Talán nem túlzás azt állítani, hogy Gerald Durrell kivételes ember volt. Eltökéltsége, kitartása és írói stílusa legalább annyira irigylésre méltó, mint azok a bizonyos Korfun töltött évek. Durrell szenvedélyes állatgyűjtő és nem mellesleg fantasztikus író volt, egyik fő műve, a Családom és egyéb állatfajták pedig jövőre ünnepli megjelenésének hatvanadik évfordulóját.
A könyv 1956-ban került a boltok polcaira és azóta is szakadatlan sikernek örvend. Durrell a szigeten ismerte meg a görög filozófust, Theodore Stephanidest, akivel életre szóló barátságot kötött, és aki hű társa volt az állatok tanulmányozásában, hazacipelésében és kádban tartásában.
Durrell Indiában született, de apja halála után a család egy ideig Angliában élt, majd néhány év után Gerry édesanyja csomagolt és négy gyerekkel a hón alatt Korfura költözött. Nem volt könnyű dolga, hisz a legidősebb fiú, Larry írónak készült és már ekkor olyan művészi rigolyái voltak, amit a család is nehezen viselt. Aztán ott volt Gerry, aki nem csak tanulmányozni, de gyűjteni és hazahordani is imádta az állatokat. Leslie fegyvermániás volt, az egyetlen lány, Margo pedig tinédzser lévén felváltva küzdött pattanásaival és csavarta el a fiúk fejét.
A szigeten töltött négy év Durrell számára maga volt a paradicsom. Nem volt más dolga, mint két szenvedélyének, az állatoknak és az írásnak élni. Ezekben az években született a klasszikus, Családom és egyéb állatfajták, ami azóta már önálló életre kelt. A címből is sejthető, hogy nem egy száraz, tudósmunkáról van szó. Durrell szenvedéllyel ír a szigetről, az állatokról és az eseményeket, mondjuk így, nem mindennapi családjával színesíti.
A rengeteg kiadott könyv mellett az állatok védelme örök szívügy maradt. Az író élete nagy részében utazott, kutatott, tanulmányozott és állatokat költöztetett. A kisebb-nagyobb sikerek után az igazi áttörést a Jersey Vadvédelmi Alapítvány jelentette, ami azóta nemcsak természetvédelmi egység, de kutatólaboratóriumként és oktatási intézményként is működik.
Durrell második felesége, Lee jelenleg 66 éves. Közös otthonukban él és Durrell halála (1995) óta ő viszi az alapítványt. Mint mondja, bár megismerkedésükkor Durrell házas ember volt és a kettejük közt lévő korkülönbség (24 év) is soknak tűnhet, mindketten érezték, hogy ennek így kell lennie. Lee életük sötét oldaláról is mesélt, hiszen ha valaki olyan eltökélt, mint férje volt, az nagyokat bukhat. Durrell szenvedélyesen szerette, amit csinált és úgy érezte, rajta kívül senki sem érti, mit történik a világban. Úgy érezte, hogy egyedül harcol az állatok életéért és nem bírja ezt a terhet.
A kétségbeesések embere volt. A fejében felépített apokaliptikus világkép, a pusztulás, az emberek ostobasága egyszerűen kikészítette. Ilyenkor úgy érezte, hogy csak az alkohol segíthet.
– meséli Lee az Independentnek.A nehéz idők ellenére Lee úgy emlékszik férjére, mint aki valami egészen különleges dolgot hozott létre. Durrell egyéb állatfajták százait mentette meg és mi is rengeteget köszönhetünk neki.
