Hogy nemcsak a szó átvitt értelmében, azt a saját bőrén tapasztalhatta az a negyven év körüli, csinos, jól öltözött hölgy, aki karácsony előtt egyik reggel kisírt szemmel, látható idegfeszültséggel, befáslizott karral jelent meg egy szombathelyi háziorvosi rendelőben. Mint mondta, nem számít, hogy nem a saját háziorvosa rendel, ő be szeretne menni a rendelőbe.
Aztán néhány perccel később az is kiderült, hogy miért. A jelenlévők füle hallatára minden bizonnyal kolléganőjével beszélt a mobilján, akinek pityeregve panaszolta el, hogy megint ütötték-verték, de most már betelt a pohár, látleletet vetet, és elmegy a rendőrségre feljelentést tenni. Emiatt később megy majd be a munkahelyére.
Nem kell szégyellni, vagy titkolni
Mivel úgy tűnt, nem titkolja a történteket, rákérdeztem, hogy a férjéről van-e szó. A fiatalasszony őszintén elmondta, hogy a férje, pontosabban a volt férje (nemrégen váltak el) a tulajdonának tekinti, s rendszeresen megverte, megveri. Azt is elárulta, hogy több mint húszévi házasság után váltak el. Mikor értetlenkedtem, hogyan élhetett ilyen sokáig együtt egy ilyen brutális alakkal, elmesélte, hogy volt férje csak az utóbbi három-négy évben „hülyült meg”.
Ennek az lehetett az oka, hogy olyan munkakörben dolgozott, ahonnan még fiatalon nyugdíjba küldhették, s ettől kezdve nem tudott mit kezdeni magával, s azt sem tudta elviselni, hogy már nem tartanak tőle, nem parancsolgathat másoknak. Így felgyülemlett energiáját és agresszív hajlamát nem a munkában, hanem felesége verésében vezette le. S ez a válás után sem változott, továbbra is féltékenykedik, és továbbra is azt állítja, hogy őhozzá tartozik.
Lehet, hogy eltört...
Most éppen a kezét és a karját vette célba, még nem tudja, hogy sikerült-e valahol törést okoznia. S, ha ez nem lenne elég, naponta levelekkel zaklatja (nyomatékul egyet elő is vett a táskájából). Az erőfitogtató férfit már többször fenyegette feljelentéssel, de – ahogy oly sokaknál – félelemből vagy szégyenérzésből eddig még nem tette meg.
Természetesen sajnálatból és együttérzésből az úgynevezett családon belüli erőszak áldozatát előreengedtük a rendelőbe, de mivel utána rögtön én következtem, a fejleményeket már nem tudhattam meg tőle. Legfeljebb elképzelhettem, hogy milyen karácsony is vár rá, s megállapíthattam, hogy aki a feleségét vagy bárki mást üt-ver, fizikailag bántalmaz, azt találóan lehet ördöginek nevezni.
