Most is, mint mindig, ha ilyen eseményen veszünk részt, szót kell ejteni a szervezésről. A kiállítás ötletét Bonyhádi Károlynak köszönhetjük, aki Dia tanára volt és azóta is figyelemmel kíséri pályáját. Az ember manapság minden sarkon kiállításokba ütközik, de ritka az olyan, amelyik amellett, hogy némi mondanivalóval is rendelkezik, jól is van felvezetve.
Sajnos a legjobb kiállítást is tönkreteszi, ha egy önértékelési problémákkal küzdő „művészt” kérnek fel a megnyitóra, aki ezt a lehetőséget érzi az utolsónak, hogy úgy másfél órás terjedelemben magáról beszéljen, olyanoknak, akik muszájból, de legalább még meghallgatják. Vagy felkérnek valami rokont, ami nagyon aranyos elképzelés, de őszintén kit érdekel, hogy mi volt a művész első szava? Szerencsére ilyenekkel itt nem találkoztunk.
Rövid, frappáns beszéd kell, ami úgy vezeti fel a kiállítást, hogy ha eddig nem volt hozzá maradéktalanul kedvem, na most már van. Arról nem is beszélve, hogy Szombathelyen ezt aztán tényleg felesleges túllihegni. Kik vesznek részt ezeken a kiállításokon? Barátok, családtagok, régi tanárok, akik szerencsés esetben már inkább a barátok halmazt erősítik. Nem jobb, ha ezek előtt az emberek előtt spontának, esetleg kicsit még esetlenek is vagyunk?
Pont ez a jó értelemben vett esetlenség jellemezte magát a kezdést. Ha volt is előre letisztázott forgatókönyve a megnyitónak, az elveszhetett valahol a szervezés során. Jordán Tamás kezdett pár szóval, elsősorban azzal, hogy nem készült külön beszéddel, amit felesleges volt kiemelni, de neki köszönhetem a "Weöres Sándor színházban Vöröstörpékről van kiállítás" szóviccet, ami azonnal megoldotta a cikk címen agyalást.
Utána Masszi Ferenc tett fel pár kérdést Diának, amire szükség is volt, hogy tisztázódjon ezeknek a rajzoknak a szerepe, készülésük oka. Dia elmondta, hogy az Index tudomány rovatában olvasott először a vöröstörpék bolygóiról és, amit látunk az az ahogy ő elképzeli ezeket. Lesznek még képek, tehát a sorozat még egyáltalán nem ért a végére. Talán ezért volt kicsit olyan érzése az embernek, hogy előzetest, bevezetőt lát egy majd megtekinthető nagy kiállításhoz. Ezzel nincs semmi baj, manapság mindenki ronggyá nézi az előzeteseket, ezután engem is konkrétan érdekel a többi, készülő kép.
Ha élet lenne rajtuk, az ilyen kéne, hogy legyen
Mivel ezeknek a vöröstörpéknek legalább egy, de akár több bolygója is lehet, amin kialakulhatott élet, remek alapul szolgálnak egy ilyen munkához. Megvan benne a feltételezés, a tudomány és a találgatás, hogy ha lenne, milyen lenne.
A harmadik megnyitó beszéd, (igen három volt) Nyerges Gyula videója volt, aki a Planetárium egyik csillagásza és, mint ilyen azért eléggé otthon van a témában. Ez a videós ötlet szakmaiságot csempészett a részletes, mesevilág-szerű rajzokba és pont az a fajta plusz volt, amit nem várunk el, de örülünk neki. Többek között arról is esett szó, hogy csak az elmúlt tíz évben kezdtünk el mélyebben foglalkozni a vöröstörpék bolygóival, szóval az ábrándozás róluk nagyon is időszerű.
Ez az első, ami eszünkbe jut Egri Dia kiállításával kapcsolatban. Nem igaz, az első, ami eszembe jutott, hogy ki kéne adni könyvben, mert olyan az egész, mint egy könyv illusztráció. Szóval a második, ami eszünkbe jut róla az, hogy ilyen színes, kusza helyeken élmény lehet lakni. Távolról ezek a kis rajzok leginkább szervekre emlékeztetnek, pár vese, néhány szív, de amikor közelebbről nekiállsz vizsgálni őket hihetetlen aprólékosságot találsz és képes vagy előttük állni hosszú percekig, hogy véletlenül se maradj le valamelyik apró rajzi poénról.
