Timothy Archibald könyve, a Sex Machines: Photographs and Interviews azt mutatja be, amit a címe sugall. Egy amerikai szubkultúrát, aminek a kéjes örömökre specializált egyedi játékszereket fabrikáló félamatőr feltalálók éppúgy részei, mint az ezeket az eszközöket használó szexbarátok. A fotós az interneten férkőzött nagynehezen a különleges csoport bizalmába, a végeredmény pedig ez a tényfeltáró kötet lett, ami néha humoros, néha gondolatébresztő, néha provokatív, néha meg azt üzeni, hogy amúgy mindenki bátran csináljon otthon azt, amit akar. Ezzel pedig mi mást lehetne kezdeni, mint egyetérteni.
A DesignYouTrust blogja most egy nagyobb merítéssel szemezgetett is a könyvből, bemutatva néhány karaktert, akik egyáltalán nem erősítik azt a sztereotíp képet, hogy a "felnőttipar" szereplői sötét szobákban művelnek szutykos dolgokat.
"Ez nem igaz. Nézz csak ránk"
- mondja Paul, aki tisztes kaliforniai családapa, csak éppen a garázsában nem mondjuk motorokat bütyköl, hanem szexuális segédeszközöket.
Tök normális szomszédok vagyunk. Nyírjuk a füvet, egészéges ételekkel etetjük a gyerekeinket, szülői értekezletekre járunk. Azt hiszem, mi olyan átlagos perverzek vagyunk. Akár melletted is állhatunk holnap a szupermarketben
- meséli ő, aki tésztanyomóból is készített már pajzán szerszámot, sőt, egy négyszemélyes gép is öregbíti a hírnevét. És nem tagadja, hogy egyik-másik találmányt használja is a feleségével.
Paul amúgy egy komoly technológiai vállalatnál jutott el egészen az igazgatói pozícióig, amíg el nem bocsátották. Már korábban is játszadozott a gondolattal, hogy a szexipar az egyetlen piac, ahol nem nagyon ismerik a recesszió fogalmát, és most végre élőben is kopróbálhatta, hogy valóban olyan könnyű-e profitot termelni benne. Sikerrel járt: 153 gépet tervezett és 142-őt meg is épített közülük.
Sokkal szórakoztatóbb, mint egy tipikus munka, és még piaca is van.
Először szexelj, aztán turmixolj
Akár ez is lehetne a szlogenje a Huskette nevű gépnek. Összeszerelője, James egy 300 dolláros konyhai robotgép motorját használta fel, de úgy, hogy ha éppen süteményt kell készíteni, akkor a motor újra visszahelyezhető eredeti környezetébe. Persze csak alapos tisztítás után!
Deb és Bill ismét egy másik történet, más előzményekkel és más utóélettel. Észak-Virginiában élnek 13 és 19 éves gyermekeikkel, és mivel a kereső férj egy idő után sclerosis multiplex miatt tolószékbe kényszerült, termetes feleségének pedig komoly csípőműtétje volt, rájöttek, hogy segélyekből nem tudják fenntartani a háztartást. A szexet azonban mindig szerették, Bill pedig már az internet megjelenése előtt is bőszen fényképezte Deb-et, így rájöttek, hogy ezzel pénzt is kereshetnének.
"Ez az egész önmagam elfogadásáról is szólt"
Csakhogy a betegség a családapát férfiúi képességeitől is megfosztotta. Ezért jutottak el odáig, hogy beszereznek egy gépet. Amivel Deb most már webkamera előtt, pénzt keresve játszadozik el.
És azt mondja:
Nem fogok úgy tenni, mintha én lennék Marilyn Chambers. Két gyermek anyja vagyok, egy 51 éves középosztálybeli nő, egy termetes nő... Nézz csak rám. Ez az egész önmagam elfogadásáról is szólt. Régebben, amikor valaki megdicsért a szépségemért, mindig tagadtam, nem voltam hajlandó elfogadni azt. Most már igen. Jól érzem magam attól, amikor mindenféle fickók arról írnak nekem, mennyire tetszem nekik. És ezért még fizetnek is. (...) Ha csak egy rövid ideig is boldogságot csempészhetek valakinek az életébe, és még a himbilimbijüket is előveszik, az nagyszerű.
Néha igazi kincs lehet egy gép
Smitty Smith-t, Deb-ék gépének készítőjét is szóra bírta a könyv szerzője. Ő is érdekes dolgokat mond: például hogy volt olyan, aki arról számolt be, miután megkapta az egyik szerkezetét, hogy végre olyan G-pontos orgazmusai voltak, amilyenek előtte még sosem. De postázott segédeszközt egy értelmi fogyatékos lány részére is, amit az egyik családtag rendelt meg. Érdemes ezen is eltöprengeni.
És van amikor fordul a kocka: az Idaho-ban élő Jon Traven saját házasságát - vagy legfeljebb szexuális életét - akarta megmenteni saját barkácskészülékével, de mire befejezhette volna nagy művét, felesége elvált. Azóta viszont más házaspárok fordulnak hozzá tanácsért. Szerinte ezzel talán épp Isten üzen neki, úgyhogy nyomban fel is ajánlja a könyvben építői szolgálatait. De vannak feltételei.
Aki gépet rendel tőlem, attól kérek bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy házas felek fogják azt használni, és egy nyilatkozatot, hogy csak annak a házasságnak a keretein belül fogják használni. Mint egy fegyverkereskedő, aki csak olyannak ad el lőfegyvert, aki átment egy biztonsági teszten.
Scott a minnesotai Chaplin városában él. Amióta az eszét tudja, mindig is építgetett, gyerekkorában kis LEGO-struktúrákat, később már egyedi motorkerékpárokat. De sosem épített még igazi bizniszt. Ez abból is kiderült, hogy nem igazán győzte meg a banki ügyintézőt, akitől hitelt szeretett volna a szexuálissegédeszköz-projektjére, ezért egy nap fogta magát, bevitte a gépet, és
letette azt a bankfiók közepére. A műpénisszel a tetején.
Scottnak azonban nem alakultak túl jól a dolgai, egy gépet adott csak el, pedig azt hitte, többet fog. Ezért saját bevallása szerint inkább magába nézett, és megtalálta Jézust. De ha kap megrendelést, akkor simán nekiáll legyártani egy újabb zakatoló vibrátort.
További fotók a könyvből, egyenesen az erotikus kiegészítőeszközök közösségéből:
(Képek és sztorik: DesignYouTrust)
