az édesanyákat, mert ők nevelik a jövő Magyarországát, a tisztességben megőszülteket, hogy adják át unokáiknak tapasztalataikat, a feltörekvő nemzedékeket, mert rajtuk sok minden múlik, a millióknak megélhetést adó magyar vállalkozókat, az akareterejükkel példát mutató fogyatékkal élőket, a megszorultakat, hogy ne adják fel a reményt, a hívőket és nem hívőket, hogy lássuk meg egymásban, ami összeköt minket, a kisebbségek tagjait, 1956 hőseit, a határokon túl élőket, és szülőföldjének lakóit, a rábaközi embereket, akik arra tanították meg,hogy csak az elvégzett munka termi meg a gyümölcsét.
Végül "a haza minden előtt" Kölcsey-idézettel zárta beszédét, amit hosszú vastaps, majd a Szózat és a Székely himnusz című műdal követett.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
